Múlt heti cikkünkben bemutatkozott a Szociális Missziótársulat. De mégis, mivel foglalkozik a közösség? Kiket szólít meg? Hogy néz ki egy szerzetesnővér napja? Milyen szerepet tölt be a világban? Többek között ezekre a kérdésekre válaszolt nekünk Beöthy Zsuzsanna Cecília SM nővér.
VL.: Mit a jelent a közösség Cecília nővér számára? Ha jellemezni kellene, milyen jelzőket sorolna fel?
Cecília nővér: Számomra a közösség Isten után az ÉLET. Miután megözvegyültem, nagykorú, már önálló életvitelű fiamat hagytam el belépésemkor, mert éreztem, hogy hív az Isten, ide. Nem minden úgy alakult az elmúlt (belépésemtől számított) 28 év alatt, mint kezdetben és azóta is többször képzeltem, de mindig megkaptam az erőt a folytatáshoz. És közösségemben mindenen rajta van a kezem nyoma, és úgy érzem, hogy nem tudnék élni nővértársaim nélkül.
VL.: Hogyan lehetne a fiatal felnőtteket megszólítani erre a hivatása?
Cecília nővér: Úgy gondolom, hogy a fiatal felnőttek jól látható nemes céllal rendelkező, markáns profillal rendelkező olyan közösségbe vágyódnak, ahol követhetően szabályozott életformában, minden téren követelményeket támasztó, de ehhez megfelelő szaktudást és emberi segítséget biztosító szerzetesi közösséget találnak, akik itt és most a meglevő karizma életre váltásában egyre jobban meg tudják élni a bensőséges kapcsolatot Istennel és a mély emberi kapcsolatokat egymással. Ezek mellett fontos, hogy az érdeklődő megismerhesse azokat a munkaterületet, melyek a szerzetesi közösségben számára adottak lehetnek, hogy képességeit kibontakoztathassa.
VL.: Milyen a nővérnek egy napja?
Cecília nővér: Minden napunk központi eleme a találkozás Istennel és egymással. Alapítóanyánk útmutatása alapján egész életünket szentmiseként szeretnénk megélni. Már a nap kezdetén felajánljuk minden cselekedetünket és a nap eseményeit Istennek, majd sorra elvégezzük az Egyház hivatalos imájából, a zsolozsmából a napszaknak megfelelő imaórákat. Minden nap részt veszünk egy szentmisén is. Beosztásomat illetően én vagyok közösségem irattárosa, kezelem a történelmi adatokat és szolgálatára állok az időnként kutatási céllal hozzánk fordulóknak. Rendtörténet írását is megkezdtem. Rendezvényeinket, egyes programjainkat koordinálom. A mindennapi közös szerzetesi élet tennivalóit nővértársaimmal megosztjuk (főzés, takarítás, stb.). Az idős otthonunk területén, ahol mi nővérek rendházunkban lakunk, részt veszek az idős lakók lelki gondozásában. Ezenkívül plébániai egyházközségi munkát is végzek (betegáldoztatás, a közösségépítő csoport tagja vagyok).
VL.: Milyen személyes elhatározással lépett be a közösségbe?
Cecília nővér: Az én személyes elhatározásom szerzetesi közösségbe lépésemkor az volt, hogy Istennek szentelt közösségben, társaimmal együtt a mindenkor korszerű szociális-karitatív munkával segítsek azokon a testi-, lelki szenvedőkön, akikben meglátom Jézust, mert közösségem jelmondata: "Amit egynek tesztek a legkisebbek közül, azt nekem teszitek." (Mt 25,40)
VL.: Hogyan készül a közösség a NEK 2020-ra?
Cecília nővér: A NEK 2020-ra való készületünk folyamán másodszor vettünk részt a Máriaremetén megtartott pünkösdhétfői Karizmák Ünnepén, ahol a Bíboros Úr ismerteti a feladatokat az eseményekkel kapcsolatban. Naponta a szentmisében elmondjuk az egyház hivatalos készületi imáját. Támogatjuk egyetemista kollégistáinkat abban, hogy tevőlegesen vegyenek részt az előkészítő munkákban. Ezen kívül bekapcsolódunk a meghirdetett nagyméretű szentségimádásokba.
VL.: Mik a közösség jövőbeli rövid és hosszú távú céljai, tervei?
Cecília nővér: Rövid távú célkitűzésünk, hogy Istennel megélt bensőséges kapcsolat erejében tegyük a mindennapi kötelességeinket, melyeket karizmánk megvalósítására felvállalt intézményeinkben világi munkatársainkkal és kültagjainkkal szorosan együttműködve erőnkhöz képest el tudunk még végezni. Hosszú távú terveink már nem nagyon vannak korunk és kis létszámunk miatt. Van azonban hitünk az Isteni Gondviselésben. Mi csak együttműködni akarunk vele, amíg Ő ezt megengedi itt a földön Országának megvalósulásáért.
VL.: Jelenleg a nővér közösség hány főből áll, és milyen feladatokat lát el, milyen intézményeket tart fenn?
Cecília nővér: Jelenleg 12 főből áll szerzetesi közösségünk, húsz fő a kültag csoport, 100 fő a világi munkatárs és 300 fő az intézményeinkben hozzánk tartozó, segítségünket igénybevevő ember. Legfőbb működési területünk a Farkas Edith Szeretetotthon, ahol egy nővérünk végzettsége alapján a tényleges gondozásban is részt vesz, mi többiek pedig a betegáldoztatással, lelki beszélgetésekkel, kápolnai liturgikus szolgálatainkkal segítjük a lakókat. Többi intézményünket látogatjuk, lelki segítséget nyújtunk a fenntartói operatív feladatok elvégzése mellett. Szűkebb közösségi életünket az otthon területén levő rendházunkban éljük, ahol speciális rendi megbízatásaink mellett mindazt elvégzik nővértársaim is, amit magam is (az Egyház hivatalos imaóráinak elvégzése, szentmise, mindennapi közösségi feladatok, közösségi megosztások, rekreációs és képzési programok, lelkigyakorlatok és nyílt napok tartása, szervezése). Négy működő intézményt tartunk fenn, óvodát, egyetemi kollégiumot és két idős otthont Budapesten, illetve vidéken. Hátrányos helyzetű fiatalok szakképzését végző iskolánk fenntartását ettől a tanévtől másik szerzetesi közösségnek adtuk át.
VL.: Mennyire nehéz egy szerzetesi közösséget irányítani?
Cecília nővér: Mint legfőbb elöljárónk, az általános főnöknő tanácsának egyik tagja, a hosszú évek alatt azt tapasztalom, hogy a szerzetesi közösség irányításának nehézsége hasonló a világi közösségek irányítási feladatainak nehézségi fokával. Mindkét esetben szükségesek a személyes adottságok és a képzettség, felkészültség, esetleg gyakorlat, valamint az elkötelezettség a cél elérésében, a munkatársak, közösségi tagok összefogásában, egy értékrend megvalósításában. Itt is szükséges az utódok biztosítása a szellemiségünknek és az alapszabálynak (konstitúció) megfelelő neveléssel. A szerzetesi elöljárónak segítség mély istenkapcsolata, rendezett belső élete, közösségében a testvériség légkörének alakítása, valamint annak megélése, hogy ő egy eszköz a haladásban, mert az egész közösségnek felelőssége van az egységes gondolkodás alakításában és Isten kegyelme az a többlet, amely reményt adhat nehéz helyzetekben.
VL.: Van egy kollégiuma is a nővéreknek. Az hogyan működik, milyen a kapcsolat az egyetemistákkal?
Cecília nővér: Igen, van egy kollégiumunk egyetemistáknak, világi munkatársak vezetik, velünk, nővérekkel egyeztetett igényes programok, napirend, házi szabályok és bensőséges közösségi életre törekvés alapján. A kollégiumnak lelki vezetője van egy-egy atya személyében, havonta kollégiumi szentmiséken vesznek részt kápolnájukban, évente pedig közös lelkigyakorlatot szervezünk. A fiatalok különböző egyházi csoportok és lelkiségi mozgalmak tagjai. Mi nővérek korunk és korlátozott lehetőségeink miatt csak laza kapcsolatot tudunk tartani egyetemistáinkkal. Rendezvényeinket látogatják, programjaikhoz biztosítjuk a feltételeket, ünnepeinkre meghívjuk őket, magunk is részt veszünk az ő szervezésükben tartott rendezvényeken. Lehetőségeink szerint igyekszünk személyes kapcsolatban lenni velük.
VL.: Mennyire van jelen a külvilág számára a közösség?
Cecília nővér: A külvilággal intézményeinken keresztül szükségszerű kapcsolatban állunk. Ezenkívül élünk a kommunikációs lehetőségek modern formáival (internet, Facebook).
VL.: Hogy működik a kapcsolattartás más szerzetes közösségekkel?
Cecília nővér: Kapcsolattartásunk más szerzetesi közösségekkel főleg az idősgondozás területén valósul meg, mert a világból érkező lakóink mellett jelentős létszámú szerzetes lakónk is van más-más rendekből. Emellett a szerzetesi közösségeket összefogó központ programjain is találkozhatunk egymással.
VL.: Az elmúlt eseményekkel mennyire ért egyet a közösség? Valóban veszélyben van a keresztény Európa?
Cecília nővér: Szerzetesi hagyományainknak megfelelően igyekszünk tájékozódni a világ eseményeiről. A fennálló aktuális helyzeteket elemezve, úgy tűnik, hogy a keresztény Európa komoly veszélyben van. Veszélyhelyzet, sőt nehéz, súlyos helyzetek régen is voltak. Úgy gondoljuk, hogy le kell vonni a tanulságot az előálló helyzetből, és a vallás eszközeivel, Isten akaratát keresve, a megismert igazságot és erkölcsiséget követve egyénileg és közösségileg is fel kell vállalni a tanúságtevő életet és az evangéliumi missziós küldetést.
