Már több hónapja kinéztem magamnak ezt a filmet, jobban vártam, mint a STAR WARS-t. Beszaladtam a Puskin mozi aranyozott termébe és vártam a csodát. Egyedül voltam, nem hívtam senkit, mert csak akadályozott volna. Ültem. Vártam és megkaptam.
Tudod, mi a jó ebben a filmben?
Egy olyan keresztény film, ami nem az a giccses, érzelgős, amibe sokszor beleesnek a ilyen filmet alkotók.
Ehhez egy olyan intelligens rendező kellett, aki már letette az asztalra az Istenek városát vagy az Elszánt diplomata filmeket.
És ne feledkezzünk el a forgatókönyv-íróról sem, aki emblematikus helyszíneken zseniális párbeszédekkel kultikus jeleneteket hozott létre.
Miről szól?
A katolikus egyház történelmi fordulópontjáról. Arról, hogy két nagyon különböző álláspont tud egymás felé közeledni, ha igazán próbálkoznak a szeretetben maradni.
S arról, hogy bármikor fordulhat a kocka az életben. Szóval teljesen elcsépelt, hétköznapi dolgokról.
De pont ez benne a zseniális, hogy mindezek ellenére nem hagy üres szálakat és még egy kis polgárpukkasztó tánc is jut a végére.
Szóval,
menj el a moziba, ha katolikus vagy!
menj el a moziba, ha zsidó vagy!
menj el a moziba, ha Krisna-tudatú vagy!
menj el akkor is, ha már nagyon unod a vallásosdit!
