Októberben rendezték Európa-szerte a Fashion Weeket. Élveztem visszanézni a különböző riportokat és divatbemutatókat, pedig tudom, hogy sosem lesz annyi pénzem, hogy ilyen ruhákat vegyek, de mégis jól esett álmodozni.
Szeretem a ruhákat, szeretek azzal foglalkozni, hogy mi áll jól az alakomhoz, melyik évszaktípushoz tartozom, milyen színű pirosítót használjak. Igyekszem tudatosan vásárolni, nem költök túl sokat a kinézetemre, mégis csinosnak tartanak az emberek.
Spa-nap Istennel
Végig ott motoszkált bennem a bűntudat, vajon nem törődöm túl sokat magammal? Azt a heti egy órát, amit a fürdőben töltök, vagy azt a havi 3 órát, ami a plázában ruhapróbálással telik, nem kellene inkább az Istennek adnom? Mehetnék többször misére vagy szentségimádásra, imádkozhatnám többet a rózsafüzért, olvashatnám a Bibliát.
Eszembe jutott az, amit egyszer egy pap mondott nekem, amikor a jógáról beszélgettünk. "Milyen furcsa, hogy a keleti vallások törődnek a testükkel és eközben a lelkükkel is, a nyugati vallások viszont csak a lélekkel foglalkoznak és elfelejtik a testet. Valahogy nekünk is meg kell találnunk az egyensúlyt."
A testünket Isten teremtette, hogy a lelkünket hordozza. Ha csak a lelkemet ápolom, azzal Isten teremtményét hanyagolom, az Isten viszont azt szeretné, ha jól éreznénk magunkat testestül-lelkestül.
Régen, a paraszti világban csak szombat este fürödtek az emberek, majd másnap tiszta, díszes ünneplőruhába öltöztek és így mentek a templomba az Istent dicsérni, vele találkozni. Ha minden napomat Istennel akarom tölteni, nem az lenne az illendő, ha a kinézetemet is ehhez igazítanám?
Mea culpa!
A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus alatt az Andrássy út mellett laktam, így azon a héten kicsit több volt felénk az egy főre jutó katolikusok száma. Számtalanszor kaptam magam azon, hogy a szembejövőknek (főleg hölgyeknek) gondolatban divattanácsot osztogatok. Általában csak egy jól választott frufru vagy a póló betűrése, esetleg szemöldökigazítás volt a tanács, de nagyon sokszor gondoltam arra, mennyivel magabiztosabb lenne az illető, ha figyelne a testtartására. Egy picit kihúzod magad, felemeled a fejed, mosolyogsz és máris azt üzened az embereknek, hogy "igen, én tudom, mit beszélek, én megélem azt, amiről itt szó van és ebben érzem jól magam." Sokkal hitelesebben tudod továbbadni az örömhírt, hiszen látszik rajtad az öröm.
Szalézi Szent Ferenc mondta: "Egy csepp mézzel több legyet lehet fogni, mint egy hordó ecettel." Ha "legyeket" akarsz fogni, például új tagokat a közösségetekbe, válj te is mézzé!
