Március 13. óta újra van pápánk! Nem is akármilyen, hiszen több szempontból is meglepetést okozott a megválasztása. Ő az első dél-amerikai
egyházfő, és az első jezsuita is Szent Péter székében. Lássuk hát röviden, ki is Jorge Mario Bergoglio. Ezután, mivel sok érdekességet találni személyéről és életéről a neten, ebben a cikkben inkább a jezsuita vonatkozást járom körül.
Jorge Mario Bergoglio (1936. december 17-én született Buenos Airesben) a 266. az egyházfők sorában. Ötgyermekes, olasz bevándorló családból származik, vegyészmérnöki diplomával is rendelkezik és 1973-ban tette le az örök fogadalmat jezsuitaként. 2001. február 21-én nevezte ki bíborosnak II. János Pál.
Assisi Szent Ferenc tiszteletére választotta pápai nevét, melyről így nyilatkozott: „Ne feledkezz el a szegényekről” - Assisi Szent Ferenc nyomán olyan egyházat szeretnék, amely kiáll a szegények, a béke és a teremtett világ védelmében, ezért választottam a Ferenc nevet. Az igazság, a szépség és a jóság keresése az összekötő kapocs a médiában dolgozók és az Egyház között, ennek a hármas egységnek a hirdetése valamennyiünk feladata.” (Magyar Kurír)
Pápaként is szerény és alázatos ember maradt a hírek szerint. :) Amikor kiállt arra a bizonyos erkélyre, első szavaiban többek közt a hívek imáját kérte! Ő imádkozik értünk, minden emberért – ugyanakkor neki magának is szüksége van imáinkra. Mi ez, ha nem az alázat szép jele?
Erről eszembe jut a bérmálkozásra választott szentírási igém, Jézus egy mondata: „Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű!” – ez a felirat olvasható a jezsuiták budapesti Jézus Szíve templomában is.
És elérkeztünk a jezsuita-kérdéshez. Azért szempont ez a cikkben, mert amit erről a rendről az átlagember tud, az igen kevés, sőt, sokszor sajnos téves információ. Emlékszem, miket olvastam róluk az iskolai történelem tankönyvben évekkel ezelőtt, és hát a valóság egészen más. Most, hogy jezsuita pápánk van, különösen fontos, hogy eloszlassuk a tévhiteket!
2013. március 15-17-ig került megrendezésre az idei hétrégiós találkozó. Ezen a három napon a régiókban szolgáló kisebb testvérek (segítők) már a nyári táborokra készülnek. Bár 15-ére leesett a hó és megbénult a tömegközlekedés, mégis hoztuk a szokásos szintet, és több, mint 130-an gyűltünk össze a Tápiósülyi Nagyboldogasszony Plébánián.
Hat folyó és hét régió gyűjtőmedre volt a márc. 15-ei hosszú hétvégén Sülysáp. Ez a Tápió menti nagyközség nagy szeretettel fogadta a Váci Egyházmegyén belüli testvéreit. A zord idő ellenére 120 fiatal jött össze, hogy megbeszéljék a nyári táborokat, és hogy segítsenek azok lebonyolításában.
Március 15-ei, ünnepi Szentmisével kezdtük, felajánlottuk a találkozót és feladatainkat is. A többi program a tábort tervező munkához, és közösség összeszervezéséhez kapcsolódott. Példaként sor került „Magyarország szeretlek!” jellegű játékra, váci egyházmegyés kérdésekkel, így jobban megismerhettük szeretett 7 régiónkat. Éjszaka családok vendégszeretetét élvezhettük. Általános programok voltak az előadások, melyekben arról hallottunk néhány gondolatot, hogy hogyan valljuk meg hitünket, miért és hogyan hirdessük az igét, és hogy mik azok a szeretetdimenziók. Kiscsoportokban átbeszéltük a témát, és saját példákkal igazoltuk őket. Ami kifejezetten tetszett, az az ötletelés. Jobbnál jobb felvetések kaptak hangot, hogy mi módon kivitelezzük missziónkat. Ezeket konkrétan nem árulom el, legyen meglepetés a táborokban.
x. próbálkozás
S valahogy kezdtem érezni, hogy ebben az esetben, neki a legnagyobb szenvedés nem a keresztre szögezés fizikai fájdalma, vagy előtte a korbácsolás volt.
Nem. A szerető szívnek nem a fizikai fájdalom fáj leginkább hanem a viszont kapott hülyeség, vagy más szóval viszonzatlanság.
Belegondolsz néha milyen rossz, ha mész valahova és ha odaérsz, a fogadók bunkók veled? Nem nagyon csak annyira, hogy semlegesek... Már ez az apróság is milyen rosszul tudd esni. Akkor ennek fényében nézzük meg szeretet karácsonyunkat. Nekünk milyen szép ünnep, de vajon mennyire fájhatott annak, akit sehova se engedtek be. Akit már születésekor visszautasítottak.
Vagy emlékezz arra, amikor te csak jót akartál. Segítettél volna de a többiek lustaságból nem tették meg a lépéseket. Vagy kihasználtak. Félremagyaráztak, elferdítették amiket mondtál csak azért, hogy saját hülyeségeiket takargassák, vagy saját igazukat fényesítsék.
Vagy a hétköznapi kellemetlenségek. Amivel te is mindennap találkozol. Amik egyszerre nem tűnnek soknak, de szépen lassan összeadódnak és lefárasztanak.
Vagy azok az emberek akikben megbíztál. Rengeteg időt és energiát szántál rájuk, pont amikor a legjobban kellenének nincsenek sehol. Vagy ott vannak körülötted, de nincsenek veled. (Jézus esetében nem csak az apostolokra gondolok most, hanem mindenkire. Akit meggyógyított, akik pálmaágakkal örültek neki virágvasárnap, akiknek enni adott a hegyen, AKIKET BEENGEDETT AZ INTIM SZFÉRÁJÁBA, A BIZALMI KÖRÉBE. Vagyis mindenkire.)
Vagy azok okozta fájdalom akiket tudod, hogy szeretsz segítenél nekik, de nem hajlandók megváltozni. Szóval a rengeteg emberi ostobaság és hülyeség után már ”szinte” elveszik a megváltás fizikai fájdalma. „Szinte” az már csak egy kegyelemdöfés.
1. próbálkozás
Naná, hogy semmit - volt ez az első gondolatom. Aztán megijedtem ettől a válaszomtól. Lelehet ilyet írni? Túl könnyen bevallottam ezt magamnak. Nem tetszik ez nekem, kicsit megjátszhatom volna magam. De annyi minden van, amit így húsvét előtt el kellene intézni, hogy nem érek rá. Szenvedés történeteken gondolkozni.
Meg ez annyira nem is fontos. Ugye?
Na, most gyere! Ítéljük el közösen magamat!
2. próbálkozás
Valamiért épp nem tudom átérezni. Meg kellene újra néznem Mel Gibson Passióját. Az mindig olyan jó bűnbánat keltő, újra lelkiismeret furdalásom lesz és ettől megnyugszom, hogy jó még azért van lelkiismeretem. Aztán eltelik pár nap, jönnek más ingerek és tökéletesen semleges leszek újra.
Ez a mondat lehetne egyfajta iránymutatás mindannyiunk életében. Jó lenne, ha eszerint tudnánk élni a mindennapjainkat. Hiszen ha örülünk, akkor boldogok vagyunk, és ha boldogok vagyunk, mindjárt máshogy látjuk a világot és a körülöttünk lévő dolgokat.
Nem is gondolnánk, mennyi mindennek lehet örülni.
Eleanor H. Porter: Az élet játéka című műve nagyszerűen mutatja be ezt. A könyv a tizenéves Pollyanna életén keresztül mutatja be az öröm forrásait. A kislány kíváncsisága, vidámsága, életlátása és „játéka” mind hozzájárult ahhoz, hogy a körülötte lévők életét megváltoztassa.
Az „Örömjáték” -amit Pollyanna játszik- sokszor nem könnyű, sőt kifejezetten nehéz, de éppen ez teszi még izgalmasabbá.
Minden helyzetben meg kell találni azt az apróságot, aminek az adott helyzetben örülhetünk, és máris könnyebben megoldhatjuk a felmerülő problémákat. Tanuljunk meg örülni, hogy ez által másoknak is örömet szerezhessünk.
Mindenkinek csak ajánlani tudom a könyvet, és a játékot. Szerintem minden könyvespolcon ott lenne a helye, mert ezt nem elég egyszer elolvasni, újra és újra elő lehet venni, hogy egy kis „élettel” töltsük meg a mindennapokat. Ha épp rossz passzban vagy, vagy valami miatt szomorkodsz, biztos vagyok benne, hogy Pollyanna segíthet. Bármikor képes egy kis jókedvre deríteni az embert. Így zárásként csak annyit mondanék, olvasásra és játékra fel!
Megkezdődött a sede vacante, a camerlengo irányítja a Vatikánt. XVI. Benedek szellemi öröksége - Az elmúlt 8 év legemlékezetesebb képei - Castel Gandolfo
Fotókiállítás nyílt a Loyola kávézóban Kováts Gábor munkáiból.
„A képeken különböző emberi vágyak fogalmazódnak meg, melyek mindannyiunkban jelen vannak. Hiszen az életünk során sokszor keresünk valamit, vagy kerülünk választási helyzetek elé. Keressük valamilyen úton-módon a természetfelettit, Istent; megéljük kapcsolatainkat, társkapcsolatunkat, magányunkat, döntéseinket, útjainkat, amiket választunk. Ezekre igyekszik az anyag példát mutatni, képekben is.”
Ha tehát épp az utadat keresed, vagy már azon jársz, gyere és nézd meg a kiállítást. A kiállítást március 8-tól lehet megtekinteni a Loyola Caféban (1085 Budapest, Horánszky u. 20.). Igyál egy kávét és mélázz el a képek felett! Hidd el, jól fog esni.
XVI. Benedek pápa az idei évben Rio de Janeiróba hirdette meg az Ifjúsági Világtalálkozót. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia a nagy távolságra való tekintettel úgy határozott, hogy a világtalálkozóval egy időben ismét nemzeti ifjúsági találkozóra hívja a magyar fiatalokat. Július 24. és 28. között Pécsre, a HungaRióra várják mindazokat, akik szeretnének csatlakozni a riói találkozó fiatalokhoz és közösségben megélni a találkozó mottóját: Menjetek és tegyetek tanítványommá minden népet!” (vö. Mt 28,19)
A találkozó során számos színes program közül választhatnak majd a résztvevők. Július 24-én Udvardy György pécsi megyéspüspök nyitja meg a találkozót ünnepi szentmisével a Székesegyház előtti téren.
Július 25. és 27. között minden délelőtt püspökök tartanak majd katekéziseket a város sportcsarnokában. A tanítások témái a Szentatya által meghirdetett tematikához illeszkednek. A találkozó ideje alatt Pécs központi helyszínein Ifjúsági Fesztivál lesz. A fiatalok megismerkedhetnek a város kulturális értékeivel és részt vehetnek különböző műhelymunkákon, koncerteken, lelkiségi mozgalmak és közösségek programjain.
A HungaRio estéi mind-mind egyedi színezetet kapnak. Az érkezés napján rendezik meg a Találkozás Ünnepét. Július 26-án, pénteken különleges keresztútra várják a szervezők a fiatalokat és minden érdeklődőt. E keresztútra épül a Kiengesztelődési Este és a Nyitott Templomok Éjszakája.
Július 28-án, ünnepi szentmisével zárul az ifjúsági találkozó, amelyet Erdő Péter bíboros, az MKPK elnöke mutat be.
A találkozó folyamán a résztvevők bekapcsolódhatnak a Rio de Janeiró-i eseményekbe is élő közvetítéseken keresztül, valamint ott készült összefoglalók megtekintésével.
A találkozóra már megkezdődött a felkészülés, amelyet a rendezvény most indult honlapján és már meglévő Facebook oldalán (facebook.com/ifj.vilagtalalkozo) is lehet követni. A honlapon elérhetőek a találkozóval kapcsolatos jelentkezési információk, valamint friss hírek, tudnivalók és a lelki előkészületet is segítő anyagok: hungario2013.hu.
Az MKPK Ifjúsági Bizottsága/a HungaRio szervező csapata
Így nagyböjt idején sokféle keresztúttal találkozunk; a templomban is hétről hétre más-más oldalról közelítjük meg Krisztus szenvedését.
A következő elmélkedés rövid, különleges és mélyreható.
I. Állomás: Jézust halálra ítélik
Szüleimet a testiség kötötte össze. Mielőtt megszülettem volna, már halálra ítéltek. Nem a szeretet, hanem az önzés hívott életre.
Egyedül Isten szeret engem!
II. Állomás: Jézus vállára veszi a keresztet
Anyám megkapta az abortuszbeutalót a kórházba. A meg nem születettnek szégyenbélyegét viselem. Szüleim átkoznak. El kell tűnnöm!
Istennél valaki talán imádkozik értem?!
Copyright © 2024 TVShoeShine - shoeshine.hu. Minden jog fenntartva.
Az oldalt készítette: Webinformatics