A Lónyay Utcai Református Gimnázium végzős tanulóit kérdeztem, hogy hogyan élték meg az elmúlt időszakot. Érettségire készülve egy csapásra önállóvá kellett válniuk és nem várt helyzettel kellett szembenézniük. Két tétel kidolgozása között a következő kérdésekre válaszoltak.
Hogy érzitek magatokat? Hogyan vészelitek át ezt azt időszakot?
„Így, hogy itt a tavasz, próbálok rendet tenni a szobámban, a lakásban, a fejemben és a lelkemben. Ez néha nehéz, de úgy érzem, kezdek belejönni. Egy évvel ezelőtt nem tartottam magam hívőnek, más dolgokban hittem, de egy kapcsolat által közelebb kerültem a hithez, és ebben az időben ez nagy segítség volt. Úgy érzem, olyan utakat fedeztem fel, amikről eddig nem is tudtam! Örülök, hogy egy ilyen veszélyes helyzet ellenére ilyen jót tudtam kihozni belőle! Ezáltal kicsit úgy érzem, meg is változtam és jobban önmagam vagyok. Több a hitem mindennel kapcsolatban. Még talán magamban is jobban hiszek.” (Herman Réka, 12c)
„Mindig szerettem itthon lenni és jól is érzem magam a családommal, de ez a bezártság enyhén frusztrál. Különleges a mostani oktatás, de nekem tetszik, bár nem vagyok jártas az informatikában és az elején nehezen ment. Lassan, de biztosan utolérem saját magam. Az érettségitől félek picit, de hát ki nem?” (Istvánfi Eszter, 12c)
„Én borzasztó elveszett vagyok és rettegek az érettségitől. Úgy érzem, csak felejtek az itthon maradás miatt, rengeteg feladatot kapunk, és mire az érettségi tantárgyakhoz érek, borzasztóan kifáradok. Az előnye, hogy többet tudok pihenni és este tudok picit többet a szüleimmel lenni.” (Sziki Anna, 12c)
„Én személy szerint nem élem meg rosszul ezt a jelenlegi helyzetet. Tetszik, hogy kipihent vagyok, így jobban rá tudok fókuszálni a tanulmányaimra, jobban be tudom osztani az időmet. Az utazással töltött időt is ki tudom pótolni tanulással, ha pedig elfáradtam, valami hobbimmal. Tetszik az is, hogy sok időt töltök a bezártság végett a családommal, és úgy néz ki, hogy a konfliktusok is alábbhagytak. Megbeszéljük egymással a dolgokat, együtt ebédel a család, este pedig közös imával búcsúzunk. Azt viszont nehezen élem meg, hogy lassan egy hónapja nem mehettem ki a házból, hiányzik a közösségi élet, hiányzik, hogy nagyobb legyen a szabadságunk.” (Glaser Eszter, 12b)
Vészesen közeledik az érettségi, felkészültnek érzitek magatokat?
„Március közepe óta folyton beteg vagyok, így a készülés nagyon nehéz. Az érettségire egyáltalán nem érzem, hogy jól felkészültem volna. A digitális oktatáson is sok a pótolnivalóm, ezeket igyekszem behozni. Az itthoni tanulás nem könnyű annak, aki nem tudja beosztani az idejét. Viszont lehetőségem van szünetet tartani akkor, amikor szeretnék, és olyan hosszút, amennyire épp szükségem van.” (Herman Réka, 12c)
„Félek egy kicsit az érettségi körüli bizonytalanság miatt. Félek, hogy nem tudunk felkészülni rendesen - lelkileg - az egyetemre, az új kezdetre, a jövőnk bejáratára. Utóbbi napokban eluralkodott rajtam a stressz, de azt hiszem, eleget tanultam. Nagyon szeretném már magam mögött hagyni ezt az időszakot.” (Glaser Eszter, 12b)
„Én várom már, hogy túl legyek rajta és bízom benne, hogy nem hiába volt ez a 4 év.” (Sziki Anna, 12c)
„Kicsit kimerültnek érzem magamat, nagyon sok minden szakadt így ránk, érettségizőkre ezekben a hetekben. De muszáj pozitívnak lenni és újult erővel hozzáállni az érettségihez. Úgy gondolom, hogy van még mit készülnöm, viszont, ha ebben a pillanatban kéne érettségiznem, akkor sem lenne nagy problémám.” (Bányai Bianka, 12c)
Mit gondoltok, tanulságos volt ez az 1 hónap, amit otthon kellett tölteni? Mennyire ment az önálló tanulás?
„Igen, én úgy gondolom, hogy kellően tanulságos volt, és bevallom, nekem tetszett az online oktatás. Teljesen önálló volt a tanulás. Kivételesen bezárhattam a szobám ajtaját.” (Glaser Eszter, 12b)
„Azzal, hogy önállóan kellett tanulni, nekem nem volt gondom, inkább azzal, hogy először nem érzékelték a tanárok, hogy mennyire elárasztottak bennünket, legalábbis én így éreztem. Nehézkes volt, mert anyukám dolgozik, így délelőtt a saját leckéim mellett a testvéreimére is oda kellett figyelnem. Megtanultam azt, hogy a jelenleginél nagyobb rendszert kell az életembe vinnem, különben elúszom mindennel.” (Kertész Flóra, 12b)
„Az önálló tanulás nehéz volt, viszont felkészített valamennyire arra, hogy bizony felnőttként kell kezelnünk a dolgokat és egyedül is helyt kell állnunk. (Sziki Anna, 12c) Nekem nagyon tanulságos! Nem gondoltam volna, hogy létezik ennyire kilátástalan helyzet. Az önálló tanulás nagyon jól ment, szinte minden tantárgyból sikerült javítanom, szóval az online tanulásba sikerült beleszoknom.” (Bányai Bianka, 12c)
Hogy élitek meg, hogy nincs hagyományos ballagás?
„Én személy szerint rosszul élem meg, mert nem nagyon szeretek elszakadni az ilyen alap hagyományoktól. Főleg, mert ez, amikor elhagyjuk az iskolát, egy mérföldkő lesz az életünkben. Nagyon szerettem volna ballagást, de sajnos ebbe most bele kell törődni.” (Glaser Eszter, 12b)
„Kissé rossz érzés, mivel nem tudjuk rendesen lezárni az elmúlt 4 közös évünket, és ezt nehezíti az is, hogy az elmúlt hónap is kiesett.” (Kertész Flóra, 12b)
„Nyilván hiányozni fog a mi életünkből, ugyanakkor a ballagások általában hosszúak és kimerítőek, szóval valahol még jól is jártunk.” (Sziki Anna, 12c)
Hogy élitek meg, hogy nem tudtok személyesen elbúcsúzni egymástól? Hiányozni fogtok egymásnak?
„Talán ez a legnehezebb része, hisz már egy család lettünk. Minden nap nagyon hiányoznak a többiek. Még mikor be lehetett menni az iskolába a dolgainkért, hál’ Istennek egy-két emberrel összetalálkoztam, és így együtt, utoljára körbejártuk az iskolát.” (Glaser Eszter, 12b)
„Sajnálom, hogy nem találkozhatok a barátaimmal, viszont velük valószínűleg a későbbiekben is fogjuk tartani a kapcsolatot. De rossz, hogy magától az osztálytól nem köszönhetünk el.” (Kertész Flóra, 12b)
„Nekem a barátaim leírhatatlanul hiányoznak, bár tartjuk a kapcsolatot, mégsem olyan, mint mikor nap mint nap láttuk egymást.” (Sziki Anna, 12c)
„Ezt élem meg a legnehezebben. Elmondhatatlanul hiányoznak a barátaim. A legrosszabb az lesz, mikor az érettségin végre látom őket személyesen, nem csak a telefonomon keresztül, és mégsem ölelhetem meg őket! Szerintem az ő hiányuk fáj most a legjobban.” (Bányai Bianka, 12c)
Lesz-e olyan, ami nagyon fog hiányozni a gimnáziumi évekből?
„A történelem órák. Örök emlékek. A tanár úr miatt szerettem meg nagyon a történelmet. Hiányozni fognak az áhítatok is, mikor körbenéztünk a barátokkal, és majdnem mindegyik diák „bóbiskolt”. Hiányozni fognak az iskolai programok is.” (Glaser Eszter, 12b)
„A sok hülyéskedés az önfeledt nevetés. Igazán gyereknek lenni.” (Sziki Anna, 12c)
Végezetül, milyen volt a Lónyayban töltött idő?
„Benne lenni bizonyos helyzetekben nem volt fényes, de visszatekintve mindent túl lehet élni. Aminek meg kellett történnie, az meg is történt és nem is bánom, hogy úgy történt. Bár voltak rossz napok, a legtöbb nagyon jó volt!” (Glaser Eszter, 12b)
„Nem volt a legvészesebb. Bár sokszor úgy tűnt. De azt hiszem, aránylag sok mindent tanultam. Kicsit azért hiányozni fog.” (Kertész Flóra, 12b)
„Én 1,5 éve jöttem ide és egy jó kis csapatba kerültem. Örülök, hogy megismerhettem a többieket és a tanárokat is. A vallást közelebb hozta hozzám, ami szerintem csak engem tesz gazdagabbá. Szigorúbb iskola, mint ahonnan jöttem, de én szerettem a Lónyayban lenni.” (Sziki Anna, 12c)
„Szerettem, hogy volt áhítat és hittanóra. Szeretném megköszönni a tanárnő óráit. Ott mindig önmagunk lehettünk és kiszakadhattunk a monoton tanulós órákból. Az óráin nagyon sok mindenen átestünk, voltak szomorúságok és nevetések is.” (Bányai Bianka, 12c)
