Művészettörténet, műtárgyak utáni vadászat, pszichológia, extravagáns karakterek, inspiráló és ingergazdag látvány, fülbemászó zenék. Ez a Ruben Brandt, a gyűjtő című animációs mozifilm világa. Következzen egy spoilermentes kritika és kedvcsináló.
Első alkalommal, amikor láttam az előzetesét ennek az animációs filmnek, egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy szeretném megnézni. Aztán úton útfélen belebotlottam a plakátjába és sorra hallottam ismerősöktől, szakmabeliektől az elismerő kritikákat. Adjunk egy esélyt neki - gondoltam magamban. Nem bántam meg!
Milorad Krstić animációs filmjének világa egyszerre magával ragadó és furcsa, tele absztrakt figurákkal - és még több művészettörténeti utalással. A főszereplő Ruben Brandt, akinek visszatérő álmai vannak festményekkel és ennek megfejtése - annak ellenére, hogy művészetterapeuta - nem sikerül olyan zökkenőmentesen. A történet középpontja egy különös rablássorozat, amely mögött gondosan felépített csapatmunka áll. Összesen tizenhárom műtárgyat lopnak el a világ különböző múzeumaiból, többek között a Szépművészeti Múzeumból is. Persze nincs hiány akcióból, sőt a nézőnek egy pillanat nyugta sincs. A szerelmi szál sem marad el a történetből és ez utóbbi csak még jobban bonyolítja a főszereplő helyzetét.
Hiányérzetem mindössze abban volt, hogy Rubenen kívül a többi szereplőt nem sikerült megismernem jobban, pedig izgalmas lett volna közelebb kerülni a többi karakterhez is legalább egy kicsit. A lezárás pedig kissé a befogadóra bízta a részleteket, ezt lehet szeretni, de lehet hiányérzet forrása is. Mindenesetre engem lenyűgözött a frappáns történetével, dinamikusságával, az elegáns humorával és a nagyszerű zenéivel! A főszereplő nevének háttértörténete is igazán rokonszenves, hiszen Rembrandt és Rubens festőművészek előtti tiszteletét fejezi ki. Aki kevésbé jártas a művészettörténetben, ne aggódjon, mert így is élmény lesz. Részemről egy második megtekintés is megfontolandó.
