„Hatalmas örömmunka ez számomra” – vallja Schanda Anikó, akivel a Bárka Táborról készült filmünk kapcsán ültünk le beszélgetni. Sokszínűség, együttműködés, élmények és a szeretet közhelyessége – rövid betekintés a misszió hátterébe, amiben benne van mindez és még sokkal több.
Nyikos Anna: Mesélj a Bárkáról! Te hogy kapcsolódsz hozzá?
Schanda Anikó: Elsőéves teológushallgatóként – és a református egyház cigánymisszióval foglalkozó munkatársaként – kerültem be a projektbe, még három évvel ezelőtt, nagyon az elején. Éppen kezdett összeállni a csapat, megvoltak már az élménypedagógusok, akik a tartalmi gerincét adják a tábornak, már megvoltak az első jelentkezések, kiválasztások, iskolák, de még a nyár előtt voltunk. Akkor derült ki számomra és az egyház számára is, hogy egy profi csapat profi módon próbál egy nagyon jó élménytábort létrehozni, de a lelki vetülete nem volt még kiforrva. Meg is kaptam a feladatot, hogy erre tegyek javaslatokat, és néhány teológustársammal és az erre felkért lelkészekkel együtt sikerült kialakítani egy már az első évben működőképes rendszert.
Ny.A.: Ez milyen érzés volt számodra?
S.A.: Nekem ez hatalmas örömmunka volt, nagyon nagy öröm és siker, ami nem a mi sikerünk, hanem az Úristen sikere. Elképesztő, hogy a semmiből olyat tudtunk létrehozni, és nem csak mi, hanem az egész tábor, ami egy csodálatos alkalom és lehetőség hátrányos helyzetű gyermekeknek, akik sokszor a Balatont sem látták korábban, és sokan Isten igéjével sem találkoztak. Az élménypedagógiai csapattal is nagyon jó az együttműködés, rengeteg eszközt adnak a kezünkbe, amit használni tudunk az áhítatokon, alkalmakon. Nem csak elfogadták a keresztény oldalt, hanem látják ennek a szépségét, az előnyeit, látják, hogy a gyerekeknek ez tényleg ad valami pluszt – ami persze szerintünk a lényeg.
Ny.A.: A hit és az élmények összekapcsolása nem csúszik át a sokak által támadott élménykereszténységbe?
S.A.: Itt nem maga a kereszténység az, amit élményként próbálunk átadni, de valóban kapcsolódik a kettő erősen, hiszen nagyon sok élmény éri a gyermekeket, és ezen belül igyekszünk megismertetni velük a hitet. Ott választanám szét, hogy nem az a fókusz, hogy minél nagyobb legyen az élményfaktor, és akkor majd a nagy katarzisban odatalálnak Jézushoz és átadják az életüket, hanem jelen van egy nagyon is komoly teológiai munka amögött, amit felépítünk az áhítatokban. Természetesen próbáljuk ezt minél inkább a gyerekek nyelvén, az általuk átélhető, megélhető módszerekkel elérhetővé tenni, és ebben tényleg segít az élménypedagógia. Egy ilyen foglalkozás sokszor nem is abban az értelemben élmény, hogy nagy vidámság és nevetés van, hanem sokszor drámai sírások és veszekedések, nagy konfliktusok, nagy feszültségek szakadnak fel, erre lehet utána építkezni a hit oldaláról is.
Ny.A.: Miben más a Bárka, mint a többi keresztény tábor?
S.A.: Azt gondolom, hogy talán éppen ettől a sokszínűségtől és nyitottságtól, ami máshogy van jelen, mint egy gyülekezeti táborban. Itt nagyon nagy arányban és mértékben vannak jelen tényleg a hátrányos helyzetű gyermekek, akiknek sokszor egymással is nagyon nehéz kapcsolódniuk. Olyan dolgokról beszélünk, ami egy átlagos gyereknek, természetes lehet, de számukra nem az, mert nem ezt a példát látják. Minden napnak megvan a kulcsszava, például kommunikáció, együttműködés, vezetés, csapatmunka... És hogy miben különbözik más élménytáboroktól? Itt minden a szeretetről szól, keresztényként ezt képviseljük. Valljuk, hogy a szeretet miatt tud működni a Bárkában (és az életünkben is) bármi, hiszen a boldogságunk és boldogulásunk attól függ, hogy tudunk-e a jézusi szeretettel fordulni egymáshoz.
Ny.A.: „Maradandót alkotni, ami megváltoztat másokat” – ez a tábor egyik szlogenje. Mi ez a maradandó, és hogyan változtat meg másokat?
S.A.: Hozzátenném ha szabad, a keresztyén szlogent: „engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket” és „jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve”. Ez arról szól, hogy egyfelől a gyerekekre figyelünk, másfelől arra próbáljuk ráirányítani az ő figyelmüket is, hogy minden nehézségünkben, minden gondunkban, minden élethelyzetünkben van más út: Jézushoz térve van megnyugvás, felüdülés, elcsendesedés, kiteljesedés. Ez az, ami megváltoztat, az igazság akár csak egy pici darabjának a megtapasztalása. Nekem ez a tábor fókusza, ha ebből egy picit megérez mindenki, aki ott van, akkor már elérte a célját.
Ny.A.: Számodra mi egy szóban a Bárka lényege?
S.A.: A szeretet, akármennyire közhelyes is. A szeretet az, amivel jelen vagyunk, a szeretet az, amit igyekszünk a gyerekeknek adni és bennük is ébreszteni – nem is mi, hanem Jézus, aki ott van ebben a táborban és hat. Ha valami kevésbé közhelyeset akarnék, akkor magát a bárka képét mondanám, amiben nagyon sokfélék vagyunk, de együtt hajózunk. A bárka lényege a megmaradás, Isten megtartó ereje és szövetsége, amivel továbbvisz és tovább éltet minket.
Ny.A.: Sok küzdelemmel is jár ez a misszió. Téged mi tart benne?
SA.: A misszió soha nem könnyű, akárhol próbálja az ember, ugyanakkor meg nagyon sok ajándéka van. Az én keresztyén hitemnek ez az egyik fókusza, hogy mi más lenne a célunk, ha nem a misszió? Ami pedig csak a személyes része, hogy általában engem a nehézségek motiválnak, aminek van egy jól kialakult rendje, az már kevésbé. Tehát szerintem nem baj, ha vannak nehézségek, annál nagyobb az öröm, amikor sikerül valamit áthidalnunk – és nagyon sok ilyen élményünk volt már. Azt éreztük elején, hogy ez reménytelen helyzet. Hogyan lehet egyáltalán ennyi, nagyon sokfelől érkező, alapvetően világi közegben nevelkedő gyermeket megszólítani? Hogy lehet ezt jól csinálni? Hogy lehet együttműködni? És ebben is megtapasztalhattuk, hogy ha nem magunkra hagyatkozunk, akkor Istennek valóban minden lehetséges.
Bátorítunk mindenkit, hogy ismerje meg és támogassa a Bárka munkáját! 2021. szeptember 25-én pedig szeretettel várunk mindenkit a film online bemutatójára!
A bemutató facebook eseményét itt találod. Kérjük részvételi szándékodat itt jelezd!
Köszönjük a képeket Andrónyi Tamásnak!
