Ülök a klíma szagú vonatpótló buszon, szól a Retro Rádió és dörgölöm a spotym: „Kéne valami nyers, fain zene.” Egy szívszakadtig húzó cifra muzsika. Valami tiszta rave, amit csak az oroszok tudnak.
Mutatom a jegyem, fogom a hátizsákom, iszom a vizem. Elrepül az út. Zakatol bennem a vegytiszta steril zene, amit nem szennyez hangszer. Vár a Tábor Hegyi Napok 2019!
Megérkezés:
Mindig izgatottan várom a Tábor Hegyi Napokat, mert teljesen váratlan gondolatokat hoz elő belőlem.
Éjjel érkezem, mint az Edda számban. Kíváncsi vagyok, előjönnek-e azok az egzotikus impressziók, amit a tavalyi cikkemben írtam. Most annyiban lesz más, hogy nem nyaralni jövök, hanem dolgozni. ShoeShine összefoglalót forgatunk róla. Ők vártak minket, én vártam őket. A szervezők rutinosak, a terep ismerős, a rendszer profi, és pár perc múlva már van vacsorám és hálóhelyem.
Munka:
G-dúrban zúgnak a kabócák, a csillagok meg fényesek, a levegő meg erdő illatú. Együtt a stáb, egy utolsó check: memo kártyák üresek, akkuk telik, és nem fordítva. Kérdezek, válaszolnak, a tekintetek tiszták. Jó itt lenni. Ismét kiderül: az emberek szeretnek ide jönni. A fiúk viccesek, a lányok jófejek, és mindenki meg tud fogalmazni épkézláb gondolatokat. Ha azt hiszed, ez normális, csak mondom, gyere el shoeshine-osnak, egyből nem fogod mindennapinak tekinteni. Na de most Follow the flow.
Szentségimádás:
Beülök. A lelkem ketyeg, mint az óra, de nem mutat időt. Különben is, itt az idő olyan, mint a méz: lassú és édes. Az Istennek meg ott az asztalon nyári este illata van.
Közben azon gondolkodom, hogy mi a titka a helynek? Amitől itt a csoffadt közhelyek is vérbő bölcsességgé válnak. Nem jutok előre. Inkább nézem a homogén falon a burjánzó szobrokat.
Végkifejlet:
A tábor idei témája a keresztség volt, de ezen a téren nem fejlődtem, ennek két oka lehet: vagy azért, mert döbbenetesen képzett vagyok a témában, vagy azért, mert nem figyeltem. De este, mikor zenét hallgattam, egészen érdekes dolgok fogalmazódtak meg bennem. Ismered Tom Waits Temptation c. számát, és ugyanennek a számnak Diana Krall féle feldolgozását? Hallgasd meg mindkettőt! Tom Waits verziója piszkos és poros. Mocskos és gyönyörű, olyan, mint a megváltásunk. Mert ugye abban egyetértünk, hogy a megváltás nem egy leányálom volt az Isten részéről. Egy igazán nehéz, emberszagú aktus az örök életért. Kb. ilyen Tom Waits stílusának a hangulata. Amíg Diana Krall feldolgozásában lassan folyik a lüktetés, ahogy a THN alatt az idő. Ez már egy ember- és "Istenbarátabb" dolog. Nincs semmi agresszió, downtempóban jön a Szentlélek, mint egy jó minimál technóban a kibontakozás.
Ha teljesen elvesztél ebben az eklektikus írásban, akkor ismét csak azt tudom megfogalmazni, hogy egy teljesen felhasználóbarát tábor a THN. Ahol az emberek pihennek, békések és nyitottak, s nincs hiányérzetük. Ezáltal lehetőséget biztosít – ha komolyan vesszük – hogy eljussunk a steril, hangszermentes világi zakatolástól a lassan lüktető poros, emberszagú megváltásig. Amely olyan szépen szimbolizálja az isteni homogén szeretetet. Amit bármikor megtör értünk egy kis burjánzó kegyelemmel.
