Hányas voltál bioszból?
Az előző részben említettem néhány időpontot. Azzal most nem szeretnék foglalkozni, hogy miképp végzik el a terhesség-megszakítást ezekben az időpontokban, inkább arra voltam kíváncsi, milyen fejlődést ér el a magzat az egyes hetekig. (Forrás: Alexander Tsiaras, Barry Werth: Csodálatos utazás a fogantatástól a születésig, Imix-Hungary Kft., 2006)
12. hétig: A baba szíve ver. Az összes belső szerve működik. Elkezd nőni a körme, az állkapcsában ott vannak a fogak, van hangszalagja, érzékeny az érintésre és a kisfiúknál látszik… nos… hogy kisfiúk. Néhány szakember azt is megfigyelte, hogy a magzatnak egyedi (szüleitől öröklött) mimikája van.
18. hétig: A magzat megmozdul, rúgkapál. Van ujjlenyomata és szopja az ujját.
20. hétig: Van szempillája és mellbimbója. Ha eddig nem volt határozottan érezhető a mozgása, most már az. Ha a várandós nő hasára tennéd a füled, hallanád a magzat szívverését.
24. hétig: A baba alszik, felkeléskor nyújtózik. Kinyitja a szemét, érzékeli a fényt. Elkezd „lélegezni”.
28. hétig: Nőni kezd a haja. Bőre alatt zsírpárnák lesznek, amitől kicsit dundi lesz. Ha most megszületne, életképes lenne.
Bioetika és vallás
A keresztény megközelítés szerint abortusz mindaz a beavatkozás, amelynek célja, hogy a megfogant emberi életnek véget vessen. Ugyan jogilag már láttuk, hogy a terhességmegszakítás és a magzatelhajtás megtűrt, megengedett, de a keresztény erkölcs szerint gyilkosság. A gyilkosság viszont az emberi élet kioltása. De mikortól ember az ember?
Nagyon nehéz meghatározni, mikortól kezdődik az életünk, melyik pillanattól számítunk embernek. Mikortól van lelkünk? Mikortól számítunk személynek? Vajon csak attól a pillanattól, hogy fájdalmat érzünk, vagy amikor először dobban meg a szívünk? Ezekre a kérdésekre szinte lehetetlen pontos választ adni.
Tudjátok, mi a személylét feltétele a szociológiában? Öntudat, önkontroll, időtudat, kapcsolatteremtés képessége, másokkal való törődés, kommunikáció és kíváncsiság. Vagyis amíg a magzat ezeknek nem felel meg, addig nem személy? És ha egy felnőtt túl sok alkoholt iszik, vagy be van drogozva vagy súlyos mentális problémája lett? Elveszti személy voltát és abban a pillanatban szabadon „abortálható”?
Következzen néhány állítás és ellenérv, amit Németh Gábor: Bioetikai Vázlatok c. könyvében olvastam. Ilyen állításokkal találkozhatnak azok, akik utána olvasnak a témának. Az ellenérvek nem a saját gondolataim, csak próbáltam érthetőbben megfogalmazni a könyvben olvasottakat.
Majdnem 10 állítás és ellenérv
1. Születéskor lesz személy
Vagyis a születés pillanatáig bármikor abortálható, mert nem személy.
2. Megtermékenyítés után 3. hónap végén lesz személy
Azért pont a 3. hónap vége, mert ekkorra már kialakul az idegrendszer, és a magzat érezhet fájdalmat. Na de mi van az idegrendszer kialakulása előtt? Ha a halál az, amikor az agy és az idegrendszer nem működik, akkor az embrió első 3 hónapjában valójában halott? Annak ellenére, hogy folyamatosan (és nem fokozatosan) fejlődik?
Ez az állítás ugyanolyan értelmetlen, mintha azt mondanánk, hogy egy gyerek akkor válik felnőtté, amikor leérettségizik. Ezek szerint élnek még olyan nagyszülők, akik gyerekek.
3. Individualitás elnyerése után lesz személy
Egyedi és oszthatatlan. Viszont a megtermékenyített petesejt abban a pillanatban egyedi lesz, hogy a két génállomány egyesül. (Ez kb. az első 24 óra.) És, ha oszthatatlan lenne, akkor az ikrek nem személyek? Az osztódás különben is inkább a fejlődéshez szükséges képesség, mintsem egy állapot. Ezek szerint a körmünk vagy hajunk növekedése, vagy a sebgyógyulás miatt a felnőttek sem individuumok, hiszen van olyan részünk, ami osztódik.
4. A beágyazódást követően lesz személy
A megtermékenyítés pillanatától kezdve, még bőven a beágyazódás előtt az anyaszervezet táplálja a megtermékenyített petesejtet, vagyis van kapcsolat közöttük, kommunikálnak egymással.
5. Nem személy, csak potenciálisan az
Én pedig potenciális királynő vagyok, csak hagyjon mindenki fejlődni és biztosítsák a megfelelő körülményeket.
Akár személy, akár potenciális személy a magzat, kötelességünk hagyni, hogy kibontakoztassa magát, és személlyé váljon.
6. Embrionális veszteség
Ez az érv abból indul ki, hogy Isten állandóan beleavatkozik a világba, hogy a tökéletlenségeket kijavítsa. Pedig a tökéletlenségek (pl. az anya szervezete nem képes befogadni, vagy kihordani a magzatot; vagy az embrió olyan génállományt kapott, ami nem képes az életre) a legtöbbször az ember szabad akaratából fakadnak, ami pedig Isten ajándéka számunkra.
Tegyük fel, hogy egy nő évek óta dohányzik, kiderül, hogy babát vár, próbál leszokni, de nem megy olyan könnyen neki és néha gyenge pillanataiban rágyújt. A magzat súlyosan károsodik, és a nő elvetél. Ilyenkor nem okolható a Gondviselés a vetélésért, csak mert nem csapott a nő kezére, amikor meggyújtott egy cigarettát.
7. A magzatnak nincs joga a védelemre, csak mert az emberi faj tagja
Nem is kell védeni, csak nem szabad beleavatkozni a fejlődésébe.
8. Ha az állam nem engedi, illegálisan fogják végrehajtani
Attól, hogy valamit az állam enged, vagy tilt, erkölcsileg nem lesz pozitív. Különben is, a lopást a törvény tiltja, mégis vannak tolvajok, az adózás pedig megengedett törvényileg, mégis vannak visszaélések.
Konklúzió: „Mivel mi örülhetünk annak, hogy minket embrióként nem abortáltak, ma az emberi embriókkal szemben ugyanazt a tiszteletet kell tanúsítanunk, mely nekünk annak idején osztályrészül jutott.” /R. M. Hare, filozófus/
A sorozat előző része itt, a következő része pedig itt olvasható!
