A Gecsemáné kert különleges helyszín, nemcsak az evangélium történetszövése szempontjából, hanem nekünk, mai olvasó és gondolkodó embereknek is érdekes történések háttere lehet. A nagyböjt utolsó napjaiban, s ki tudja, még milyen nehézségekkel terhelt időszak előtt talán segítség nekünk, keresztyéneknek közelebbről is megvizsgálni Jézus utolsó félig még szabadon töltött estéjét.
Csend, imádság, elvonulás azokkal, akikkel élete utolsó három évét együtt töltötte. Akiknek titkokat súgott oda, akiknek igazságot jelentett ki, akik erőt és felhatalmazást kaptak. Akik alszanak, majd elszélednek, akiknek legalább olyan mellbevágó a kijelentés, mint a hátrahőkölő és hanyatt eső katonáknak. A názáreti Jézus az Én vagyok, a Vagyok, ugyanaz a hang és erő, ugyanaz az Isten, aki szólt Mózesnek a csipkebokorból. Kit kerestek? Jézust? Jézus, az Én vagyok.
Talán mindig is tudtam, mégis olyan hihetetlen erővel hat rám: Isten testté létele egy újabb szakaszba érkezik, s aki a legnagyobb csodákra volt képes, most el kell szenvedje a legnagyobb gyalázatot. Hogyan reagálok? Hogyan viszonyulok? Hiszen az mutatja meg, mennyit fogtam fel ebből az egészből, ahogyan a történetet önmagamban tovább szövöm.
Júdás vagyok? Akibe belement a Sátán? Ördögi terv ördögi végrehajtója, aki elárul, aki kollaborál, aki engedi, hogy a harag és a csalódottság tönkre tegye?
Ahogy tovább nézem az elfogás jelenetét, megakad a tekintetem a vérző fülű Málkuson, a jó munkásemberen, aki megy és teszi a dolgát, ha kell, őrködik, ha kell, Jézusért megy, emberi szándék szerint, emberi módon kivitelezve a dolgokat. Mégis ő lesz az, akin Jézus Krisztus halála előtt az utolsó csodáját végrehajtja, akinek a füle visszakerül a helyére, s Jézus ezzel felszabadítja őt a tipikus áldozatszerepből, de vajon mi lesz vele ezután?
Netalán Péter lennék, a fogadkozó, az amatőr párbajtőröző, aki annyira béna, hogy nem tudja halálosan megsebesíteni az „ellenséget”, csak a fülét suhintja le, mindezt több száz kipróbált elit katona gyűrűjében? Isteni terv és gyarló emberi kivitelezés. Sejtései és érzései vannak, de mégsem látja a teljes képet, hogy tudná, mit kell cselekedni.
Jézus az egyetlen, aki Isten tervét Isten módszertana szerint hajtja végre. Mert Jézus itt nem áldozat, nem valaki, aki fogságba esik, nem valaki, akit ártatlanul meghurcol a gonosz világ, hanem Istennek az az engedelmes gyermeke, aki kész és képes kiinni azt a poharat, amit az Isten odanyújt neki. Ezzel is példát adva nekem és neked is, elmélkedő olvasónk, hogy Isten terveit csakis és kizárólag Isten módszereivel lehet és szabad végrehajtani.
