Egy filmet szeretnék a figyelmetekbe ajánlani, amely nagy hatással volt rám. A film címe; „Októberi csecsemő”. A film kezdő jelentében egy fiatal lány, Hannah, elájul a színpadon. A vizsgálatok során kiderül, hogy Hannah testi és lelki tüneteinek hátterében egy titok lappang. A lány egy sikertelen abortusz túlélője. A szülei örökbe fogadták őt Jason-nel, gyermekkori barátjával, elindulnak, hogy felgöngyölítsék a múlt szálait.
A film egy igaz történeten alapszik. Gianna Jensen történetén. Gianna-t, a terhesség előrehaladott szakaszában, hét és fél hónapos korában vegyszeres eljárással próbálták meg abortálni. Az abortusz nem „sikerült”. Gianna élve jött a világra. Az orvosok ugyan lemondtak róla és azt jósolták, hogy élete végéig magatehetetlen marad, de ő megtanult járni, sőt maratont fut, zenét szerez, énekel és az abortuszellenes mozgalom egyik vezéralakjává vált.
A filmben leginkább az a jelenet rendített meg, amikor Hannah megbocsátott a vér szerinti anyjának. A film végén, a szereposztás előtt, derül ki, hogy a Hannah anyját játszó színésznőnek is volt egy abortusza, amelyet egész életében titkolni kényszerült. A színésznő elmondja, hogy a film forgatása alatt érezte meg Isten megbocsátó kegyelmét és a könnyei nem megjátszottak, hanem valóságos könnyek voltak. A szíve mélyéből feltörő zokogás.
A film egy nagyon erős szégyenérzetet hozott fel bennem. Az abortusz és az élet védelme számomra egy nagyon fontos dolog, de eddig mindig a csecsemőre és nem az édesanyára fókuszáltam. Ha az édesanya megérezné az emberek elfogadását és támogatását, akkor sokkal több esetben döntene az élet mellett. Elhatároztam, h ezután több figyelmet fordítok az édesanyára és minden nőt, aki életet ad Isten nem várt ajándékának, mélységes tisztelettel fogok körülvenni.
