Egy néger kisfiú nézte a léggömbárust a vásárban. Az árus jó üzletember lévén eloldozott egy piros lufit, amely felszállt a magasba, és egy sereg reménybeli fiatal vásárlót vonzott oda.
Aztán felengedett egy kéket, majd egy sárgát és végül egy fehéret is. Egymás után felszálltak a magasba, mígnem eltűntek a szem elől. A kis néger egy darabig álldogált egy fekete léggömb előtt, majd megkérdezte:
- Uram, ha elengedné a feketét is, az is felszállna olyan magasra, mint a többi?
A léggömbárus megértően mosolygott rá. Eloldotta a fekete lufi zsinegét és miközben az felszállt a magasba, így szólt:
- Kisfiam, nem a színe, hanem ami belül van, az emeli a magasba.
Most voltam először a Galga menti közösséggel kirándulni. Máriabesnyőn mikor János atya kihirdette ezt a programot, rögtön kedvet is kaptunk és jelentkeztünk testvéremmel. Bátyám a túra előtti este belázasodott. Azon kezdtem el gondolkozni, hogy egyáltalán menjek-e egyedül, mert féltem, hogy egy idegen közösségben, ahol senkit nem ismerek hogy fogadnak be, nem lesz kivel beszélgetnem..
Csak elindultam egyedül és pozitívan csalódtam, mert már az első pillanattól kezdve mindenki nagyon kedves volt. A túra nagyon jól lett megszervezve, kis csoportokra lettünk osztva, minden előadás után kaptunk kérdéseket, amiket a csapatokon belül párosával beszéltünk meg. Majd egy újabb előadás után párokat cseréltünk. Ez azért tetszett, mert több embert ismerhettem meg és olyan jókat tudtunk beszélgetni. Az egész napos jó idő ellenére, az akadályverseny közben szükségünk volt azért az esőkabátra is, de a felhőszakadás után nem bosszankodva, hanem jó nagyokat nevetve csúszkáltunk a sárban és kerestük a teniszlabdákat a fűben (akadályversenyen az egyik feladat). Tényleg nagyon jól éreztem magam, sok kalandban volt részünk! Nem bántam meg, hogy elmentem, olyan emberekkel találkoztam akiktől feltöltődtem. Sőt, jelentkeztem a Galga menti közösség nyári táborába is!
Zita
A kirándulásról megérkeztek a képek, melyeket a galériában találsz. Köszönet érte Merényi Zitának és Winkler Lacinak. Illetve a TVSS adás is elkészült már...
Templomunk is az egyik állomása volt a zarándokútnak, amely május 14-én volt. Az indulásnál Máriabesnyőn megtelt a templom a környékbeli emberekkel, akik kisebb-nagyobb szakaszt jártak végig ezen a napon. Mindenki hozhatta a maga felajánlását valamiért, valakiért.
A legkisebb felajánlás is kedves az Úr számára. Jó volt látni, hogy minden korosztályból voltak résztvevők. A Szentháromságtemplomunkhoz érve nagy szeretettel fogadtak bennünket a testvérek (ezúton is köszönjük), és megpihenve kicsit a templomban, láttuk, hogy bizony közel 400 zarándok testvér van. A legkisebb felajánlás is kedves az Úr számára. A tudat, hogy most Budapestet körülfogja az imádkozók sokasága, nagy öröm volt. „Menjetek be kapuin hálaadással…” énekeltük a dalt, mikor a fóti templomhoz értünk. Mind a 9 szakasz résztvevői hálaadó szentmisén vehettek részt. Dicsőség az Úrnak ezért az áldott napért, és köszönet a Szűzanyának, hogy oltalmába lehetünk!
Több mint 120 táborban, 60 településen, több mint 10000 gyermeket és felnőttet táboroztatott már a Szentjánosbogár Közhasznú
Egyesület, amely idén ünnepli 20 éves jubileumát. A közösség a jubileum alkalmából az egész év folyamán a szokásos eseményeken túl különleges programokkal is várja a közösség tagjait és az érdeklődőket.
A Szentjánosbogár közösség jelenleg közhasznú egyesület formájában működik, és célja a közösségépítés és a keresztény hit átadása a keresztény gyermekek számára. Ezért tartja szem előtt kapcsolatainak minőségét és lelki programjai igényességét különböző tevékenységei során, amelyek egyfajta szolgálathoz, önkéntességhez kapcsolódnak.
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által fenntartott Magyar Katolikus Rádió 2011. január 15-én éjfélkor szüntette be a középhullámú sugárzást. Sokan értetlenül álltak az eset előtt, a rádió nem kérte lejárt, hétéves műsorszolgáltatási jogosultságának meghosszabbítását, amelynek alapján még öt évig sugározhatott volna középhullámon. Senki sem sietett ugyanis a rádió segítségére, és fizette ki a meghosszabbításhoz szükséges 300 millió forintot.
Szerte a Kárpát-medencében a rádió több mint 600 ezer hallgatója által remélt ébredésnek semmi jelét nem lehetett látni. Bakos István, a Bethlen Gábor Alapítvány korábbi elnökének a Magyar Katolikus Rádió védelmében című nyílt levele napilapban, hetilapban, internetes portálon, rádióban vagy televízióban sem tudott a nyilvánosság elé kerülni.
"Origo" székházhoz közeli (térben) kávézó, két férfi, egy nő és egy ötlet. Tíz család, ötvenhat gyerek – egy videosorozat. Munkacím: gyerekkel az élet.
Első fázis: ízlelgetés. Túl tág, nehezen megfogható/bemutatható téma, kell valami, ami mentén össze lehet hasonlítani a családokat. Az ébredés, a reggel indulása vagy a nap vége mindenhol kritikus, de mégis rituálék mentén mozgó – megvan a megoldás. De mi a célja a sorozatnak, mit akar igazából bemutatni? 1, 2, 3, stb, 11... Hmmm. Növekvő számsor... Hmmm. Több gyerek = több nehézség?..."
Munka fával, fémmel és tűzzel: a gödi Piarista Szakképző Iskola fiataljai használhatóvá alakítják át, ami használhatatlan. Suli a határvidéken, gyakran nehéz srácokkal és sok-sok reménnyel.
A Budapesti Piarista Gimnázium által szervezett szemlére 14 iskolából összesen 25 film érkezett: Soprontól Sátoraljaújhelyig, Pécstől Esztergomig általános iskolás és középiskolás diákok egyaránt színvonalas és érdekes alkotásokat készítettek. A beküldött filmek műfaji változatosság szempontjából is sokszínűek: kisjátékfilm, dokumentumfilm, riport, etűd, animáció, klip, sőt még reklám is van köztük. A filmek harmada a Család éve alkalmából kiemelt témát választotta: „A család – diákszemmel”.
Jelenleg a filmek előzetes válogatása folyik; előzsűri választja ki a szemlén bemutatandó alkotásokat. A filmek értékeléssel egybekötött vetítését május 28-án tartják a Sapientia Főiskola Auditorium Maximum termében; ugyanitt kerül sor a szemlét lezáró ünnepélyes eredményhirdetésre és díjkiosztásra.
Magyar Kurír
Hétfő este elindulva a munkából úgy döntöttem, hogy nem engedek a fáradtság csábításának, és elmegyek Igekörre (hála érte
Juditnak, aki megadta a pontos koordinátákat, a kapucsengő nevét és kellő biztatást, hogy jó lesz.) És valóban. A fokoláros fiatalok minden hónapban szerveznek egyetlen estét, amikor megbeszélik az előző hónap életigéjét, ki tudta, ki nem tudta élni, miért, és előretekintenek a következő elolvasásával.
Ez most elég idegennek hangozhat. Mert mi az az életige, meg mi értelme van ennek? Én próbálok jó lenni, szeretni, aztán vagy sikerül, vagy nem, Isten úgyis látja… Hát körülbelül nekem is ez volt a véleményem. Az életige kicsit olyan, mint a mi emberi terveink az életünkre vonatkozóan. Tudom például, hogy szeretném befejezni az egyetemet, szeretnék családot, szeretnék egy napsárga Wolkswagen bogarat. Szóval van egy fonál, amin haladok. Az életige is ilyesmi, egy fonál, amin lehet haladni. Minden hónapban másra figyelni jobban, másban elmélyülni, és aztán egészében előre jutni.
Copyright © 2024 TVShoeShine - shoeshine.hu. Minden jog fenntartva.
Az oldalt készítette: Webinformatics