Akinek a kilencvenkilenc kóborló bárány a felelőssége!
D. Tóth Kriszta „Elviszlek magammal” című műsorában nem kisebb személy foglalta el az anyósülést, mint Pál Ferenc, katolikus pap és mentálhigiénés szakember. Utazás közben többek között szó esett előadásairól, szakmai identitásáról és a „PálFeri” márkanév alá tartozó egyre gyarapodó jelenségekről is.
A 36. Általános Rendgyűlés keretein belül november 7-én került kihirdetése a következő magyar provinciális neve P. Arturo Sosa, az új jezsuita rendfőnök által.
De kik azok a jezsuiták?
A jezsuita rendet 1540-ben Loyoai Szent Ignác alapította. A Jézus Társasága katolikus szerzetesrend tagja, ez az egyik legnagyobb férfi szerzetesrend. Nagy hangsúlyt fektetnek a lelkigyakorlatokkal, neveléssel, oktatással, médiával, a szociális és lelkipásztori munkákkal való foglalkozásra.
„Ameddig mi Istent úgy gondoljuk el, mint aki a földi világon túl létezik, aki tőlünk messze, elszigetelten él, addig érthető, hogy a vallást az emberi lét mellékterületének gondoljuk.”
Mi volt ma a suliban?” „Semmi.” Ismerős ez a párbeszéd? Hogyan lehetne előrébb mozdítani egy ilyen párbeszédet?
Tegye fel az a kezét a jelenlévők közül, aki kereszténynek érzi magát ugyan, de úgy érzi, nincs mit mondania, vagy nincs mit tennie a körülötte lévő embernek, emberekért. Köszönöm, akkor aki most feltette a kezét, annak nem kell tovább olvasnia a cikket. Nekik javaslom bármelyik internetes hírcsárdát, további szaftos és meghökkentő online médiatermékek fogyasztására.
Na, de most komolyan, miről dumálok én itt...? Az történt, hogy ma este volt egy kiváló kisközösségi találkozásom és élményem. Néhány shoeshinerrel összeültünk a szokásos havi ShoeShine imaalkalomra. Igen, ilyen is van... Hodász András atya, művész nevén Ifa, terelgeti lelki beszélgetéseinket és rendkívül építő módon hatnak rám, ránk segítő gondolatai. Mindig tanulhatunk valamit még harminc felett is.
Az alábbi szituáció alakult ki ugyanis a mai találkozónk alkalmával. A bemelegítő, megosztó körnél több kolléga arról kezdett el beszélni, hogy igazából nagyon sok olyan mozzanattal találkozik mostanság életében, amely iszonyatosan kiábrándítja a katolikus egyházból. A kollégák szinte egymásnak adva a szót, fejtegették ki szépen sorban, hogy épp mit tartanak - amúgy teljes jogosan - szánalmasnak és megmagyarázhatatlanul anti-katolikusnak, vagy épp anti-kereszténynek a saját egyházukban. Mik azok a dolgok, amelyeket megtapasztalva például igazán nehézzé válik számukra egy idő után még az is, hogy elmenjenek egy vasárnapi szentmisére.
Szó szót követett, és egyre kerültek elő a fájó, de teljesen valódi igazságok arról, hogy például rettenetes kántoraink vannak. Arról, hogy mennyi hülyeség hangzik el olykor-olykor a szószékről. Arról, hogy milyen gázok, sokszor megbízhatatlanok a katolikus testvérek a közösségekben. Egyre jobban belelendült a társaság a siránkozásba és a panaszok halmozásába. Tudjátok, hogy megy ez a Kárpát-medencében. A drámában a dráma az volt, hogy igazából panaszok voltak ezek, de minden igaz volt. Persze is, hogy mindebből a sok-sok negatív tapasztatból simán következik az, hogy igen, vannak kollégák, akik baromira ki vannak ábrándulva az egész vallásos keresztény élet-kultúrából. De jó, hogy ez egy keresztény médiaszolgálat szerkesztőségi találkozóján buggyan ki.
Néhány nap telt el azóta, hogy shoeshiner stábunk három tagja hazaérkezett missziós filmünk forgatásáról, Ázsiából. Annyi élmény ragadt meg bennem, hogy úgy döntöttem, írnom kell belőle valamit. Hosszú lett. Míg a film készül fogadjátok szeretettel manilai élményeinket.
Érkezésünk pillanatai
Amikor a 2016-os év elején Feri kollégánk bejött az irodába egy alkalommal és felvetette, hogy Manilában kéne forgatnunk, szinte meg sem hatott a dolog, annyira távolinak éreztem. Meghívást kaptunk, ami egy nagyon nagy dolog. Nehéz ennek eleget tenni, talán lehetetlen. Gondoltam.
Azonban miután részletesen átbeszéltük és mérlegeltük a filmben rejlő lehetőségeket, egyre izgatottabb lettem, és röviddel azután, hogy elhatároztuk, hogy komolyan belevágunk, már nagyon nagy erőkkel voltam jelen a projekt előkészítési és a finanszírozási kampány szakaszában is. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy kilenc hónapot készültünk rá. Furcsa, hogy a sok itthoni kötelesség mellett, ez a hosszú idő is merőben kevésnek bizonyult később. De ne is szaladjunk ennyire előre!
Rengeteget dolgoztunk a közösségi finanszírozási kampányon. Volt egy hosszú listánk, melyet hárman, Ferivel és Domival raktunk össze. Volt egy srác, Laci, aki még ezen felül is segített nekünk az adománygyűjtésben. Az Indiegogo-n indított alapkampány nagyon szánalmasan muzsikált. Egy ponton azt gondoltuk, hogy fel is adjuk annak okán, hogy Magyarországon egy ilyen projektnek nincsen jövője, kifutása. Sajnos, a minket meghívó nővérek csak a szállást tudták biztosítani részünkre, egyébbel nem tudták támogatni a projekt anyagi részét.
Aztán szépen lassan ezernyi telefonhívás és még több személyes adománygyűjtési akció révén összeállni látszott a projekt. Több nagyobb támogató is kezdett mögénk állni, s pár személyes gyűjtési akció után volt reményünk a projektben. Dolgoztunk érte sokat. Volt, hogy egy teljes filmcsomagot forgattunk le egy fontos támogatásért cserébe. Ez Feri érdeme például. Szóval, csak azt akarom mondani a fentiek részletezésével, hogy miközben mind dolgoztunk a mindennapi megélhetésért, intéztük a ShoeShine ügyeket, ez a feladat, hogy összeálljon a FOL kampány, igen csak nagy munkát jelentett mindannyiunk számára. S mikor végül szeptember 29-én telis tele izgatottsággal felszálltunk arra a gépre, ez a sok munka és lelki befektetés mind ott volt mögöttünk. Reménnyel és erővel vágtunk bele. Nagyon sokat dolgozva azért, hogy ezt megtegyük. S peresze úgy, hogy egy meghívásnak, egy felkérésnek becsülettel eleget tegyünk.
Az amerikaiak kétharmada úgy gondolja, hogy Isten minden vallás – a kereszténységet, a judaizmust és az iszlámot is beleértve – imáit meghallgatja.
Engedtessék meg nekünk, hogy ezzel a rövid bejegyzéssel első kézből informáljunk benneteket arról, hogy október 17-én stábunk minden tagja épségben és rendben hazaért Manilából, a Faces of Love film forgatásáról.
Nagyon nagy izgatottsággal indultunk útnak még szeptemberben és valóban az út során sok kihívással és nehézséggel kellett szembenéznünk. Azonban végső soron az akadályokat kegyelemi segítséggel vettük és a film nyersanyagát sikerrel leforgattuk. Az élmények feldolgozását követően december - január hónapokban várhatóan már kész filmekkel jelentkezünk.
Ez úton is hálásan köszönjük a segítséget, hogy sokunk összefogásából ez a film megvalósulhat! Köszönjük, hogy az összefogás révén, a misszió, melyet a kint élő nővérek működtetnek Manilában, széles körben bemutatásra kerülhet. Sok nehéz sorsot láttunk. Utunk során egy egészen más világba cseppentünk, melynek sok részét elképzelni sem tudtuk azelőtt.
A filmek kapcsán közös vetítési alkalmakat és rövid élménybeszámolót is tervezünk, mely kapcsán jelentkezni fogunk még. Bízunk benne, hogy a filmek kellő tanúságtételül szolgálnak és Magyarország, valamint Európa lelki épülését szolgálják majd.
Köszönettel és hálával:
Huszár Domonkos,
Farkas Ferenc
és Bazsik Ádám,
a shoeshine.hu stábjának nevében
A Mi Atyánk imádságot bizonyára sokszor mondtuk már el életünkben, bizonyára sokszor nem csak elmondtuk, hanem el is imádkoztuk. De volt már olyan, hogy Isten félbeszakított közben? Erről szól a Ne szakíts félbe (Unterbrich mich nicht) - Párbeszéd Istennel c. írás.
A vonaton ülök. Kaposvárról jövök Budapestre, s a felgyorsult világunkról gondolkozom.
Gyógyító, tanító, feleség, anya. Ő Brand Nagyi, a Hegyek Anyja, angol misszionárius az indiai hegyekben. Élete a szeretet jegyében és az evangélium terjesztésében telt.
„Mily szép, ha feltűnik a hegyeken az örömhírt hozó lába! Békességet hirdet, örömhírt hoz, szabadulást hirdet. Azt mondja Sionnak: Istened uralkodik!”Ézsaiás 52, 7
Egy jó közösség hatalmas erő. Különösen, ha keresztényi értékek is állnak mögötte – akkor maga az Isteni áldás!
Copyright © 2022 TVShoeShine - shoeshine.hu. Minden jog fenntartva.
Az oldalt készítette: Webinformatics