Hajlamosak vagyunk a problémákat túlságosan szem előtt tartani, azok körül forogni. Aki nem hiszi, nézzen meg egy Híradót. Nem csak mi, földi halandók, de még a püspökök között is felvetődött a család szinóduson, hogy annyit törődnek a meleg párok, az elvált és újra házasodottak és még sok más problémás kapcsolat kérdésével, hogy nem marad idő és szó a szentségi házasságukat szépen megélőkre.
A házasságra készülő, párt kereső fiatalok sem kapnak sok támogatást egyházi körökből, a könyvek és az előadások legtöbbször megállnak azon a szinten, hogy ne folytass esküvő előtt nemi életet, és akkor jól fog működni a házasságod. A statisztikák is ezt mutatják, hogy azok a házasságok jobban működnek. OK, ez biztos igaz, de arról alig beszélnek, hogy mit is kéne tenni ehelyett, ugyanis a statisztikák arról is szólnak, hogy a legfontosabb közös képesség a kapcsolat hosszútávú fenntartásához a konfliktuskezelés. Erről is kéne írni, de erre nem marad idő, leütés. De hogy ne csak az egyházi köröket ekézzem, a világi irodalmakban körülnézve sem fogsz sok kapaszkodót találni, a párkapcsolati alaptudnivalókat általában Kámaszútra válogatásként mutatják be. Egyik oldalon sem a jól működő kapcsolatok szépségét mutatják fel, hanem valami egészen mást.
Sokan félve gondolkodnak arról, hogy mit tegyenek, mikor ennyi a válás, ennyi kapcsolat megy tönkre. Szemeiket a rosszra vetik: „Ez történhet velünk is, ha belevágunk.” Azonban ha ezt nézzük, ezt is tartjuk majd mintának, vagy stresszelni fogunk azon, hogy nehogy ez történjen velünk. Itt van a kutya elásva.
Ferencet nyugodtan nevezhetnénk a párbeszéd pápájának, ahogyan korábban Szent II. János Pált „az utazó pápaként" emlegettük. Szent Péter utódjaként igazi modern apostolnak számít, hiszen képes a mai, elvilágiasodott Európánkat a remény szemüvegén keresztül látni és buzdítani a megújulásra.
Szentatyánk az Európai Parlamentbe látogatott és beszédet mondott.
Döbbenten áll az ember a mai világ értékrendjének alakulását figyelve. A család egységének megbomlása, az emberek és a természet kizsákmányolása, a szexuális szabadosság, az emberi élet elértéktelenedése és a szolidaritás elhalványulása. Sokáig lehetne még folytatni a problémák felsorolását.
A megoldás Krisztusban van.
A jelenlegi "fejlődési" irány érezteti hatását a kibontakozó politikai feszültségekben, illetve a gazdasági érdekek és az erkölcs kibékíthetetlen ellentétében. A katolikus egyházfő beszédében szót emelt az emberi jogok és az emberi méltóság mellett, beszélt a környezet védelmének és a nemzetek együttműködésének fontosságáról. Ferenc pápa külön is kihangsúlyozta a szegény, hátrányos helyzetű és kiszolgáltatott emberek támogatásának szükségességét.
A fotográfus, Fehér Ibolya a hétköznapi élet és a spiritualitás kapcsolatát kutatta ebben a sorozatában. A Kármelről köztudomású, hogy tagjai a legszigorúbb szabályok szerint élnek: napjuk nagy részét teljes csendben, imával töltik. Emellett dolgoznak, házimunkát végeznek, szentmisén vesznek részt. Megvan a helye a közösségben töltött időnek is, de mégis a szemlélődés van a középpontban. Az angol honlapról kiderül, hogy a beszélgetésre szánt idő napi fél óra.
Az első gondolatom ez volt: hogy lehet ezt kibírni??? Én rettentően szeretek beszélgetni…
Aztán végignéztem a képeket és arra gondoltam: Milyen szépek!
Derű sugárzik az arcukról, mozdulataiknak méltósága van! Mi a titkuk? A magyarországi rend honlapján találtam egy gondolatot, aminek mentén elindulhatunk: „A Kármel lelki öröksége arról tanúskodik, hogy Isten a Vele való élő kapcsolatra hívja az embert.”
Ezek a „csendkirálynők” puszta létükkel kiáltják a világba, hogy ISTEN LÉTEZIK!
Különben semmi, de semmi értelme nem lenne így élni. Különben őrjítő lenne az alvás-ima-evés-házimunka-evés-séta-ima-munka-elmélkedés-evés-ima-alvás monotonitása.
Ezt ők is így gondolják: „A kármelita élet ideálja alapvetően misztikus. Nem elégszik meg holmi jámborkodással, hanem Isten bennünk való működésének erejében remélve a Vele való állandó kapcsolatra, az egyesülésre irányul. Ezért sok konkrét „tennivaló” sorolgatása helyett mindenekelőtt az Istennel szembeni tanulékonyság megszerzésére késztet, hogy az egyszerűségben és csendben a lélek minél teljesebben tudjon alkalmazkodni Isten bennünk való működéséhez. Az Eredeti Szabály eme alapvetően misztikus távlatai nélkül nem lehet helyesen érteni a kevés konkrét előírásban rögzített aszkétikus felszólításait sem.”
„Jó érzés volt segíteni”, „Azt éreztem hasznos, amit teszek”, „Célunk, hogy felvegyük a harcot a közömbösséggel” s egyéb mondatok hangzanak el rendszerint egy-egy feladattal, projekttel, tevékenységgel kapcsolatban. Az önkénteskedés mindenki számára más jelentéstartalommal bír, de az önként elvégzett munkánál szinte garantált az az effektus, hogy aki ad, többet kap vissza.
Az ENSZ Önkéntesek-program meghatározása szerint önkéntes az, aki szabad akaratából, tudatosan, mások javára történő tevékenységet anyagi ellenszolgáltatás, fizetség nélkül végez. Az önkéntesség szembehelyezkedés a közönnyel, ami Magyarországra oly jellemző; mindenki a maga javát keresi és alapvetően bizalmatlan a másikkal szemben. Nyugat-európai országok statisztikáihoz képest le vagyunk maradva az emberek szabadidejéből önkéntes segítő tevékenységre szánt idő tekintetében, de kibontakozó törekvések, civil mozgalmak és szervezetek programjai, projektjei jelen vannak hazánkban is. A kötelező iskolai közösségi szolgálat jelentős mérföldkő az önkéntesség felé vezető úton, ahol a fiatalok, kötelező módon ugyan, de megismerkedhetnek az "önzetlenség" kultúrájával. Az önkénteskedés természetesen életkortól független.
Lehetőségek sokfélesége tárul elénk; szerezhetünk szakmai tapasztalatot, közösségi élményt, megismerkedhetünk idegen országokban élő emberek kultúrájával és életmódjával. Hazánkban a Németországból származó 72 óra kompromisszum nélkül hozható példaként, melyet ökumenikus jellege és a projektek sokfélesége tesz érdekessé. Ez a program évről évre az összes megyében, több településen is megvalósul és kb. 10.000 embert mozgat meg. Alapítványok, mozgalmak, szervezetek és intézmények sokasága egyre inkább számít az önkéntesek segítségére. Olvass fel mesét a kórházban lévő gyerekeknek! Szedj szemetet! Csak, hogy a nagyokat idézzem: „Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derül!
Az önkénteskedéshez motiváció, lelkesedés, bátorság, mosoly és szabad akarat kell, s ha belevágsz és rászánod az időd, hogy tevékenykedj, ráébredsz, hogy "Jót tenni jó!".
Szeretnék mutatni egy történetet Radnóti Zoltán rabbi netes naplójából:
"...Napjainkban sok gyermekműsor beszél nagy hősökről, akik megmentik a világot (Batman, Superman, Rambo, stb). Emlékszem, egyszer egy Superman filmben megvádoltak egy fickót, egy olyan gyilkossággal, amit nem ő követett el, és halálra is ítélték (jajjj…). Superman persze kikérdezte az embert, aki ragaszkodott ártatlanságához.
Miközben beszélgettek Superman végig a sajátjaként érezte a pasas pulzusát, és “szuper-érzékenységével” (ami egy hazugságvizsgálóhoz hasonlóan működött), látta, hogy az ember nyugodt volt, azaz SM tudta, hogy az emberünk igazat mond.
Természetesen a mesében mindig az igaz győz, ezért úgy döntött, hogy megmenti őt. Elrepült a kormányzóhoz, hogy haladékot kérjen. Meg is kapta, ám mire visszaért vele, a fickót már beszíjazták a villamosszékbe. Természetesen Superman-nek sikerül áttörni az ajtón és megmenteni őt, éppen amikor az igazgató meghúzná a kart, hogy az ítéletet végrehajtsa…
Ennyi a történet….
DE!!! Van egy teljesen banális kérdésem… Valaki megpróbálná magát odaképzelni?
Mit érezhet az az ember, aki arra számít, hogy mindjárt meg fog halni, de hirtelen kapott egy új életet… Inkább ne is menjünk bele, mert sose tudnánk ezt elképzelni, és adja a Fennvaló, hogy se mi, se a szeretteink ne legyenek ilyen helyzetbe…
Ám egy dolog biztos… Ha az a kormányzó, aki haladékot adott az elítéltnek, azt kérné tőle, hogy attól a naptól kezdve minden reggel 7:30-kor jelenjen meg az irodájában, akkor ez a pasi biztosan minden nap pontosan fél nyolckor ott lenne az előszobában…
Persze… Hiszen ez az ember a kormányzónak köszönhette az életét. Nincs olyan a világon, amit ő ezért meg ne tenne neki…" (Eddig az idézet)
S miért hoztam most neked egy ilyen történetet? Mert ezzel a sztorival szeretném felhívni a figyelmedet arra a Valakire, aki életet adott neked, s egyben feltenni a kérdést: Te vajon mennyi időt szentelsz egy napodból erre a Valakire?
Szőke Tibor isteni szerencsének érezte, amikor megüresedett a körzet a pécsi György-telepen. Egy hónapja járja nap mint nap a lepukkant utcákat, és úgy gondolja, mosolyt és fényt visz oda, ahová más egyébként nem is menne. Hangos fotóriport a minden jóra elszánt postás egy napjáról.
szerző: origo
Országszerte 330 helyszínen 8000 önkéntes végzett ökológiai, társadalmi és közhasznú munkát az elmúlt hétvégén, hogy szebbé, élhetőbbé tegyék környezetüket. Ez volt a 72 óra Kompromisszum nélkül.
Köszönjük, hogy te is kipróbáltad az önkéntességet és a 72 óra során munkáddal te is kicsit szebbé és jobbá a tetted a világot! Reméljük, hogy jól érezted magad és neked is sokat adott ez az élmény! Hogy jövőre még jobb lehessen az akció, kérünk, hogy szánj egy kis időt a 72órás kérdőív kitöltésére!
Talán az egész ország ismeri Feri atyát. Pálferi keddenként 20.15-től 21.30-ig tart alkalmat a Dűrer Rendezvényházban, minden héten. Előadásait a helysznen több mint tíz éve fiatalok ezrei hallgatják. Azt hiszem Feri kivételes karaktere és látásmódja sokaknak adott már segítséget önmaguk és végső soron Isten mélyebb megismerésében.
Pálferi előadásait a Dűrerben nézheted testközelből. Jegyeket a helyszínen, személyesen lehet vásárolni.
Manapság sokszor kiszámíthatalan viszonyok között vagyunk kénytelenek élni. Sokszor nem tudjuk hol ér bennünket az este. Azonban íme egy remek hír azoknak, akik nem vagy csak nehezen jutnak el egy-egy pálferi alkolmra: A ShoeShine.hu mostantól minden héten élőben közvetíti a keddi pálferi alkalmakat itt a portálon!
Kattints ránk miden hét kedd estéjén és nézd velünk Pál Feri atya előadásait élőben! Start minden kedden 20.15 kor! A PálFeri LIVE csatornát keresd a TV menüpont alatt.
Michael Jackson szám szól egy kínai boltban. És, jaj! Eszembe jutott! Tudom mit akartam! Semmi köze a közeghez, de most eszembe jutott. Emlékszem, amikor egy barna hajú ismerősöm, aki jól zongorázik, azt kérdezte tőlem, hogy mért nem tud ő énekelni. Neki tök jó ötletei lennének az énekléssel, de nem tudja megvalósítani.
Máskor meg, szintén egy barna hajú, de jól éneklő ismerősöm panaszkodott, hogy ő miért nem tud jól zongorázni, neki tök jó zongora szólói lennének, de nem tudja megvalósítani.
Nem tudtam nekik mit mondani csak néztem ki a fejemből, mint most a kínai boltban, ahol egy Jacko szám szól. Aztán később eszembe jutott ez a gondolat. Leírom. Hátha valakinek hasznos lesz.
Pár éve csak érettségi tétel volt, egyszer volt, hol nem volt történet a keresztényüldözés. Feledve már a diktatúra rafinált mesterkedése, hogy kiszorítsa előbb a közéletből, majd mindenhol az egyházakat. Idővel kiengedték az utolsó börtönben sínylődő papot is, és az egyházak és az állam hivatalosan jól megfértek egymás mellett, szigorúan elkülönítve persze, a fertőzés veszélye miatt.
A vájtfülűek persze hallották, hogy itt-ott a sötét Afrikában időnként lemészároltak egy-két keresztényt, de az ugye messze van... Nézhetjük hát tovább a karosszékből a katasztrófákat, ropit majszolva és sörözve-kólázva. De ez már mégis sok! Újságírókat nem fejezünk le, ugye, a szólásszabadság miatt, meg akkor ki számol nekünk be a napi katasztrófákról? Hisz jogunk van információra, avagy? A dzsihádisták is érezhették, hogy taktikai hibát követtek el, mert gyorsan szabadon engedték egy kollégáját. És elismerve a sajtó jogait, interjúkat adtak. Ünnepélyesen megígérték, hogy folytatják. Aki nem ért egyet velük, az áttérhet az iszlámra, vagy fizethet adót. Ilyen egyszerű. Vajon egykulcsos adót kell fizetni? S vajon hány százalékos? Kiderült, hogy fejadóról van szó, és nagyjából százezer forintnak felel meg, a jövedelem nagyságától függetlenül. Ez demokratikus, de nem szociális. Lehet, hogy egyesek az összeg csekély volta miatt már fontolgatják, hogy felveszik a kalifátus állampolgárságát.
A programot fürkészve nagy várakozással telve szálltunk le a zakatoló vonatról a Balatonkenese-üdülőtelep megállónál, ahol az előttünk elterülő hullámzó Balaton fogadott minket. Eszünkbe juttatva legszebb tóhoz kötődő élményeinket. Partfeszten vagyunk. Mivel többen érkeztünk egyszerre, így a táborba vezető út jó lehetőséget teremtett új ismeretségek kialakítására is. A nyitottság nem csupán a fesztiválra vezető utat, hanem magát a rendezvényt is áthatotta.
Ami elsőként szembetűnő volt számunkra, az a programok széles választéka és sokszínűsége volt. Voltak, akik bulizni jöttek, míg mások az imasátorban vagy a reggeli zsolozsmán találták meg a nyugalmat Isten jelenlétében. A forgatócsoportunk tagjaival számunkra különösen nagy kihívást jelentett a sok-sok izgalmas esemény. Több tartalmas előadáson és beszélgetésen is részt vettünk. Így kaphattunk tanácsokat az életkezdéshez Görög Ibolya előadásán, megismerhettük a szerelem biokémiáját Dr. Gloviczki Eszterrel. A „gördeszkás pap” bemutatója és tanítása különösen közel állt szívünkhöz. Zoli atya sokat mesélt a pápáról és a példaképek fontosságáról életünkben. A humorral átitatott előadásmódjával, magával ragadta a hallgatóságot.
Augusztus 12-én kezdetét vette a PartFesztivál! Vannak olyan tesók, akik otthon maradtak a munka, vagy a kötelesség fölött görnyedve és sóvárogva próbálják átvészelni ezt a remek eseményt.
Nos, mi rájuk is gondoltunk. Ismét rosszéletű száguldó riportert küldtünk a nyár egyik legjobb fesztiváljára. Mivel a TVShoeShine „videoface” fenegyerekei szeretnek mindenhol ott lenni, elrejtettünk egyet a habok között, mint beépített, renites erő a balcsi parton... Na Ő fog tudósítani a partról! Végigkövetheted a 2014-es Szalézi PartFesztivál minden lényeges mozzanatát, itt nálunk a portálon, illetve facebook oldalunkon! Hamarosan érkeznek a filmek
Copyright © 2022 TVShoeShine - shoeshine.hu. Minden jog fenntartva.
Az oldalt készítette: Webinformatics