„Hogy lehet az, hogy Uramnak anyja jön hozzám?” (Lk 1,43)
Az eredetileg evangélikus gyökerű adventi koszorú mára igazán ökumenikus lett: minden felekezet, de még a nem hívő családok is ráéreztek szimbolikájának szépségére, és rendre kialakították a saját verziójukat. Ismert a négy színt felvonultató, a csupa lila, a csupa fehér gyertyával ellátott, és a katolikus változat: ahol a harmadikként meggyújtott gyertya rózsaszín, míg a többi lila. A rózsaszín egyrészt az adventi várakozás örömére utal, másrészt Mária színe.
Protestáns lelkészként az életemben Mária alakja halványabb ugyan, újdonsült édesanyaként mégis rendkívül jelentős lett mostanában. Hívő engedelmessége miatt igazi példakép számomra, ahogyan legyőzve minden félelmet és kétséget, igent mondott Isten hívására, hogy a Messiás édesanyja legyen. Pedig nem kisebb kihívással nézett szembe, mint a halálfélelemmel: házasságon kívül, de jegyességben „megesett” lányként akár a megkövezés is lehetett volna a sorsa, ha József nem vállalja fel őt a gyermekkel együtt. Az angyali üzenet útmutatása nyomán Mária idős rokonához, Erzsébethez siet, aki már a hatodik hónapban van. Nemcsak kétségeit eloszlatni érkezik, hanem azért is, hogy segítsen, hiszen három hónapig – alighanem János születéséig – ott marad. Mária kész arra, hogy másokat támogasson, nem keletkezett benne gőg az isteni kiválasztás nyomán.
Erzsébet pedig azt kérdezi: Hogy lehet az, hogy Uramnak anyja jön hozzám? Méltatlannak és kicsinynek érzi magát, fiatalabb rokona látogatását pedig hatalmas megtiszteltetésnek. Erzsébet és Mária, ahogyan majd felnőttként János és Jézus, szinte versengenek a kölcsönös tiszteletadásban. A Magnificat-énekben ugyanis Mária nem önmagára, hanem Isten hatalmas tetteire fordítja a tekintetünket. Önmagára pedig csak úgy, mint a kicsinyek, megalázottak egy képviselőjére, akiket az Úr felemel. A két édesanya kölcsönösen örül egymás örömének, irigység és gyanakvó méregetés nélkül. Alázattal különbnek tartják egymást önmaguknál.
Pál apostol bennünket is erre biztat: „Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal” (Róm 12,15) és „a testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők” (Róm 12,10) valamint „Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál” (Fil 2,3). Erzsébet és Mária példája inspiráljon erre bennünket ebben az adventi időszakban is!
