Holnap 24-e. Tegnap még dolgoztam, de késő délután már jólesően dőltem hátra hazafelé tartó utamon. Olvastam a buszon, amiből egy hangos, soktagú család zökkentett ki. Nagy gurulós bevásárlótáskákat cipeltek és kissé ingerülten és hangosan vitatkoztak az ajándékokról. Mindezt végighallgatni és látni egy pillanatra elszomorított. Persze szép és nemes gesztus az ajándékozás… De még szebb az az öröm, az a valódi ajándék, amiért igaziból ünneplünk minden év december 24-én.
„Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala, és beragyogta őket az Úr dicsősége. Nagyon megijedtek. De az angyal így szólt hozzájuk: »Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.«” (Lk 2,9-10)
Olyan boldogság tölt el, akárhányszor gondolok erre. Megnyugtat, meghat és felszabadít minden hétköznapi gond után is. Persze én is készülődöm, írtam képeslapokat és nem tagadom, vásároltam is ajándékot. De nem szabad elfelejteni, hogy miről is szól igazából ez az ünnep.
Buszos hazautamon azt kívántam magamban, hogy – különösen most, ezekben a békétlen időkben – tudjunk teljes szívvel örülni a legszebb ünnepnek, a Megváltó születésének. Mindig, minden körülmény között.
Legyen áldott és szeretetteljes a Karácsony, és a következő új év!
