Végzős egyetemistaként a felsőoktatás és a munka világának határán állok. Innen nézve a nagybetűs életbe való átlépés nem tűnik egyszerű feladatnak. Ezt az is igazolja, hogy sokan egyetemista ismerőseim közül inkább meghosszabbítják a diákéveket, mint hogy kilépjenek a bizonytalannak tűnő jövőbe. Vannak, akik tudatosan alakítják így az utolsó egyetemi évet, például nem adják le a szakdolgozatukat, nem teljesítenek bizonyos kurzusokat azért, hogy tovább élvezhessék az egyetem adta biztonságot.
Nekünk, embereknek az egyik legalapvetőbb szükségletünk a biztonságra való igény. Akkor tudunk igazán jelen lenni a kapcsolatainkban, a feladatainkban, ha érezzük a biztos hátteret, ha nem kell attól tartanunk, hogy a talaj bármikor „kicsúszhat a lábunk alól”. Viszont, ha a körülményektől, más emberektől várjuk az „állandóságot”, akkor az előbb-utóbb csalódásokhoz vezet.
A mai kor gyakori, kiszámíthatatlan változásai (az árak növekedése, a munka elvesztése, stb.) megingatják az emberek biztonságba vetett hitét, és így sokan nem mernek hosszú távú célokban gondolkodni, nem hisznek a jövőjükben. Ez megmutatkozik a munkakereséssel kapcsolatos reménytelenségben, és ezzel van összefüggésben az is, hogy a fiatalok egyre nehezebben köteleződnek el egymás mellett, képtelenek az egész életre szóló házasság melletti döntésre.
A beszélgetések során látom, hogy a barátaim, de én is tele vagyok félelmekkel, kérdésekkel a jövőt illetően. Ilyenkor sokat segít, ha emlékeztetem magam arra, hogy van Valaki, aki még a hajszálaimat is számon tartja. A gondviselés konkrétan is megmutatkozik az életemben, legutóbb például abban, hogy az egyik barátnőm felhívta a figyelmemet egy álláshirdetésre, ahol pont a képzettségemnek megfelelő munkatársat kerestek. Mivel tisztában voltam vele, hogy sok-sok állásinterjún kell átesnem a közeljövőben, ezért gondoltam, nem árt, ha elkezdek tapasztalatot szerezni ebben, így elküldtem az önéletrajzomat. Én voltam a leginkább meglepve, amikor kiderült, hogy a két körös interjú után engem választottak.
Fekete Regina
pszichológus hallgató
Új Város – 2012 június
