"... többet ültem börtönben mint Mandela.” - hangzik el a tehetséges Micheal Bay rendezte Sziklában a Sean Connery által alakított börtönviselt karaktertől ez a mondat. Még a film megtekintésekor utána néztem és döbbentem rá, hogy tényleg van egy ilyen ember a földön mint Mandela. (Azóta már nem látom olyan hősként, de azért mégis csak érdemesnek tartok néhány szót “pazarolni” rá.)
Nem akarok az újságíró lenni, aki az ezredik cikket írja meg Nelson Mandela életéről, arra ott vannak a hvg, origo, index kollégái. Inkább szeretnék egy színes áttekintést, összefogást adni az érdeklődőknek.
Mi az apartheid?
Röviden: Az apartheid a faji elkülönítés politikája. Az angol telepesek - mikor elfoglalták az országot - faji megkülönböztetést, más szóval apartheidet "alkalmaztak". A lakosságot két részre osztották. Fehérekre, akik a lakosság körülbelül 10%-át és a nem-fehérekre, akik kb. a 90%-át tették ki.
Új törvényeket hoztak a 40-es évektől, amelyek a feketéket háttérbe szorították. Ez a rendszer azonban az 1990-es évek elején összeomlott, több száz törvényt hatályon kívül helyeztek és 1994-ben már a fekete lakosság is részt vehetett a választásokon, amelynek eredménye képen Nelson Mandela lett a Dél-afrikai Köztársaság első demokratikusan megválasztott elnöke.
Néhány idézet Mandela-tól
“46664 volt az azonosítószámom 18 éven át, amikor fogolyként éltem a Robben-szigeten. Csak mint számot ismertek, nevem nem volt. Ma ugyanebben a helyzetben van több millió HIV-fertőzött ember: csak számok!”
“Nincs annál megdöbbentőbb élmény, mikor valaki olyan helyre tér vissza, amit valaha nagyon jól ismert és rájön, hogy a hely semmit, ő maga viszont rengeteget változott.”
“Nem az erőszakot kedvelem az ökölvívásban, sokkal inkább a technikája érdekel: hogyan mozogj úgy az ellenfél ütései elől megvédhesd magad, hogyan alakíthatsz ki olyan taktikát, amellyel megleped a társad, majd visszatámadva pontos ütést mérhetsz rá, illetve hogyan tudod megőrizni a belső békédet és nyugalmadat a küzdelem ideje alatt.”
Életrajz. Az mindig érdekes, hogy egy élet mit hagy maga után. Nézzük!
Mi történik, ha meghal az az ember, aki látszólag összekovácsolt egy nemzetet, vajon kipukkad az ország egységének illúziója? Vagy a politika és a társadalom képes lesz továbbvinni azt az örökséget, amit a szimbólummá vált Mandela hagyott rájuk?
Ezernyi kérdés hangzott el az elmúlt egy évben Dél-Afrikában és Dél-Afrikával kapcsolatban, de ezek közül a legfontosabb kérdés mégis ez utóbbi. Az pedig, hogy ez sikerül-e nem csak itt és most, hanem az egész világ számára szolgálhat tanulságokkal, valamint lehet próbája egy olyan rendszernek, ami éppen az apartheidből kilábaló Dél-Afrika okán vált modellé az átmenet útjára lépő államok számára. Az átmenet ugyanis kemény dió. Egy diktatórikus, elnyomó, igazságtalan államberendezkedést vagy anarchikus, polgárháborús állapotot felváltani egy sérülékeny, és éppen megszülető demokratikus kormányzással a lehető legnagyobb kihívás a politikusok számára. Az ilyen társadalmak rendszerint végletesen megosztottak és súlyosan traumatizáltak, de a gyógyulás és a gazdasági, politikai fejlődés érdekében szembe kell nézniük a múlttal…
Madela december eleji halála után tehát elsősorban nem az kerül mérlegre, hogy sikerült-e az átmenet, hogy az 1994-es első szabad választások, az apartheid vége óta eltelt húsz év milyen gazdasági és szociális reformokra volt elég, hanem az, hogy a megbékélés politikája mennyire hatolt mélyre a társadalom szövetében, hogy az általa összekovácsolt társadalom felnőtt-e a feladathoz, és képes-e talpon maradni. Tény ugyanis, hogy nem valósult meg maradéktalanul az ígért földosztás, a feketék a megszerzett politikai mellé nem kaptak gazdasági hatalmat, a fehérek pedig a korábbinál jóval kiszolgáltatottabbnak érzik magukat az ijesztő statisztikákat mutató, sokszor szociális frusztrációból fakadó bűnözési hullám ellen. Ezen problémák megoldása azonban csak akkor elképzelhető, ha Mandela távozásával nem illan el a társadalom egységének fontosságát valló megbékélési politika. (Forrás)
