Húsvétkor érkeztünk meg Tasmaniából a Közel-Keletre. Mikor vasárnap hajnalban a feltámadási istentiszteletre készülődtünk, még sötét volt kint. Az ablakból beszűrődött a muszlimok imára szóló felhívása és az emberek pár óra múlva egy átlagos hétköznapot kezdtek meg. Itt ugyanis a péntek és a szombat a hétvége, így a keresztények vasárnap reggel, munka előtt ünnepelték a Húsvétot. Több gyülekezet találkozott aznap, hogy dicsérjék Istent és erőt merítsenek abból a tényből, ami a történelem folyamán a legtöbb életet változtatta meg, és ami mind a mai napig milliókra van hatással. Krisztus ugyanis feltámadt. Valóban feltámadt!
Két hetet töltöttünk ebben az országban, ami alatt bepillantást nyerhettünk a helyi misszionáriusok életébe. Természetesen hivatalosan nincsenek misszionáriusok itt, vannak helyettük különféle hivatásban dolgozók, akik messziről költöztek ide, fiatal férfiak és nők, akik nyelvet tanulnak, turisták, akik szívesen beszélnek a hitükről és még sorolhatnám azokat a különböző módokat, ahogy Isten népe eljuttatja az evangéliumot azok közé, akik szinte egyáltalán nem hallottak róla.
Először el sem tudtam képzelni, hogy hogyan beszélhetnék itt a hitemről, ahol ez elvileg tiltott. Hálás vagyok azért, hogy egy olyan lánnyal mehettem először bizonyságot tenni, aki már több hónapot töltött ebben a térségben, így megtapasztalta, hogy mi az, ami működik. Csak kapkodtam a fejem, amikor láttam, hogy minden beszélgetésébe öt perc alatt behozza a lelki kérdéseket és legtöbbször a teljes evangéliumot is. Az itteni diákok ugyanis soha nem beszélgetnek lelki kérdésekről, mindenki automatikusan a szülei vallását követi. A könyvesboltokban nem kapni Bibliát, sem keresztény írók könyveit, ezekből összesen 4-5 darabot találtam. Számomra eddig elképzelhetetlen volt az a lelki sötétség, amit itt tapasztaltam. Ennek ellenére nagyon jó beszélgetéseink voltak az itteni fiatalokkal, örültek annak, hogy olyan kérdésekről is szó esik, amikhez ők egyáltalán nincsenek hozzászokva.
A legjobbnak azt láttam, ha kérdezek tőlük. Először csak átlagos, mindennapi kérdésekkel kezdtem, aztán ahogy nyitottabbak lettek rá, szóba kerültek a lelki témák is. Ez nem esett igazából nehezemre, mert még soha nem jártam ebben a kultúrában és nagyon érdekelt minden, amiről hallottam. Érdekelt, hogy hogyan telnek a hétköznapjaik, mit tanulnak, milyen vallást követnek, mit jelent nekik a hitük és hogyan gondolkoznak a lelki kérdésekről. A legnagyszerűbb pedig az volt, hogy miután meséltek az életükről, általában visszakérdeztek, hogy mi az, amiben én hiszek. Ilyenkor lehetőségem volt elmondani, hogy bár most keresztény vagyok, ez nem volt mindig így. Történt ugyanis egy fordulópont az életemben, amikor rájöttem, hogy Jézus Istennek mondta magát és tényleg az is. Nagyszerű dolog tanúságot tenni az Istenemről, aki megváltott és Krisztus halálában megbocsátotta a bűneimet. Ez számukra ismeretlen dolog, hogy nem kell tartaniuk Istentől, sőt közel kerülhetnek hozzá. Szinte kivétel nélkül nem hallottak róla, helyette olyan vallásokat kell követniük, amiben nem találják meg azt, amire a szívük mélyén vágynak, és ami üdvözíteni sem tudja őket.
Rengeteget formálódtam abban, ahogy erről a térségről gondolkozom, már ezalatt a két hét alatt is. Nagyon élveztem, amikor az itteni lányokkal beszélgethettem, a diákok kedvesek voltak hozzánk és örömmel meséltek az életükről. Az is nagyon jól esett, amikor az egyik nap sehogy sem tudtunk kiállni a kocsival – itt egész mást jelent a parkolók zsúfoltsága, mint nálunk – és pár helyi fiú hosszú perceket töltött a navigálásunkkal. Jó volt látni a helyiek kapcsolatcentrikus életét, ami belőlünk már kezd hiányozni. Hátborzongató volt azonban belegondolni abba, hogy az a hetvenvalahány diák, aki általunk hallott Jézusról, valószínűleg még sosem találkozott az örömhírrel ezelőtt.
„De nem marad ott sötétség, ahol elnyomás van. … A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát, a homály földjén lakókra világosság ragyog. … A Seregek Urának féltő szeretete viszi véghez ezt.” (Ézs 8,23; 9,1.6)
Folyt.köv.
Panni sorozatának előző része itt olvasható!
