Ma már közhelynek számít, mégis fontos észrevennünk, hogy a személytelenség és a relativizmus társadalmában élünk. A legtöbb ember rohan, ideges, a magasabb életszínvonalért küzd és csupán napról-napra éli az életét anélkül, hogy bármi maradandót hagyna maga után, ami nem tűnik el. Sokszor úgy éljük az életünket, hogy nem tudunk kapcsolatainkra figyelni és úgy alkotni, hogy az nem csak pillanatnyi anyagi előnyökhöz segít bennünket, hanem hosszú távon, mások épülésére is legyen. Kezd kihalni mindennapjainkból az élet és saját értékeink továbbadásának kultúrája.
Mégis, léteznek köztünk olyan emberek, akik a káros hatások ellenére nemet mondtak a kiüresedésre és úgy döntöttek, életüket olyan alapokra fektetik, mely tartást ad számukra a mindennapok viharaiban. Olyan egyszerű, hétköznapi emberek ők is, mint te, vagy én. Ugyanolyan nehézségekkel és kihívásokkal küzdenek ők is, mint mindenki más.
A shoeshine.hu szeptemberben induló új portrésorozatában olyan hétköznapi emberekről készítettünk filmeket, akik különböző társadalmi rétegekben élnek, különböző hivatásokban tevékenyek, azonban egy dolog összeköti őket, ez pedig nem más, mint hiteles keresztény identitásuk. Persze ez még nem lenne nagy dolog, hiszen ilyen emberekkel nap mint nap találkozhatunk. Azonban jelen portrésorozatunkban úgy szeretnénk bemutatni ezeknek az embereknek a hétköznapjait, ahogyan azt ők megélik.
Morzsák az asztalodról… Mk 7, 24-30
A mindennapjaink egyik legalapvetőbb lételeme a víz. A nyári forróság pedig kiemeli a víz jelentőségét. Egy pohár víz egészen más tartalommal bír ezekben a napokban. De ugyanígy egy hosszú nap végén sokkal inkább tudjuk értékelni a víz frissítő erejét.

Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa.

Hogy keresztény- vagy vallásüldözés létezik, legyen szervezett vagy „csak” burkolt, nem kérdés. Micsoda hit és remény, kitartás kell ahhoz, hogy az ember ne adja fel, ne tagadja meg hitét és ne meneküljön el?
A Golgota Keresztény Gyülekezet adott otthont a nem mindennapi, tabukat feszegető kétnapos rendezvénysorozatnak, melyet a Névtelen Utak Alapítvány hívott életre tavaly áprilisban, szakmai konferenciával, interaktív és fotó kiállítással, színdarabbal.

Az áldozattá válás folyamatára, az emberkereskedelem könyörtelen valóságára, az ember valódi értékére és a kiszolgáltatott helyzetben lévők megsegítésének lehetőségeire hívta fel a figyelmet az ingyenes interaktív kiállítás.
“Mert tudjuk, hogy aki feltámasztotta az Úr Jézust, az Jézussal együtt minket is feltámaszt, és maga elé állít veletek együtt. Mert minden értetek van, hogy a kegyelem sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát az Isten dicsőségére. Ezért nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk, mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok örökkévalók.” 2. Korinthus 4:14-18

A keresztény életünk során majdnem biztos, hogy átmegyünk olyan időszakokon, melyekben megoldhatatlannak tűnő problémákba vagy kérdésekbe ütközünk.
Az, hogy két ember ugyanazt álmodja éjszakáról éjszakára, lehetséges lenne? Igen. Enyedi Ildikó új filmjében Mária és Endre álmaikban szarvas párként együtt járnak téli tájakon, ahol a legteljesebb összhangban, szavak nélkül is megértik egymást.

A szabadság rabságában címmel jelent meg Böjte Csaba, ferences szerzetes legújabb könyve a Helikon Kiadó gondozásában. A most májusban polcokra kerülő kötet nemcsak korunk társadalmáról és rosszul beidegződött, materialista mechanizmusairól állít fel egyfajta kórképet, hanem iránymutatást ad, hogy miként is lehetne máshogy, szeretetben, Istenre fókuszálva élni mindennapjainkat.

Csaba testvér már találó címével is megsejteti, hogy miről is olvashatunk a következő közel 200 oldalon keresztül. A feszültséget keltő oximoronnal nem másra, mint mai szabadság-képünk torzultságára és az abból származó fogságra utal.
Major Péter vagyok, a múltkori cikkemben arról írtam, hogy milyen hülyeség az erőszakosan magunkra erőltetett pozitív gondolkozás.
Most mást témába kalandozom, ha szerinted baromság, írj nyugodtan.

Mindannyian vágyunk arra, hogy megtaláljuk azt az embert, aki mellett leélhetjük békében, hitben, szeretetben a földi életünket. Egy kialakult kapcsolatban is adódnak nehézségek, amelyek felvetik bennünk a kétséget, hogy biztos jó lesz-e együtt. Íme néhány jótanács, saját tapasztalatokból.

„Kettős merénylet Egyiptomban. Legalább 45 ember meghalt, a sérültek száma pedig a 100-at is meghaladja.” – számolt be a hírről letaglózva a sajtó szerte a nagyvilágban. Alig pár napja, április 9-én történt, hogy a Kairótól északra elhelyezkedő Tanta város Szent-György templomában pokolgép robbant. A virágvasárnapi ünnepre érkezve mintegy 2000-en tartózkodtak a templomban, így a menekülésre lehetőség is alig nyílt.

Virágvasárnappal megkezdődött a nagyhét. Azóta azon töprengek, hogy vajon, hogyan tudok mélyebbere menni a nagyheti eseményekbe? Hogyan lehet méginkább megélni a szentháromnap liturgiáját.

Egy dolog napok óta motoszkál bennem. Arra a kérdésre kell választ adnom, hogy ki vagyok én? Kivé akarok lenni ebben a nagyhétben? Akkor tudok belépni igazán a szentháromnapba, ha tudok igazi választ adni a kérdésemre!
Copyright © 2024 TVShoeShine - shoeshine.hu. Minden jog fenntartva.
Az oldalt készítette: Webinformatics