Tartós öröm
Advent 3. vasárnapja a katolikus liturgiában az öröm vasárnapja. Ez a végtelenül egyszerű tény indít el azon az úton, hogy erről a szóról gondolkozzak…
Az öröm egy hihetetlenül egyszerű érzés. Sokszor tapasztaljuk az életünkben, és mivel nagyon jó, ezért újra és újra keressük. Szeretnénk ismét meríteni az öröm forrásából, mert enélkül nem tudjuk jól élni az életünket. Sok minden rosszat gondolhatunk az ajándékozásról, fogyasztásról, sürgés-forgásról a karácsonnyal kapcsolatban, egy dolgot azonban nem vitathatunk el, hogy az ajándékozás ezt az egyszerű érzést akarja kiváltani. Azt szeretném, hogy a másik örüljön.
Gyermekkorában az ember azért várja a karácsonyt, mert jó dolog kibontani az ajándékot, és örülni neki. Később az ember rájön arra, hogy az ajándék megtanít elfogadni és értékelni az ajándékozó szándékát, és magát az ajándékozót. Majd az a pillanat is elérkezik az ember életében, amikor felfedezi, hogy mennyire jó ajándékozóvá válni, amikor már nem a magam örömét keresem, hanem a másikét. Micsoda minőségi váltás!
Az Isten pont erre tanít bennünket a karácsony titkában.
Megmutatja az ajándék mértékét, ami nem kisebb, mint saját maga. A megtestesülésben nem szimbólumokban mutatkozik meg, nem félelmetes jelekben nyilvánul meg, hanem egyszerűen eggyé válik az emberrel, és mégis önmagát adja. Ez az igazi ajándékozás, önmagamat adom, úgy, hogy a másik egészen be tudja fogadni azt, úgy adom magam, ahogy a másiknak jó, ahogy a másik be és el tudja fogadni.
Ebben rejlik az igazi ajándék, és ebből fakad az igazi tartós öröm. Ettől lesz találkozás a családi együttlét, ettől lesz örömteli az ünnep!
Felfogom, hogy Istentől megajándékozott vagyok, és ez hálával tölt el, és meghív arra, hogy ezt az ajándékot elfogadjam, és én is hasonlóan tegyek.
Az öröm vasárnapja emlékeztessen bennünket erre:
Tudnom kell megajándékozottnak lenni, tudnom kell elfogadni az ajándékot és örömmel, hálával tekinteni az ajándékozóra.
Egyben tudnom kell ajándékozni, úgy, ahogy a másiknak az jó, befogadható.
Így lesz a karácsony öröme mély és tartós: ha ajándékként tekintek a másikra, és én magam is ajándékká tudok válni!
