Részletek

Írta: Fény és Forrás

Sokszor gondoltunk rá (a hittanos csoportban), de soha senki nem szervezte meg, hogy felkerekedjünk, és bejárjuk a környék szép helyeit. Egy nap egyik hittanos társunk mégis úgy gondolta, hogy milyen jó lenne egyet kirándulni. Így Péter atya ifjúsági csoportjából közel húszan az egyik novemberi szombaton elindultunk „túrázni”. (Lehet, hogy a tempós séta jobban illik rá.)

Tudtuk, hogy aznap délután Szadán lesz Izrael Pálnak az akolitussá avatása (és emellett bérmálás is a szadai ifjúságnak), ezért úgy szerveztük a napunkat, hogy arra az ünnepségre mi is odaérjünk. Nagyon szép napsütéses időnk volt. Jókat beszélgettünk, nevettünk, és még a Margitai kilátót is páran megmásztuk. A Szada és Veresegyház között levő keresztnél már láttuk a végcélt. Jó érzés volt számunkra, hogy bár túrázós szerelésben érkeztünk, (helyenként sárosan), de ennek ellenére is nagy szeretettel vártak és fogadtak bennünket a helyiek. Püspök atya szavai mindig lélekemelőek, így joggal mondhatjuk, hogy nem csak testileg edződtünk a kirándulás alkalmával, hanem lélekben is.

Az este folyamán az óvoda „esti tagozataként” foglaltuk el a csoportszobákat és a tornatermet, hogy megvacsorázzunk, forraltborozás közben jót beszélgessünk, illetve egy jót játsszunk. Csatlakozott hozzánk András atya és Izrael Pali is. Úgy tűnt, hogy a teremhokizás mindannyiunknak a vérében van. Erre bizonyíték volt a kimerítő játék. Kellőképpen elfáradtunk, de örömteli szívvel mondtuk, hogy jó volt együtt. Kellenének még ilyen találkozási pontok.

Részletek

Írta: ShoeShine team

Olyanok ilyenkor a csillagok, mint az álmos gyerek szeme. Kicsit hunyorognak, és még nem tudják: sírásra vagy nevetésre nyíljanak-e, vagy aludjanak tovább. Hát, csak pislognak.
Enyhe az idő, a szél csak a kerítések mellett lézeng, ámbár elég hűvösen. Az ablakok néhol nézik már a hajnalt, néhol nem, és a csizmák nem kopognak a gyalogjárón, inkább csak cuppognak.
Néhol egy halk szó, néhol az se. Néhol csak árnyak járnak, néhol kis lámpások imbolyognak, és mutatják, hova kell lépni, ámbár hiszen sár van mindenütt.

Bővebben …

Részletek

Írta: ShoeShine team

Megújult az ujifju.hu. Pár hete a szorgos és kreatív webfejlesztők új arculatot és logikai felépítést adtak a fokolár lelkiség fiataljait a neten is összefogó portálnak. Az oldal olyan felhasználóbarát funkciókkal lett bővítve, melynek segítségével a Facebook-os fiókodat is össze tudod fűzni az újifjús lappal. Mindezek mellett az igen csak aktív közösség újdonsült oldalán sok képet, hírt és számtalan blogot is találsz. A jobbnál jobb RRS gyűjtőkről már nem is beszélve.

Részletek

Írta: Magyar Kurír

Közép-Európa legrégibb katolikus hírügynöksége, a jövőre száz éves Magyar Kurír 2005 pünkösdjén vált modern értelemben vett internetes hírportállá. 2010 adventjétől kezdve pedig – követve az internetes oldalak gyors fejlődését – ismét új színvilággal, új rovatszerkezettel jelentkezik a MK.

Részletek

Írta: ShoeShine team

Szelíd gyermek, mért késztetsz, hogy megálljak,
Felém mért nyújtod nyájasan kezed?
Szívem, mely mindig későn érkezett,
Szelíd gyermek, lásd, lomha, furcsa, bágyadt.

Leomlanék csókolni jászolágyad
Mint ki mirhát hoz, s kit csillag vezet,
De lásd, a mirha s csillag elveszett,
És eltemettem minden drága vágyat.

Álomsereg víg Fáraója voltam,
S szép katonáim zengő csodasorban
Vittem dőrén, amerre örvény tátong.

S most itt vagyok, szelíd szavadra vágyva,
Mert nem maradt más bennem csak a gyáva,
És gúnyolódnám, s ajkam halk imát mond.

Részletek

Írta: ShoeShine team

Nagy örömünkre bővül a közösségi ház egy új teremmel. Hol is van, és mire is fog szolgálni? Azt a következő 'kisvideóból' megtudhatjátok. Mindenesetre reméljük, hogy az idei szilveszteri mulatságra már nem kell átmenni az iskolába.

Részletek

Írta: Magyar Kurír

A Magyar Cserkészszövetség közelgő centenáriuma alkalmából a Táborkereszt Egyházi Konvent újszerű módon rendezte meg szokásos évi találkozóját november 10-én.

A résztvevők a magyar cserkészet fellegvárába, Gödöllőre zarándokoltak, ahol tizenöt cserkész emlékjel található. A megemlékezések a hazai cserkészéletet kialakító kiváló egyéniségekről hangzottak el,  így például – nagyjából időrendben – Megyercsy Béláról, Vidovszky Kálmánról, gróf Teleki Pálról, Witz Béláról, Márton Lajosról, Marcell Mihályról, Kölley Györgyről. A Gödöllői Városi Múzeum cserkésztermében Beer Miklós megyéspüspök, a máriabesnyői kegytemplomban Varga Lajos segédpüspök, gróf Teleki Pál sírjánál pedig Gedai István, a Nemzeti Múzeum nyugalmazott főigazgatója tett tanúságot – tájékoztatta szerkesztőségünket Kispál György, a Táborkereszt elnöke.

Részletek

Írta: Pálúr Szabina

Végre meglelte a gödöllői egyetemista hittan azt a személyt, aki csoportba képes lelkesíteni az embereket, azt a Valakit, aki még menedzser mentalitású egyéneket is rá tud venni arra, hogy felvegyék a sportcipőjüket, és karikás szemekkel nekivágjanak az erdőnek.

Név nélkül, köszönjük Kovács Misinek. 

A kirándulás (mivel hossza nem tette lehetővé, hogy túrává kereszteljük) jól telt. Voltak benne sportértékű emelkedők, becsatlakozó kocogók, lesre mászás, kilátózás, pókok miatti sikítozás, hulló aranysárga levelek, napfény, színes fák.

Misi megmutatta milyen a lesről viccmesélés, Gergő kilátó fotózott, Lilla sikítozott, Ádám ásítozott, kollektíve közösséget alkotva csokit, nápolyit majszoltunk, a fiúk az Óvó néninek udvaroltak, és még sok minden más is történt, de legközelebb inkább gyertek el, hogy ti is megtapasztalhassátok :P

A kirándulást közös szentmisével zártuk, majd a csoport illetve pluszban pár újdonsült tag (A.atya, és friss Akolitusunk) felejthetetlen floorball meccset csaptak, melynek elő, utó, közbenső szüneteiben forralt borral növelték az esélyek egyenlőségét.

Részletek

Írta: ShoeShine team

Aromo úgy meséli, hogy Dömdödöm egyszer nagyon megszeretett valakit. Igen megörült, te is tudod, mennyire megörül az ember annak, ha megszeret valakit. El is indult Dömdödöm, hogy majd odaáll az elé a valaki elé, és azt mondja: szeretlek. Igen ám, de útközben látott két asszonyt. Éppen azt mondta az egyik a másiknak: „Én igazán szeretem magukat, de ha még egyszer átjön a tyúkjuk a kertembe!…” Mi az, hogy „de ha még egyszer” – gondolkozott Dömdödöm –, akkor már nem fogja szeretni? Aztán jobban odanézett, s akkor ismerte meg a két asszonyt. Világéletükben gyűlölték egymást. „Ejha!” – mondta Dömdödöm, és odaért a templomtérre.

Bővebben …

Részletek

Írta: NagyD

Sokszor megesik velem, hogy kimaradok az élet egy-egy apró mozzanatából. Egyszerűen azért, mert így szocializálódtam. Aztán sokan mesélnek ezekről az apró mozzanatokról és egyszer csak azon kapom magam, hogy a közösséggel az életem részévé vált.

Sokan meséltek már róla, de még igazából sosem éltem át, sosem láttam. Egyik galgás testvér mesélte, hogy ők a temető mellett laknak és különösen szép ilyenkor, mindenszentekkor, amikor telis-teli van fénnyel, gyertyafénnyel. Egy idős barátomat (akinek teste azóta ott pihen) a másnap ragadta meg. Egyszer, amikor meglátogattam évekkel ezelőtt hasonló idő tájt, egy verset mutatott: halottak napja után, amikor már senki sem gyönyörködik a temetőben, világosság már nincs, csak a gyertyák megfagyott csonkja az hideg, nyirkos őszi szélben… Megköszöntem a verset, de különösebben nem kavart fel. Családommal már évek óta nem jártunk ebben az időben (mindenszentekkor) temetőbe.

Bővebben …

Részletek

Írta: ShoeShine team

Borús napnak indult az a szombat. Fél kilenckor volt gyülekező a egyházközösségi ház előtt, majd kisvártatva megindult a kis csapat. A Jaguár őrs szervezte nekünk a programot. Imával indítottuk a napot. Majd egy WC-fogóval „bemelegítettünk” a kirándulásra és a megpróbáltatásokra. Körülbelül 10-re megérkeztünk egy nagy rétre, (ekkor már nagyon szépen sütött a nap) ahol letelepedtünk és megettük a tízórainkat. Evés-ivás, majd játékok.

Az első játék sokakat nagyon kifárasztott, ezért egy könnyebbel folytattuk és végül egy seggre-pacsival fejeztük be. Három csapatra osztottak minket és egy verseny következett. A díj a nagy WC-pumpa volt! A csapatok a következők voltak:
1. WC-kefék
2. Gumi kesztyűk
3. és végül a Szivacsok

Bővebben …

Részletek

Írta: Pásztor Zsófi

„Én sem ítéllek el” címmel október 16-án Szadán kapott otthont az évad első Galgamenti találkozója. Barátnőmnek és nekem ez volt az első találkozón szerzett élményünk és azt hiszem, sajnálhatjuk, hogy eddig nem voltunk egyen sem. Igaz csak egy fél napra tudtunk menni, de az is nagyszerű élmény volt!

Az ebéd utáni játékra érkeztünk meg. Ez azért is volt jó, mert játék közben sikerült feloldódnunk. Jó volt látni a sok vidám rohangáló – néha ugató - fiatalt. Az utolsó játék mindenkit elszédített. Szó szerint. Amint megérkeztünk, körülnézni sem volt időnk, mert rögtön beállítottak egy csapatba, hogy mi is részesei lehessünk a játéknak. Nagyon jó érzés volt, hogy egyből befogadtak minket. Ezek után Leszák Andris tartott egy rövid, tömör, lényegre törő előadást az ítélkezésről. Az előadás után korosztályonként csoportokba tömörültünk, ahol mindenki elmondhatta a véleményét, gondolatát a témával kapcsolatban. Jó volt más emberek véleményét is meghallgatni, és átbeszélni, hogy ők hogy gondolkodnak minderről.

A beszélgetés után beültünk a templomba, ahol András atya tartotta a Szentmisét a nap zárásaként. Nagyon szép volt, ahogy a közös énekek során tőlünk zengett a szadai templom. Már alig várjuk a következő találkozót, ahol remélhetőleg egy teljes napot el tudunk tölteni.