Rövid leszek
Egy fontos mondat csapott meg legelőször ebből a könyvből.
“A szabadságunkat nem a rendelkezésre álló választási lehetőségek számának növelésével érhetjük el.”
Nézzünk videót: Amíg betölt, olvasd!
Közgazdászok szerint ha több választási lehetőséget kínálnak fel a vevőknek, az nagyobb és élénkebb versenyhez fog vezetni, mely által termelékenyebbek és hatékonyabbak leszünk. Barry Schwartz briliánsan mutatja be könyvében, hogy ez nem teljesen igaz, hiszen csak egy bizonyos pontig növekszik a hatékonyság és a fogyasztói jólét.
És hogy mit kezdjek ezzel, mint keresztény?
“Noha a legtöbb amerikai teljesen világi életet él, a nemzetet mégis mélyen vallásosnak tekintik. A legújabb közvélemény-kutatás szerint, az amerikaiak 97% hisz “Istenben vagy egy egyetemes szellemben”, és 87% azt állítja, hogy a vallás fontos az életükben. Ennek a több mint 90% amerikainak, csak egy kis töredéke vesz részt rendszeresen vallási tevékenységekben… De miben hiszünk? Nem akarjuk a vallási tanításokat mint parancsolatokat elfogadni, mert ezekről nem mi dönthetünk, inkább javaslatoknak tekintjük, amiknek elfogadásáról dönthetünk. Egy vallásos közösségben való részvételre lehetőségként tekintünk, csak olyan közösséget/ lelkivezetőt választunk ami megadja nekünk azt, amit a hittől elvárunk. . . . Így vállnak a vallásos intézmények a kényelem, a nyugalom, a szellemiség és az erkölcsi gondolkozás piacává, és mi, vallásfogyasztók ezen a piacon vásárolunk, amíg megtaláljuk amit kedvelünk….”
(Forrás: Barry Schwartz: A választás paradoxona)
