Amilyen rövid, olyan velős könyvre szeretném most felhívni a figyelmet, a címe Anselm Grün: Teljes élet cölibátusban. Gondolom itt a legtöbben sokkot kaptak, hogy mi közük egy cölibátusban élőknek írt könyvhöz, de a könyv leggyengébb pontja épp a cím, már a bevezetésben tisztázza a szerző, hogy a papok és szerzetesek ugyan az első számú célcsoportot jelentik, de szem előtt tartotta az egyedül élőket is. Azt már csak én fűzöm hozzá, hogy szerintem a párkapcsolatban élők is haszonnal forgathatják. Anselm Grüntől igazából bármelyik könyvet jó szívvel ajánlom, de ez még tőle is kiemelkedő.
A következő mondattal elvesztem olvasóim 90%-át, de azért leírom remélve, hogy továbbolvasol. Szerintem ez a legjobb könyv, amit a szexuális tisztaságról írtak. Igaz, mindjárt azzal kezdi, hogy mekkora hülyeség, hogy ma ekkora feneket kerítenek a dolognak. Ez csak a túlzott szigort hirdető janzenista mozgalom maradványa, amit az egyház elítélt. A tisztaságot az őskeresztények még pár mondatban elintézték, számukra a legfontosabb vétkek a haragtartás, és az apátia voltak.
A szerző roppant megértő azok iránt, akik küzdenek a szexualitással. Kiemeli, hogy akik megtartják magukat, sokszor nagyobb bűnbe esnek, a gőgbe, vagy a tétlenségbe, mint azok, akik e téren elbuknak. A szexualitás elnyomása ráadásul jobb esetben szárazzá, rosszabb esetben neurotikussá tesz. Ír egy nővérről, aki sokat küzdött az önkielégítéssel, és mivel végül elnyomta, nem pedig átalakította a szexuális energiáit, kiszáradt az addig eleven imaélete. Grün ugyanis nemcsak megértő, de néven nevezi a gyereket, hogy az ettől még bűn, és tenni kell vele valamit. Ez a valami pedig a szexuális energiák Isten felé fordítása. Ehhez imamódokat is javasol. Akik pedig még nem botránkoztak meg, azoknak elmondom, hogy a melegek és a nősek pappá szentelésének lehetőségéről is roppant érdekes gondolatokat ír.
Azért ajánlom ezt a könyvet mindenkinek (még azoknak is, akiknek van párjuk), mert a benne foglaltak gyakorlásával megtanulhatjuk jobban integrálni a szexualitásunkat. Azt nem pusztán kiélni, hanem energiáit Isten felé fordítani, mindezzel pedig színesebbé tehetjük életünket.
