Idézet a Frei Dosszié egyik 1999-es adásából...
...Akiknek egy-két percnél hosszabb időre állt már meg a szívük, azok mind beszámolnak egy szerintük csodálatos fény-lényről. Amely szavakkal leírhatatlan melegséget és szeretetet áraszt.
„Egész életemben, nekem olyan nagyon sok melegséget, szeretetet egyszerre én soha senkitől nem kaptam, mint attól a gomolygó, kivehetetlen arcú, sem-ember-sem-állat lénytől.”
Putnoki Tibor korábban kórházba került, több mint 5 percig nem dobogott a szíve. Ez volt élete legcsodálatosabb élménye.
„Én és a többiek is várjuk azt a pillanatot, amikor újra meghalhatunk.”
A halálközeli élmény minden túlélő életét gyökeresen megváltoztatja. Először is soha többé nem lesz halálfélelmük.
„Olyan, mintha honvágyam lenne és vágynék arra, hogy minél hamarabb visszakerüljek.”
Azon túl hogy a túlélők soha többé nem félnek a haláltól, még legalább nyolc alapvető tulajdonságukat is megváltoztatja ez az élmény:
- kevésbé érdeklik őket az anyagiak,
- hisznek a túlvilágban,
- az élet értékesebbé válik számukra,
- sokkal többet törődnek másokkal.
Putnoki Tibor például az életet habzsoló, gazdag vállalkozó volt. Otthagyta mindenét.
Összességében, minden kutatás tényszerűen azt bizonyítja, hogy a túlélők jobb emberekké válnak...
