„Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok – Én, megkönnyítlek
titeket.” Mt 11,28
Jézus Szeret. Milyen egyszerű kis mondat. Jézus Szeret. Valóban felfogtam én azt, hogy mit is jelent ez?
Felfoghatatlan.
Mégis, miben nyilvánul meg az Isten szeretete? Pontosan abban, ami ellen a mai ember lázad, értetlenkedik, kételkedik, bizalmatlankodik, ott ahol két kőtábla is jelzi: Itt vagyok, erre gyere! Isten az élet játékához adott használati utasítást, nem mást, mint az Ő törvényét.
Törvény? Ja, azok, amik le vannak írva a Bibliában és kb. mindenben lekorlátoznak, meg nem is lehet betartani mind a 10-et? Azt sem tudom már mik ezek a parancsok! Azt sem tudom már mi a bűn, csak megyek a saját fejem után.
Az emberi élet célja nem lehet más, mint élni és nem pedig csak egyszerűen életben maradni.
Ahhoz, hogy élhessek, el kell fogadnom, hogy Isten alkotott engem, a többi embert és az
egész világot. Ebben a „teremtett világban” csodásan felfedezhető a logika, a rendezettség,
hogy minden szabályosan működik. Isten hatalmas ajándéka a törvény és a Szeretet parancsa:
„Jézus ezt felelte: Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes
elmédből. Ez a legnagyobb, az első parancs. A második hasonló hozzá: Szeresd felebarátodat,
mint saját magadat. Ezen a két parancson alapszik az egész törvény és a próféták.” (Mt 22:37-40) Elfelejtünk szeretni és már nem is nagyon tudjuk, hogyan kell. Hányszor mondjuk azoknak, akik közel állnak hozzánk, hogy „de jó hogy vagy!”? Hányszor lépünk
ki saját magunk szürkülő szerepeiből, a mókuskerékből és tesszük a jót? Hálát adunk, azért
amink van? Gyakorolni kell a szeretetet! Jézus szeret!
A legnagyobb hiba, amit elkövethetek, ha elutasítom Isten szeretetét. Mivel parancsolataiban Isten üdvözítő szándéka van jelen, ezért ezeknek a szabályoknak a megszegése vétek Istennel, saját magammal és a többi emberrel szemben. Az ördög képes egy fogpiszkálóból gerendát csinálni és ha egyszer bepiszkoljuk a kezünket, az csak piszkosabb lesz ameddig meg nem mossuk. A bűn elszakít Istentől és a kárhozatra visz, az ördög szándéka a pusztítás, a romlás, a szenvedés, a kín. Jézus örök életet kínál, és utat mutat parancsain keresztül, míg a sátán cselekedve akar megölni a bűn által.
Ameddig élünk addig van kiút! Mindenhonnan! Nem tudunk úgy elmerülni a gonoszságban, hogy Isten fel ne tudna emelni, ha belátjuk vétkeztünk és megbánjuk bűneinket. Szembe kell néznünk tetteinkkel, akár gondolatban, szóban, cselekedetben vagy épp mulasztásban történt a vétek.
Nagyon könnyű a rossz útra tévedni, hiszen az széles és szerteágazó, a jó út pedig keskeny és
egy irányba haladó. Éppen ezért hűségesnek kell lennünk az Atyához, aki annyira szeretett
minket, hogy egyszülött Fiát adta értünk bűnösökért, a mi vétkeinkért. Hogyan lehetek mégis
hűséges? A lelkiismeretem pallérozásával, a jó megcselekvésével, hiszen a rosszat csak jóval
lehet legyőzni, nem múlik el, ahogy telik az idő. Fontos tehát, hogy a lelkiismeretem
megvizsgáljam, és a bűneimet, amelyekkel az Istent megbántottam, letegyem Jézus elé. Ő
hozta el kereszthalálával a bűneink bocsánatát és feltámadásával a reményt. Gyónáskor
mondjuk el, hogy mennyire szeretlek Jézus, mert Te értem is meghaltál. S mikor az atya nekünk
adja Krisztus Testét, adjunk hálát érte és a parancsok útmutatásaival maradjunk meg
hűségesen az Ő kegyelmében. De mindez egyedül nem megy, csak közösségben. „Ahol ugyanis ketten vagy
hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mt 18,20)
