Gondolatok a Bibliáról - az élet forrása (Ez 47, 1-12)
Melyik az a teljesen természetes szimbólikus elem, amely Jézus tanításaiban, az általa megalapozott jelképrendszerben, sőt konkrét cselekedeteiben is leggyakrabban felbukkan?
Ma azt célozzuk meg, hogy ezen alapvetősége és univerzális elterjedtsége miatt közhelyesen kezelt szimbólumot, a szimbolikáját működtető alaptézist, és a körülötte gyülekező gondolati felhőt kicsit jobban áttekintsük. Főszövegnek Ez 47, 1-12-t vesszük.
Isten születésnapja, avagy Krisztus miért december 25-én született és miért számít mindez (God’s Birthday Why Christ Was Born on December 25 and Why It Matters) című könyvében Taylor R. Marshall amerikai teológus arról ír, miért nem igaz az, hogy a karácsonyt szándékosan egy pogány római ünnep helyettesítése miatt helyezték december 25-re, illetve igazolja Jézus miért születhetett valóban december 25-én.
Karácsonykor elkerülhetetlenül találkozhatunk olyan TV-ben és magazinokban nyilatkozó ’szakértőkkel’, akik azt állítják nem lehetséges, hogy a názáreti Jézus decemberben 25-én született, hanem inkább a tavaszi hónapokban, amikor a pásztorok a legelőkön voltak. Ez az érvelés egységesen elfogadott lett világszerte. Ezek a szakértők általában azt állítják, hogy a karácsony december 25-i időpontja néhány hóbortos középkori szerzetes (Denys vagy Dionysius) hibás számításának eredménye és Jézus valójában már 7 évvel "Kr.e." megszületett.
Atya csak egy van - 2. rész
„Ha nem raksz rendet a szobádban, ne csodálkozz, hogy üres lesz reggel az adventi naptár!” „Ezzel a viselkedéssel a Kisjézus listájáról egészen biztosan lekerül majd egy ajándék!” „Nagyon szomorú a Mikulás, ha ezt látja. Szerintem csak virgácsot tesz majd az ablakba.” Talán sok szülő fenyegetőzött már hasonlóképpen, amikor úgy érezte: eszköztelenné vált a gyereknevelésben. Egyáltalán nem biztos azonban, hogy mindenki emlékszik is arra, ha kisgyerek korában ugyanígy tettek a szülei. Hagy-e bármilyen negatív nyomot a kicsikben, ha Jézust, Miklós püspököt vagy éppen az angyalokat kicsit rossz színben tüntetjük fel?!
Gondolatok a Bibliáról - Illés a Hóreben (1Kir 19, 1-18)
Paradoxon-oximoron is ez egyeben. Jézus hitének feltárása egészen biztosan titokzatos régiókba vezet minket. Hiszen Jézus maga is Isten, így nyilván hisz magában, de másként, mint mi. Emberként pedig méginkább nehéz a felvetés, hiszen eleve adott tudással rendelkezünk Istenről, mi több, saját istenségéről. Amit az ő hitének milyenségéről elmondhatunk, ránk nézve aligha releváns - isteni mivoltunk hiányában.
Jézus önképe, messiási identitása egyrészt pre-egzisztens, azaz születése, sőt fogantatása előttről származó biztos tudással rendelkezik a világról, a teremtést megelőző állapotokat is ideértve. Másfelől, emberi mivoltában az erre ráébredése fokozatos volt, nem villámcsapás-szerűen történt. Ebben a ráébredésben Jézus számára meghatározóak voltak azok az ószövetségi szövegek, ahol JHVH (az ószövetségi Teremtő) ószövetségi kiválasztottairól, a prófétákról, királyokról hallott. Az evangéliumok szerzői is vesznek át elemeket az Illés-hagyományból, amikor Jézus prófétai tevékenységét akarják ábrázolni.
Gondolatok a Bibliáról - a pusztai manna
Fel szokott merülni bennünk, hogy Jézus milyen módon tekintett önmagára, mint megtestesült Fiú-Istenre? Milyen sarokkövekre épült messiási identitása?
János evangéliuma tartogat erre a kérdésre egy módszeresen felépített, az evangélium bő felének szövegszervezését vezérlő választ. János evangéliuma úgy mutatja be az 1-9 fejezetek során Jézust, hogy néhány alapvető Ószövetségi jelenet citálása mellé állítja Jézus saját gyakorlatát. Ezek nyilván egy akkori zsidó számára a messiással kapcsolatos várakozások kulcsmozzanatai, sarokkövei. Talán számunkra nem annyira evidens, mik voltak a jézus-kori zsidó közösség leggyakrabban emlegetett toposzai messiás témában, ezért ezeket röviden felsorolom.
Kirill moszkvai pátriárka 2017. november 2-án nyitotta meg a hetedik egyházi szociális kongresszust és ismételten arra figyelmeztetett, hogy az abortusz megszüntetését prioritásként kellene kezelni Oroszországban.
Az orosz egyház vezetője kijelentette, hogy az egyház fő társadalmi feladata az ártatlan emberi életek megóvásáért folytatott küzdelem. "Hazánkban az abortusz problémája a legfontosabb prioritás" - mondta.
Erről még nem bizonyosodtam meg, de talán életem egy újabb emlékezetes pontjához érkezem így lassan az egyetemista éveim befejeztével. Az orvosi tanulmányokkal átszőtt éveim több szempontból emlékezetesek maradnak, főleg, hogy tudatosan sok színt vittem a napjaimba aktív cserkészkedéssel, sportolással és egyéb lelkileg-testileg vagy szellemileg építő elfoglaltságokkal. Mind ezáltal sok jó dologra tettem szert, amelyek közül a tapasztalataimat és az ezek formálta megküzdési stratégiáimat emelném ki, melyek jelenleg még nagyobb teret nyertek abból kifolyólag, hogy egy hónapja egyedül nekivágtam egy külföldi útnak szakmai gyakorlat teljesítése miatt.
Az első emlékem a temetőkről az volt, hogy rendszeresen jártunk ki édesanyámmal és nagymamámmal a kolozsvári Nagytemetőbe. Ide volt eltemetve nagypapám, aki már akkor sem élt, amikor a nőverem megszületett. Mi, gyerekek kigyomláltuk a sírt, vizet hoztunk a kútról a frissen ültetett virágokra, közben mami bosszankodott, hogy már megint elvitték a vágott virágot a sírról, ezután egy kis csend, sírás következett... majd imádkoztunk.
Nagymamám fiatalon vesztette el a férjét. Minden egyes alkalommal ugyanaz a rituálé zajlott. Nincs emlékem arról, hogy a halálról beszélgettünk volna. Nincs emlékem arról, hogy félnék a haláltól. Bizonyára azért bennem is végigfutott az a bizonyos kérdéssor, miszerint én meghalok-e, a szüleim meghalnak-e, a halottak hová kerülnek, stb., mint minden gyerekben.
Gondolatok a bibliáról – 3. rész
A prológust olvasva odáig jutottunk, hogy az első 13 vers két pólus felől egymás felé közeledő nyitány-szál, mely „az Ige testté lett” tézis felvezetését szolgálja. Egyrészt a kozmikus kezdet, másrészt az emberi közösség horizontján. Amikor a két szál, a két terv összeért, az Ige test lett. A mondat, talán lehet mondani, hogy (alá)szállóige, több jelentéshorizonton közöl teológiai axiómát.
A szöveg keletkezésének miliője, hogy Jézus halála után kb. 50 évvel kisázsiai közösségekben felmerült a gondolat, hogy Jézus nem volt valóságos ember, hanem „csak” Isten volt.
Atya csak egy van - 1. rész
„Azok is teljesen megbolondultak. Állítólag a haldokló nagybácsiról beszélnek a gyerekek előtt a vasárnapi ebédnél. Azt mondják nekik, ha elmegy, sokkal jobb helyen lesz mint ahol most van...” Furcsa, ha valaki így beszél róla. Ha tagadjuk, az pedig egyáltalán nem az? Kell-e mesélni a halálról, amíg nem találkozik vele a gyerek?
Miért mondják sokan azt, hogy a szeretett rokon elutazott és sokáig nem jön vissza, miközben meghalt? Miért hazudják sokan, hogy a királylány csak alszik a mesében, ha tudják, hogy már rég halott? Miért zárkózunk el teljesen a haláltól?
„Anyósom olyan, mint egy jó napilap. – Hogyhogy? – Naponta megjelenik, és minden pletykát közöl.” Sokan folytathatnánk a csípős hangvételű „anyós viccek” sorát, - ám arra ritkábban gondolunk, hogy „anyósunk” a számunkra érthetetlen, vagy akár bosszantó emberen kívül hús-vér nő, érett asszony, - aki ugyanolyan érző lélek, mint bárki más.
Szikora Ildikó
Úgy is fogalmazhatjuk, hogy az anyósok olyan asszonyok, akik tanulva a megélt évtizedeikből keresik az élet második felének szépségeit, kihívásait és egyensúlyát, - melyek közben számtalan új kérdés születhet meg bennük. Például mi a feladata a családban az anyósnak? Mikor vagyok túl közel, és mikor adok túl keveset magamból a fiataloknak? Hogyan tarthatom egyben a családot úgy, hogy mindenki jól érezze magát?
Copyright © 2022 TVShoeShine - shoeshine.hu. Minden jog fenntartva.
Az oldalt készítette: Webinformatics