Gondolatok a Bibliáról – 2. rész (Jn 1, 6-13)
A János evangélium első öt verse után, most a 6-13 verssel foglalkozom. Abban maradtunk a legutóbb, hogy János evangéliumának prológusa egyfajta kétszer-mondásként egy megismételt képpel adja tudtunkra az Igével kapcsolatos felelősségünket.
Ennek a kétszer-mondásnak a második felével foglalkoznék kicsit behatóbb módon.
Gondolatok a Bibliáról - 1. rész
Minél jobban ismerek - minél többször olvastam egy szakaszt, annál nehezebb elhinni, hogy van benne olyasmi, amire nem gondoltam. Amikor Bibliát olvasok, erre a hozzáállásra szükség van. Ez fontosabb, mint a penge kommentárok bogarászása, fontosabb, mint az eredeti nyelvű szöveg ismerete, a keletkezéstörténet, vagy a végsőszöveg elemzés.
Ezek az ágazatok sok olyat adhatnak a kezünkbe, amit magunktól nem tudunk kitalálni soha. Vannak dolgok, amiket tudni érdemes róla. Ezek árnyalhatják a szöveg megértését. Olyan ez, mint a mosógép. Használjuk, de ha nem működik, kell a szakember.
Gondolatok a Bibliáról címmel új blog rovat indul a shoeshine.hu oldalán, amely egyes Bibliai részekről megfogalmazott gondolatokat, következtetéseket, megfigyeléseket fog tartalmazni.
"Eszembe jutott Krakkó. A virrasztás és a szentmise a szabad ég alatt... Ültem ott és néztem a pápai misét. Ültem és éreztem valamit. Nem tudtam megfogalmazni, mi az. Ülepedni kellett, de most megvan:
Utoljára moziban éreztem ezt, mikor a Gyűrűk Urában csata előtti csend volt. Vagy mikor egy Michael Bay filmben megmentődik a világ. De most az a különbség, hogy ez valóban az a pillanat. A filmekben azok csak másolatai egy pillanatnak. De ez most az a pillanat. Ez nem „olyan, mint a..." Ez nem. Ez az. Ez… ez az eredeti.
Döbbenetes érzés, nem lehet elviselni sírás nélkül.
URAMISTEN! ITT ÜLÜNK EGY MEZŐN, A CSILLAGOK ÉS GALAXISOK ALATT S OTT VAN A MINDENSÉGET TEREMTŐ ISTEN, AZ ASZTALON EGY KIS EDÉNYBEN!
Ettől semmi se szimbolizálja szebben a felfoghatatlant. Több, mint 2,5 millió ember itt egyszerre szuszog. Egyszerre beszél. Egyszerre büdös. S egyszerre térdel le. Több, mint 100 millióan követik valamilyen telekommunikációs eszközön. Itt a nagy semmi közepén.
Uram, Istenem! Te ezt hogy bírod...?
Mit mond a pápa? Jézus a Pride-on?
Az evangélium üzenetének, illetve Ferenc pápa szavainak folytonos kiforgatása egyre gyakrabban kerül elő a médiában. Igen, a homoszexualitásról hangos az utóbbi napok sajtója. A téma komplexitása miatt csak néhány gondolatot emelnék ki a teljesség igénye nélkül. Na de kezdjük az elején.
A büszke jelző és a szivárvány szimbólum napjaikban teljesen megváltozott és egyértelmű ideológiai jelzéssé vált. A U2 Pride című dalában, vagy a Büszkeség és balítélet c. könyvben még nyoma sem volt tartalmilag a napjainkban használt „büszke” jelzőnek. A szivárvány sem erre utalt, hanem sokkal inkább Isten és ember között köttetett szövetséget szimbolizálta. De felbukkan tündérmesékben is. Ma már nehéz ezt a két szót valódi tartalmában látni. De mitől is hangos a sajtó ma Magyarországon?
Morzsák az asztalodról… Mk 7, 24-30
Minden embernek van olyan adottsága, képessége, amely megkülönbözteti őt a többi embertől. Egyedi teremtett lények vagyunk, különböző képességekkel és lehetőségekkel. Ezeket a talentumokat Isten ajándékként bízta ránk, hogy általuk fejlődni tudjunk.
Persze sok érvet fel tudok sorakoztatni amellett, hogy jelen pillanatban miért nem tudok élni a lehetőségeimmel. Érvelhetek azzal, hogy nincs rá időm, de azzal is, hogy a másik sokkal többet tudna tenni, így én inkább a passzivitást választom. Hárításban, ilyen típusú magyarázkodásban egész ügyes tudok lenni. De vajon Isten, aki túllát a felszínen és egészen a szívünk mélyéig lát, vajon elfogadja-e ezeket az érveket?
Ha filmet készítettem volna a témáról, azt hiszem ez lett volna az!
Stábunk igazán szereti a Vimeo filmszelekcióját. Az igen népszerű megosztókkal szemben, itt egy egészen más, tartalmas világot vélhet felfedezni a néző. A Vimeon általában a film találkozik a művészettel. Talán a napi szokásos rövidfilm fogyasztás során jött szembe ez a méltó alkotás is. Nem tudtam nem megosztani.
A Nascent című filmben, a Közép Afrikai Köztársaság véres vallási háborújában két fiatal keresi válaszait. Az egyszerű, sallang és propagandamentes művészi filmben, talán mondanom sem kell, egy kreresztény és egy muszlim gyermek gondolatait festik elénk az alkotók. Na ezért szereti stábunk a Vimeot.
Ma már közhelynek számít, mégis fontos észrevennünk, hogy a személytelenség és a relativizmus társadalmában élünk. A legtöbb ember rohan, ideges, a magasabb életszínvonalért küzd és csupán napról-napra éli az életét anélkül, hogy bármi maradandót hagyna maga után, ami nem tűnik el. Sokszor úgy éljük az életünket, hogy nem tudunk kapcsolatainkra figyelni és úgy alkotni, hogy az nem csak pillanatnyi anyagi előnyökhöz segít bennünket, hanem hosszú távon, mások épülésére is legyen. Kezd kihalni mindennapjainkból az élet és saját értékeink továbbadásának kultúrája.
Mégis, léteznek köztünk olyan emberek, akik a káros hatások ellenére nemet mondtak a kiüresedésre és úgy döntöttek, életüket olyan alapokra fektetik, mely tartást ad számukra a mindennapok viharaiban. Olyan egyszerű, hétköznapi emberek ők is, mint te, vagy én. Ugyanolyan nehézségekkel és kihívásokkal küzdenek ők is, mint mindenki más.
A shoeshine.hu szeptemberben induló új portrésorozatában olyan hétköznapi emberekről készítettünk filmeket, akik különböző társadalmi rétegekben élnek, különböző hivatásokban tevékenyek, azonban egy dolog összeköti őket, ez pedig nem más, mint hiteles keresztény identitásuk. Persze ez még nem lenne nagy dolog, hiszen ilyen emberekkel nap mint nap találkozhatunk. Azonban jelen portrésorozatunkban úgy szeretnénk bemutatni ezeknek az embereknek a hétköznapjait, ahogyan azt ők megélik.
Morzsák az asztalodról… Mk 7, 24-30
A mindennapjaink egyik legalapvetőbb lételeme a víz. A nyári forróság pedig kiemeli a víz jelentőségét. Egy pohár víz egészen más tartalommal bír ezekben a napokban. De ugyanígy egy hosszú nap végén sokkal inkább tudjuk értékelni a víz frissítő erejét.
Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa.
Hogy keresztény- vagy vallásüldözés létezik, legyen szervezett vagy „csak” burkolt, nem kérdés. Micsoda hit és remény, kitartás kell ahhoz, hogy az ember ne adja fel, ne tagadja meg hitét és ne meneküljön el?
A Golgota Keresztény Gyülekezet adott otthont a nem mindennapi, tabukat feszegető kétnapos rendezvénysorozatnak, melyet a Névtelen Utak Alapítvány hívott életre tavaly áprilisban, szakmai konferenciával, interaktív és fotó kiállítással, színdarabbal.
Az áldozattá válás folyamatára, az emberkereskedelem könyörtelen valóságára, az ember valódi értékére és a kiszolgáltatott helyzetben lévők megsegítésének lehetőségeire hívta fel a figyelmet az ingyenes interaktív kiállítás.
“Mert tudjuk, hogy aki feltámasztotta az Úr Jézust, az Jézussal együtt minket is feltámaszt, és maga elé állít veletek együtt. Mert minden értetek van, hogy a kegyelem sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát az Isten dicsőségére. Ezért nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk, mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok örökkévalók.” 2. Korinthus 4:14-18
A keresztény életünk során majdnem biztos, hogy átmegyünk olyan időszakokon, melyekben megoldhatatlannak tűnő problémákba vagy kérdésekbe ütközünk.
Copyright © 2022 TVShoeShine - shoeshine.hu. Minden jog fenntartva.
Az oldalt készítette: Webinformatics