Az amerikai filmgyártás annak ellenére, hogy sok-sok szutykot dob a piacra, még ma is felmutat olyan alkotásokat, melyek véleményem szerint a mozgóképi művészet legmagasabb szintjein helyezkednek el. Ennek egyenes ági következménye, hogy az Egyesült Államok büszkélkedhet néhány jó rendezővel. Ezt eddig is tudtad. Martin Scoresese-t, Tarantino’bát, vagy Michael Bay-t mindenki ismeri, de mi van azokkal, akiknek kiemelkedő tehetsége nem facebookmainstreamYOLO?
A fenti nagy nevek alkotásai igen is nagyok és értékesek. Azonban számomra a legértékesebb amerikai filmes alkotások Ben Affleck és Terrence Malick rendezők kezei közül kerültek ki az elmúlt 10-20 évben. Ebben a cikkben Terrence Malick három alkotását szeretném figyelmetek középpontjába helyezni, mely filmek megnézése és tényleges befogadása szerintem simán felér egy komolyabb lelkigyakorlattal. Így hát beszerez-megnéz felkiáltással mozizásra buzdítalak!
S, hogy mely tételekről is van szó: Első körben megnézendő: Az őrület határán. Másodikként: To the Wonder. S végül pedig: Az élet fája. S most jön a kérdés: „Miről szól a film(ek)?” Nem, nem hiszem, hogy van értelme leírni a filmek történeteit, vagy egyáltalán „tartalmát”. Sokkal inkább arra javaslom, hogy nyugalomban és zavartalan szobádban nézd végig őket teljes nyitottsággal. Telefon kikapcsolása erősen ajánlott. Persze ne egyszerre nézd meg mindet! Legyen ez egy három hetes „film-trip”. Jelölj ki hetente egy-egy napot és nézd meg nyugodtan, egyenként őket. Majd a megtekintés után hagyj egy kis időt magadnak, hogy benne maradj az alkotás lelkében. Gondold át, éld bele magad és elmélkedj róla. Szerintem érdemes nagyon is, mert szerintem ezek a filmek valahol imádságok. S már most sokat mondtam. Hajrá!
Hajlamosak vagyunk a problémákat túlságosan szem előtt tartani, azok körül forogni. Aki nem hiszi, nézzen meg egy Híradót. Nem csak mi, földi halandók, de még a püspökök között is felvetődött a család szinóduson, hogy annyit törődnek a meleg párok, az elvált és újra házasodottak és még sok más problémás kapcsolat kérdésével, hogy nem marad idő és szó a szentségi házasságukat szépen megélőkre.
A házasságra készülő, párt kereső fiatalok sem kapnak sok támogatást egyházi körökből, a könyvek és az előadások legtöbbször megállnak azon a szinten, hogy ne folytass esküvő előtt nemi életet, és akkor jól fog működni a házasságod. A statisztikák is ezt mutatják, hogy azok a házasságok jobban működnek. OK, ez biztos igaz, de arról alig beszélnek, hogy mit is kéne tenni ehelyett, ugyanis a statisztikák arról is szólnak, hogy a legfontosabb közös képesség a kapcsolat hosszútávú fenntartásához a konfliktuskezelés. Erről is kéne írni, de erre nem marad idő, leütés. De hogy ne csak az egyházi köröket ekézzem, a világi irodalmakban körülnézve sem fogsz sok kapaszkodót találni, a párkapcsolati alaptudnivalókat általában Kámaszútra válogatásként mutatják be. Egyik oldalon sem a jól működő kapcsolatok szépségét mutatják fel, hanem valami egészen mást.
Sokan félve gondolkodnak arról, hogy mit tegyenek, mikor ennyi a válás, ennyi kapcsolat megy tönkre. Szemeiket a rosszra vetik: „Ez történhet velünk is, ha belevágunk.” Azonban ha ezt nézzük, ezt is tartjuk majd mintának, vagy stresszelni fogunk azon, hogy nehogy ez történjen velünk. Itt van a kutya elásva.
Már alig egy hét van karácsonyig, és ha eddig még nem sikerült eljutni egyetlenegy adventi vásárba sem, akkor hajrá! Egyfelől remek kikapcsolódás és séta, ha nem irtózik az ember a tömegtől, másfelől látványnak sem utolsó, hiszen Budapesten is számos helyen ünnepi díszbe öltöztek a közterületek és megteltek karácsonyi mütyürökkel és illatokkal.
Aki rutinos vásározó, az már tudja, hogy a legtöbb ilyen fabódét három kategóriába lehet sorolni. Vannak a gasztro-bódék (a kínálat a hagyományos forralt bortól és megszokott kenyérlángostól a kevésbé karácsonyi hun-dogon és gulyáson keresztül az olyan meglepő ínyencségekig terjed, mint például a meleg meggysör); továbbá a kötelező konfekció áruk (sapka, sál, kesztyű és táskák) és végül, de nem utolsó sorban a már régóta reneszánszát élő kézműves/házi termékek színes palettája (szappan, lekvár, mézeskalács és egyedi ékszerek).
Talán az utóbbi áruk azok, amelyek a legközelebb állnak a hagyományos karácsonyi vásárok szelleméhez. Az egyik ilyen, méltán híres vásár a bécsi, melynek hagyományai a 13. századig nyúlnak vissza, ekkor engedélyezték a decemberi vásározást az iparosok és kézművesek számára. Ezek a vásárok kezdetben nem különböztek a más ünnepnapokon megrendezett piacoktól, hiszen a karácsonyfa-állítás és az ajándékozás csak a 19. századtól jött divatba, akkor is csak a nemesség körében, így a vásárok kínálata is jobbára csak a hétköznapi szükségleti tárgyakra és élelmiszerekre szorítkozott.
Ferencet nyugodtan nevezhetnénk a párbeszéd pápájának, ahogyan korábban Szent II. János Pált „az utazó pápaként" emlegettük. Szent Péter utódjaként igazi modern apostolnak számít, hiszen képes a mai, elvilágiasodott Európánkat a remény szemüvegén keresztül látni és buzdítani a megújulásra.
Szentatyánk az Európai Parlamentbe látogatott és beszédet mondott.
Döbbenten áll az ember a mai világ értékrendjének alakulását figyelve. A család egységének megbomlása, az emberek és a természet kizsákmányolása, a szexuális szabadosság, az emberi élet elértéktelenedése és a szolidaritás elhalványulása. Sokáig lehetne még folytatni a problémák felsorolását.
A megoldás Krisztusban van.
A jelenlegi "fejlődési" irány érezteti hatását a kibontakozó politikai feszültségekben, illetve a gazdasági érdekek és az erkölcs kibékíthetetlen ellentétében. A katolikus egyházfő beszédében szót emelt az emberi jogok és az emberi méltóság mellett, beszélt a környezet védelmének és a nemzetek együttműködésének fontosságáról. Ferenc pápa külön is kihangsúlyozta a szegény, hátrányos helyzetű és kiszolgáltatott emberek támogatásának szükségességét.
Nem szeretem a filmajánlókat, de ez valami más, melynek okán "tollat" kellett ragadnom. 1985-ben betiltottak egy filmet, ami gyilkos kamaszokról szólt. Fiatalokról, akik sallang nélkül beszélnek egyáltalán nem hétköznapi sorsukról, életükről. A büntetésük letöltésének időszakáról. S most elkészült a '85-ös Bebukottak (a film címe) folytatása...
"- De össze tudod szedni, hogy mik voltak azok a dolgok, amik egyszer csak összeálltak ebbe az indulatba, hogy aztán embert ölsz?
- Össze tudnám. Nem szeretném.” - hangzik el a 1985-s filmben.
Miről is van szó?
Az 1985-ös Bebukottak c. film egy lényeges dologra nem tudott választ adni. Arra, hogy ezek a kamaszok anno miért tették, amit tettek. Pali, filmünk egyik szereplője, tizenöt évesen fejbe lőtte saját apját, Gabesz leszúrta intézeti nevelőjét, Zsolt szíven döfte egyik barátját. Azonben a tény, hogy miért öltek, arra akkor tizenévesen nem tudtak válaszolni. Egyszerűen nem volt rá magyarázatuk, nem emlékeztek, vagy nem akartak emlékezni az indítékokra.
November 30-a reggelén beköszönt életünkbe az adventi időszak. Mindenki másképp éli meg ezt az időszakot, mást vár tőle, de nekünk, keresztényeknek, valahol egyet jelent. Az adventi idő a várakozás ideje, az elcsendesedésé és a hétköznapokból való kiszakadásé. Így az év végéhez közeledve mindenkinek szüksége van arra, hogy megálljon egy picit, lassítson a rohanó tempón és ne csak a körülötte lévő emberekre és a világra figyeljen, hanem magára is. Minden évben eljön ez az időszak, amikor a vásárlásról, a karácsonyról és az ajándékokról hallasz mindenhol. Most mégis arra kérlek, ne erre koncentrálj.
Ez az Advent legyen más, mint a többi.
Ülj le, és gondold végig, neked hány perced van naponta arra, hogy megállj?
Senki nem fogja számon kérni. Ezt magadért teszed!
Reggel, ha felkelsz, gyújtsd meg a koszorún a gyertyát, mondj el egy rövid imát vagy akár ezt a fohászt, és érezd, hogy ebben az időszakban kicsit megváltozik az életed. Legyen ez egy lehetőség a változtatásra, arra hogy észrevegyél dolgokat, amiket eddig nem, és megismerd az örömteli utat, ami a szeretet ünnepéhez vezet.
A fotográfus, Fehér Ibolya a hétköznapi élet és a spiritualitás kapcsolatát kutatta ebben a sorozatában. A Kármelről köztudomású, hogy tagjai a legszigorúbb szabályok szerint élnek: napjuk nagy részét teljes csendben, imával töltik. Emellett dolgoznak, házimunkát végeznek, szentmisén vesznek részt. Megvan a helye a közösségben töltött időnek is, de mégis a szemlélődés van a középpontban. Az angol honlapról kiderül, hogy a beszélgetésre szánt idő napi fél óra.
Az első gondolatom ez volt: hogy lehet ezt kibírni??? Én rettentően szeretek beszélgetni…
Aztán végignéztem a képeket és arra gondoltam: Milyen szépek!
Derű sugárzik az arcukról, mozdulataiknak méltósága van! Mi a titkuk? A magyarországi rend honlapján találtam egy gondolatot, aminek mentén elindulhatunk: „A Kármel lelki öröksége arról tanúskodik, hogy Isten a Vele való élő kapcsolatra hívja az embert.”
Ezek a „csendkirálynők” puszta létükkel kiáltják a világba, hogy ISTEN LÉTEZIK!
Különben semmi, de semmi értelme nem lenne így élni. Különben őrjítő lenne az alvás-ima-evés-házimunka-evés-séta-ima-munka-elmélkedés-evés-ima-alvás monotonitása.
Ezt ők is így gondolják: „A kármelita élet ideálja alapvetően misztikus. Nem elégszik meg holmi jámborkodással, hanem Isten bennünk való működésének erejében remélve a Vele való állandó kapcsolatra, az egyesülésre irányul. Ezért sok konkrét „tennivaló” sorolgatása helyett mindenekelőtt az Istennel szembeni tanulékonyság megszerzésére késztet, hogy az egyszerűségben és csendben a lélek minél teljesebben tudjon alkalmazkodni Isten bennünk való működéséhez. Az Eredeti Szabály eme alapvetően misztikus távlatai nélkül nem lehet helyesen érteni a kevés konkrét előírásban rögzített aszkétikus felszólításait sem.”
Miért adják hírességek a hangjukat a természet alkotóelemeihez?
És miért kell?
Miért kell a végén, az andalító videó után, olyan bunkón a szemünkbe vágni:
Nature doesn’t need people! People need nature!
A TERMÉSZETNEK NINCS SZÜKSÉGE AZ EMBERRE!
AZ EMBERNEK VAN SZÜKSÉGE A TERMÉSZETRE!
Válasz:
Mert mi is tök bunkók vagyunk a természettel.
Mert keresztényként ismerős fogalom lehet: a felelősség.
Szerencsés vagy. Gondolsz erre?
Mikor ezeket a sorokat olvasod.
Mikor ivóvizzel húzod le WC-t.
Persze mi ez a kisérleti atomrobbantásokhoz és Kína gyáróriásaihoz képest?
Gondolhatod, hogy a Te spórolásod lényegtelen.
De amikor állsz a több kilométeres dugóban, akkor átgondoltad már, hogy az is ugyanúgy gondolkozó, “lényegtelen” emberek halmaza.
Hidd el, sok vagy Te! És sokat tehetsz.
Ha nem mented fel magad! Ha nem keressel kifogást! Nem vagy lényegtelen.
„Jó érzés volt segíteni”, „Azt éreztem hasznos, amit teszek”, „Célunk, hogy felvegyük a harcot a közömbösséggel” s egyéb mondatok hangzanak el rendszerint egy-egy feladattal, projekttel, tevékenységgel kapcsolatban. Az önkénteskedés mindenki számára más jelentéstartalommal bír, de az önként elvégzett munkánál szinte garantált az az effektus, hogy aki ad, többet kap vissza.
Az ENSZ Önkéntesek-program meghatározása szerint önkéntes az, aki szabad akaratából, tudatosan, mások javára történő tevékenységet anyagi ellenszolgáltatás, fizetség nélkül végez. Az önkéntesség szembehelyezkedés a közönnyel, ami Magyarországra oly jellemző; mindenki a maga javát keresi és alapvetően bizalmatlan a másikkal szemben. Nyugat-európai országok statisztikáihoz képest le vagyunk maradva az emberek szabadidejéből önkéntes segítő tevékenységre szánt idő tekintetében, de kibontakozó törekvések, civil mozgalmak és szervezetek programjai, projektjei jelen vannak hazánkban is. A kötelező iskolai közösségi szolgálat jelentős mérföldkő az önkéntesség felé vezető úton, ahol a fiatalok, kötelező módon ugyan, de megismerkedhetnek az "önzetlenség" kultúrájával. Az önkénteskedés természetesen életkortól független.
Lehetőségek sokfélesége tárul elénk; szerezhetünk szakmai tapasztalatot, közösségi élményt, megismerkedhetünk idegen országokban élő emberek kultúrájával és életmódjával. Hazánkban a Németországból származó 72 óra kompromisszum nélkül hozható példaként, melyet ökumenikus jellege és a projektek sokfélesége tesz érdekessé. Ez a program évről évre az összes megyében, több településen is megvalósul és kb. 10.000 embert mozgat meg. Alapítványok, mozgalmak, szervezetek és intézmények sokasága egyre inkább számít az önkéntesek segítségére. Olvass fel mesét a kórházban lévő gyerekeknek! Szedj szemetet! Csak, hogy a nagyokat idézzem: „Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derül!
Az önkénteskedéshez motiváció, lelkesedés, bátorság, mosoly és szabad akarat kell, s ha belevágsz és rászánod az időd, hogy tevékenykedj, ráébredsz, hogy "Jót tenni jó!".
Immáron 30 éve, hogy II. János Pál pápa átadta a mintegy 3 méteres fakeresztet a római Szent Péter téren összegyűlt fiataloknak. Azóta a kereszt meg nem állt, megjárta már mind az 5 kontinenst, méltón jelképezve Jézus végtelen szeretetét. Idén ősszel hazánkba is ellátogat fényt gyújtva a nyitott lelkekben.
1984-et írunk mikor II. János Pál pápa a virágvasárnapi eseményre Rómába hívja a fiatalokat, hogy egy egyszerinek tervezett esemény keretében közösen ünnepeljék a megváltás évének lezárását. Az érdeklődés minden elképzelést felülmúl. A Szentatya úgy határoz, hogy az eseményt világszintűvé bővítik, s ettől kezdve Rómában minden évben megrendezik az úgynevezett Ifjúsági Világnapot, mely ’86 óta lett nemzetközivé. Többnapos Ifjúsági Világtalálkozót először ’87-ben rendeztek Buenos Airesben, melyre kb. egy millióan érkeztek a világ minden tájáról. Azóta két-három évenként rendeznek ifjúsági világtalálkozót mindig máshol. A keresztet és a - 2003 óta vele együtt zarándokló- Salus Populi Romani-ikont a két találkozó között a fiatalok körbehordozzák országaikban, hogy a találkozó előtt egy évvel a vendéglátó ország ifjúságára bízzák. Előfordul, hogy a lelkes ifjúság nemcsak templomokba, hanem bevásárlóközpontokba, börtönökbe vagy akár nyomornegyedekbe is elviszi a keresztet, hirdetve, hogy Jézus szeretete mindenkinek szól.
„Kedves testvérek, van még egy évünk, hogy a szellemek valódi megkülönböztetése révén kiérleljük a felmerült elképzeléseket és kézzelfogható megoldásokat találjunk a számos nehézségre és rengeteg kihívásra, amelyekkel a családoknak szembe kell nézniük. Választ kell adnunk arra a számos elbátortalanító kérdésre, amely körülveszi és fojtogatja a családokat.”
Az idézet Ferenc pápa 2014. október 18-án elhangzott záróbeszédéből származik – október 5-e és 19-e között hívására rendkívüli szinódust (a pápa és a püspökök közös imája, gyűlése és elmélkedése) hívott össze Rómába „A családpasztoráció kihívásai az evangelizáció összefüggésében” (családok lelkigondozása) jeligével. A pápa régen nem látott népszerűségnek örvend egyházi és világi tekintetben, nyitottsága, egyszerűsége és emberiessége szinte mindenki számára szimpatikussá teszi őt.
A két hetes tanácskozás végeredménye egy 77 oldalas munkadokumentum, melynek lényeges pontjai a mai családok és az egyház kapcsolata, a családok felaprózódása, eltávolodása az egyháztól, a családon belüli erőszak, az emberkereskedelem, a drog- és alkoholfüggőség.
Egyik kedves református barátunk elhatározta, hogy a maratoni futásának kilométereit jótékony célra ajánlja fel. Dancs Ivett, 24 éves, aki jelenleg könyvvizsgálóként dolgozik Budapesten. Sopronban nőtt fel, majd Szegeden töltötte egyetemista éveit.
A sport kisgyerekkora óta nagy szerepet játszik az életében. Mivel ülő munkát végez, az életének ezen szakaszában még fontosabb rész jutott a sportnak. Másfél évvel ezelőtt lett a futás szerelmese. Azóta több félmaratont és 2 maratont is futott már. Mióta elkezdett futni álmodozott arról, hogy egyszer majd külföldön fut egy maratont. Most beteljesülhet az álma, melynek helyszínéül Firenzét szolgál. Ez a maraton azonban nemcsak ezért különleges Ivett életében.
“Mindig is fontosnak tartottam, hogy segítsek rászoruló embereken, hiszen, ami nekem természetes az életemben, nem mindenkinek adathatott meg. Pénzzel nem sokszor volt lehetőségem segíteni, azonban mindig megtaláltam a módját.” - a nagy lelkesedéstől csillogó szemmel kezd bele az élmények mesélésébe a csendes budapesti kávézóban, amit megbeszélésünk helyszínéül választottunk .- “Akár egy mosoly, vagy egy kis áldozat a szabad időből nagyon sokat számíthat, nem csak pénzt lehet adni. Nagyon örülök, hogy megtaláltam az Élménykülönítményt. Megadta a lehetőséget, hogy azzal segítsek a beteg gyerekeknek, amit szeretek. A fitás számomra mindig is a kihívást jelentette, amit nagy hittel le tudtam küzdeni. Ez a lehetőség azonban különösen nagy erőt ad a felkészülésem és majd a maraton kilométerein is.”
Copyright © 2022 TVShoeShine - shoeshine.hu. Minden jog fenntartva.
Az oldalt készítette: Webinformatics