2000 óta keresztény fiatalok sokasága megállíthatatlan lelkesedéssel ver sátrat fesztiválról fesztiválra. No persze korántsem a „szimpla fesztivállakó” szerepében, hanem annál sokkal többről van szó.
A KözösPont Misszió elnevezésű ökumenikus szerveződés keretében keresztény fiatalok évről évre egyre több hazai könnyűzenei fesztiválon várják a betévedőket, hogy egyszerűen az életről, a világról, a hitről beszélgessenek, egyszóval közös pontra találjanak. Itt egyáltalán nem a "Töltsd ki és kapsz valamit!" vagy más ehhez hasonló, fesztiválokon jól megszokott sátorról van szó. S messze áll a laikusok által általában „várt” vagy elképzelt keresztény sátortól is. Nem akarnak Bibliát osztogatni, olcsó marketinggel meggyőzni, hittéríteni. Talán ugyanilyen ledöbbenést okozhat az is a nemhívők számára, hogy a sátorba betérve pár perc után kiderül, hogy a keresztények ugyanolyan emberek, nem életidegen dolgokkal foglalkoznak, s ugyanazon problémákkal küszködnek. Egy különbség van köztük. Az a többlet, amit az Istenbe vetett hit ad nekik, s melynek öröme mindannyiuk arcára kivetül.
Sokak szerint az is meglepő, hogy a három nagy keresztény felekezet - katolikusok, reformátusok és evangélikusok - békésen, konfliktusoktól mentes hangulatban képesek egymás mellett ülni, s kedélyesen társalogni. Mindezen meglepődések persze az elkerülhetetlen sztereotípiák, berögződött és generációkról generációkra átvitt előítéletek miatt állnak fenn. A KözösPontosok sátra egy tökéletes lehetőség a „falak ledöntésére”. Az eltökélt, kíváncsi fiatalok nem válogatják meg, hogy kik jöhetnek be, nincsen szabály arra sem, hogy miről kell beszélni, ítéleteket és közhelyeket mellőzve egy a lényeg, a beszélgetés, a megnyugvás, a közösség.
Természetesen – mielőtt olyan „semmitmondónak” tűnne a dolog - programokat is említsünk. A sátorba betérők minden nap egy adott témát kapnak, melyet különböző módon dolgozhatnak fel, a rajzolás-festéstől kezdve az agyagozáson át az egyszerű beszélgetésekig. Emellett írhatsz magadnak levelet, amelyet majd egy év múlva postán visszakapsz vagy például más fesztiválozók üzeneteit is kihalászhatod a palackpostából. Mint már korábban említettem, az elmúlt pár évben egyre több helyen találkozhattunk a KözösPont hívogató táblájával, legutóbb négy - a VOLT, a Fishing on Orfű, az Efott és a SZIN- könnyűzenei fesztiválon.
A körúton gyorsan haladnak el mellettünk Budapest impozáns épületei, melyeket a négyeshatos nagy ablakaiból csodálunk. A verőfényes napsütésben különösen szépnek látszanak. A Véradóbálra igyekszünk a LÖKbe ezen a pénteken, ahol ismét forgatunk és zenével örvendeztetjük meg a szórakozásra váró fiatalokat. Korán, még a bál előtt érkezünk a helyszínre, ahol sürgő-forgó emberek díszítenek, előkészítenek és nagy várakozással fogadnak minket. Mintha egy kaptárban lennénk, ahol méhek zsivaja tölti be a teret, a gyorsan jött tavasz örömére.
Az ajtónál egy Bogi nevű lány köszönti stábunkat és kedves mosollyal arcán regisztrációra szólít fel. „Még sohasem adtam vért ezelőtt, de most szeretnék”– szemében elszántsággal vegyített félelmet látok. Megemlíti, hogy számára hatalmas erőt ad a közösség itt megtapasztalható ereje és arra motiválja, hogy legyőzze félelmeit. Nincsen ezzel egyedül. Ahogy telik az idő, nem csupán a tánctéren sokasodik a 20-es évek Amerikája stílusban felöltözött embersereg, hanem a folyosón is egyre többen várakoznak. Miután az ápolók előkészítik a terepet, indulhat a véradás. Itt szólítom meg a hózentrógert viselő Bálintot, miközben a tánctéren már javában zajlik a Charleston tanítás. Már több, mint tízszer adott vért és nagyon fontosnak tartja, hogy másokon ilyen módon is segíthessen. Elmondása szerint a bál tökéletes közeget teremt erre. Ezeket a gondolatokat fűzi tovább Makai Csongor a bál főszervezője is. A bál egyik célja, hogy a jó megtételére hívja a fiatalokat, egy lehetséges és nem hétköznapi platformot teremtve az adakozásra. Amint elkezdünk forgatni az idő megállás nélkül tovaszalad és már a keverőpult mögött találjuk magunkat, hogy egy igazi shoeshine partyval koronázzuk meg az estét.
Ami különösen tetszett nekünk, hogy a bálon egész este önkéntesek forogtak a konyhában, hogy ingyenes limonádéval és szendvicsekkel lássák el a véradásban és táncban megfáradt bálozókat. A bál sokszínű programkínálatában azok is megtalálhatták a kedvencüket, akik nem ropták túl lelkesen a táncot. A hosszú előtér folyosóján kis csapatok verődtek össze, akik hajnalig tartó beszélgetés közepette társasjátékoztak és puzzle-t raktak ki. Az este csapatunk számára is különlegesen fontos volt, hiszen ismét forgattunk és csapattunk egy hatalmas bulit. Bazsik és Huszár éjféltől szórakoztatta a táncban, magasztos gondolatokban és véradásban megfáradt fiatalokat.
Néhány hete kezdett el az interneten terjedni ez az erőszakellenes, olasz kampányvideó, amely akár megrendezett, akár nem, rendkívül erős üzenetet hordoz: a gyerekek világában lányokat nem ütnek meg, még virággal sem. Ilyen, és ehhez hasonló videókból rengeteg található itthon is, vannak jól és kevésbé jól sikerültek is, de céljuk ugyanaz: az erőszakot – nem azért, mert a lányok szépek, kedvesek vagy gyengék – meg kell állítani, mert nem elfogadható, ahogyan gyerekek és férfiak ellen sem.
„A nők elleni erőszak bármely olyan, a nőket nemük miatt érő erőszakos tett, mely testi, szexuális vagy lelki sérülést okoz vagy okozhat nőknek, beleértve az effajta tettekkel való fenyegetést, valamint a kényszerítést és a szabadságtól való önkényes megfosztást, történjen az a közéletben vagy a magánszférában.” Deklaráció a Nők Elleni Erőszak Megszüntetéséről, 1993.
A nők elleni erőszak Magyarországon minden ötödik nőt érint, hetente egy halálos áldozatot követel és az elkövetők az esetek többségében családtagok, partnerek vagy volt partnerek. Több típusát különböztetjük meg: szóbeli, lelki, szexuális, gazdasági erőszak, de a leggyakoribb a testi sértés. Annak, hogy egy nő miért marad egy ilyen kapcsolatban, rengeteg oka lehet: félelem, anyagi kiszolgáltatottság, a közös gyerekek vagy éppen a hitvesi eskü: kitartani jóban, rosszban. Ami azonban szinte minden esetben közös: a helyzet kilátástalan, úgy tűnik, nincs segítség, az áldozatok nem mernek beszélni, és a privát szférában zajló erőszak és a közvetlen környezet számára is szinte láthatatlan, így nehezebbé válik a segélykérés és a segítségnyújtás is.
A témával rengeteg szervezet és projekt - a Nők Joga, a NANE, az Ökumenkus Segélyszervezet – foglalkozik. Az erőszakot elszenvedők számára több oldal jött létre, melyek lelki és jogi segítséget próbálnak nyújtani, tájékoztatást adnak és kiutat keresnek, valamint Magyarországon tizennégy krízisközpont és egy titkos menedékház működik, ahol 128 áldozat ellátását tudják megoldani.
Közegyházi költségvetési támogatás nélkül, de összefogással idén is lesz Csillagpont – mondja Szontágh Szabolcs. A Zsinati Ifjúsági Iroda vezetőjével az anyagi nehézségek mellett a szervezés jelenlegi állásáról, a júliusi ifjúsági találkozó karakteréről és egy megvalósításra váró álomról, az országos református családos találkozóról is beszélgettünk.
A decemberi híradások óta sokan azt hiszik, idén nem lesz Csillagpont. Tényleg nem lesz?
Csillagpont lesz. Arról, hogy nem lesz, nem volt szó, végig az volt a kérdés, hogy a finanszírozása hogy oldódik meg. Mindenkit megnyugtatok, hogy a Csillagpont 2015. július 21. és 25. között Tatán megvalósul.
Internetes fórumokon arra kértétek az embereket, imádkozzanak a találkozó jövőjéért. Mi történt?
Novemberben a Zsinat megerősítette, hogy az idei Csillagpont – addigra már elkezdődött – szervezése folytatódjon, valamint felkérte a Zsinati Tanácsot, hogy gondoskodjon anyagi forrásokról egy országos családos találkozó életre hívásához. Utóbbira azért volt szükség, mert a családosok számára egy másik teret, helyszínt készítünk elő a találkozásra. Viszont a Zsinati Tanácsnak decemberben már egy új helyzettel kellett megbirkóznia, nevezetesen, hogy „az annyi nem annyi, amivel számoltak". Az állami költségvetés tervezetéből az derült ki, hogy 2015-ben a vártnál jóval kevesebb szabadon felhasználható forrás jut az egyházaknak. Mindez a zsinati ciklusváltás közepén. Felelős vezetőinknek olyan pénzügyi döntéseket kellett hozniuk, hogy jó szívvel hagyhassák az egyházat a következő ciklusra. Ennek az lett a következménye, hogy a Zsinati Tanács úgy döntött: az idei Csillagpontot a közegyházi költségvetésből nem tudja finanszírozni, ugyanakkor – mivel ez már több mint egy évtizede létező, jó és áldásos találkozó – megerősítette, hogy folytatódjon a szervezése. S bár megértették a megálmodott családos találkozó szükségszerűségét, de úgy látták, 2015-re ezt az álmot el kell engednünk.
Pár nap és ismét február 14, Valentin nap. Lehet, hogy ez is csak egy szokásos szürke hétköznap? Sétálok az utcán. Mindenki fut a dolga után. Nem törődik a másikkal. Bálint nap csak annyiban különbözik mindettől, hogy giccsparádés bonbonoktól szakadoznak a bolti polcok és valahogy nagyon szerelmesnek kell lenned vagy épp szomorkodnod, hogy idén sem jött össze. Nyilván ez egy sarkított kép és az is lehet, hogy csak én állok így ehhez a naphoz, de talán nem véletlen, hogy immár 2 éve pontosan februát 14-én indult útjára az első magyar keresztény társkereső oldal, a párkatt.hu.
Az ötlet megálmodója egy kedves házaspár; Krúdy Zsófia és Krúdy Tamás, akik osztrák példát követve elhatározták, hogy a tömérdek más társkereső oldalt félre téve, megpróbálnak egy olyan online platformot teremteni, ahol fiatalabb és kevésbé fiatal keresztények találhatnak egymásra. Habár 2013-ban még csak egyfajta hiánypótló kezdeményezésként indították el az oldalt, mára már több ezer regisztrált tagjuk van és nem egy esküvőt könyvelhetnek el saját sikerüknek. Az internetes portálokon is egyre több helyen olvashatunk róluk. Egy interjúban például így nyilatkozott Krúdy Zsófia: „Gondolom, többnyire katolikus felhasználóink lesznek, de nem kell mindenkinek „hard core” vallásosnak lennie, csak nyitott szívvel kell fordulnia az Egyház tanítása felé házasságról, hűségről, az élet szentségéről. A valódi emberi kapcsolatok hiánya, leépülése ma nemcsak a fiatalok, hanem az egész társadalom problémája így a vallásos embereké is. Úgy tűnhet, mintha rengeteg lehetőség lenne a találkozásra, valójában azonban nagyon kevés van.”
Manapság valóban egyre nehezebbé kezd válni az ismerkedés. Az igaznak tűnő kapcsolatok is sokszor hamisak és csalódással végződnek. Az erkölcsök meglazultak. Az értékek elveszni látszanak. A kapcsolat alapját képező őszinteség helyét átvette a trükközés. Ezzel szemben a párkatt.hu egyszerű, de nagyszerű lehetőséget kínál a hasonló értékrendű emberek találkozására. Az online felület mellett rendszeresen várják színvonalas programokkal is az érdeklődőket.
Hosszú kilométereken át autóztunk a stábbal, mire végre megláttuk a Balatont. Utoljára ősszel voltunk itt forgatni és most ismét a magyar tengerhez érkeztünk, hogy részt vegyünk a MEKDSZ Téli túlélőtáborában és szombaton este egy igazi shoeshine bulival adjunk meg a túléléshez szükséges ütemet.
A tábort Járay Marci a MEKDSZ – volt – főtitkára nyitotta meg, aki párhuzamba állította az úszás tanulását az életben való haladással. Ő elsőként 25 méteres szakaszokra osztotta fel a medencét és igyekezett az adott szakaszt teljesíteni. Az életet fel kell osztani szakaszokra azonban hajlamosak vagyunk mi is csak túlélni és nem megélni az adott szakaszt a maga fájdalmaival, kihívásaival, örömeivel.
A hétvége főbb tanításait Igors Rautmanis az IFES európai régiójának megbízott főtitkára tartotta, aki Jeremiás próféta életpéldája által a hitbeli elmélyülésre buzdította a résztvevőket. Előadásában beszélt arról, miként érzékelünk kétféle valóságot. Egyrészt ami a kinti világban történik, másrészt, ahogy mi érzékeljük a világban történteket. Míg az előbbi változatlan, addig az utóbbit mi alakíthatjuk ki. De hallhattunk arról is, miként kell teret adnunk Isten jelenlétének az életünkben a Sabbath által. Illetve a célok kitűzéséről és megvalósításáról is szó esett. Fontos, hogy naponta tudatosítsuk magunkban: „Istennek mindennel célja van az életünkben. Istennek terve van Veled”- emelte ki Igors.
Filmet nézni szinte mindenki szeret – moziba menni pedig annál is többen. Mindenki tudja, hogy semmi mással nem hasonlítható össze az érzés, amikor a vászon előtt ülünk, a levegőben a pattogatott kukorica, kóla és nachos illata száll, szemünkön a 3D szemüveg, és fél óra reklám után végre elindul a várva várt film. A közönség szinte egy emberként hallgat el, abbamarad az izgatott mocorgás…
Sajnos hazánkban az elmúlt tíz évben egymás után zártak be a fővárosi és a vidéki mozik. Egyre kevesebb lehetőség maradt arra, hogy a fiatalok a saját lakóhelyükön, vagy ahhoz közel a családdal, a barátokkal beüljenek egy közös filmezésre.
Ezen szeretne változtatni a MozgóMozi csapata, és a mozizás élményét eljuttatni minél szélesebb közönséghez.
A MozgóMozi működése igen egyszerű: olyan kisvárosokat keresnek, ahol a legközelebbi napi szinten működő mozi legalább negyven kilométerre van, így elkerülik a konkurenciát. Az adott város adja a helyszínt – művelődésház, közösségi ház - míg ők szállítják a filmeket és a technikát – nem is akármilyet: az amerikai gyártmányú 'Christie Solar One', amely legmodernebb aktív 3D vetítők egyike. A filmes lista már most is elég széles, de folyamatosan bővül – mesék, romantikus-, akció- és kalandfilmek, vígjátékok várják a közönséget. A projekt egyelőre csak Magyarország egy kisebb szegletén érhető el, de céljuk, melyhez rengeteg tapasztalatra, nyitott közönségre és további felszerelésekre van szükség, hogy a jövőben az ország minden pontjára eljuttassák a mozi furgonját.
A Szentatya az idei évre meghirdette a megszentelt élet évét. Ezt magyarra pongyolán szerzetesek évének szokták fordítani, még a hivatalos iratokban is, mert itthon nem nagyon tudjuk, hogy van különbség a kettő között. Minden bogár rovar, de nem minden rovar bogár. Minden szerzetes megszentelt életet élő ember, de nem minden megszentelt életet élő ember szerzetes. Mindenesetre itthon a két fogalom szinte fedi egymást, ezért a pongyolaság és a tudatlanság. De ezt inkább hagyjuk!
Ennek az évnek apropójából több kezdeményezés kezdeményeződött, például a Magyar Kurír időről időre olvasói leveleket közöl szerzetesekről és rendi elöljárók írásait is lelkiségükről. Indult egy hivatalos honlap is, ezt szeretném most pár szóban bemutatni.
Elég látványos lett szerintem, a mozaikok minden alkalommal más sorrendben jelennek meg. Egyrészt így nehezebb megtalálni amit keresek, másrészt viszont rákényszerülök, hogy előbb-utóbb végignézzem az újdonságokat. A külcsínről ennyit.
Több modul található az oldalon. A legizgalmasabb szerintem az imanaptár, ezt érdemes minden nap meglátogatni, mert az adott napra imaszándékokat találhatunk különböző szerzetesrendekért. Ez azért is érdekes, mert megismerhetjük ilyen módon, hogy milyen közösségek élnek kis hazánkban. Ezt tudatosan segíti a honlap; rövid leírást adnak az adott napra választott rend(ek)ről és lelkiségi írásaiból is idéznek, sőt, ha van honlapjuk, még linket is adnak. Később még azt a fejlesztést is tervezik, hogy legyen olyan link, amire kattintva a térképen láthatjuk az adott rend magyarországi rendházait, monostorait. Az imaszándékokról lehet kérni e-mailes értesítést is, ha valaki nem szeretne ezért a honlapra mászkálni.
Kádas Richárd hatodéves lelkészhallgató a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen. Képzésének gyakorlati részét Németországban tölti, ennek apropójából kerestük fel, hogy meséljen egy kicsit a kinti életéről.
Mit tartasz fontosnak elmondani magadról?
1990 április elsején születtem. Tyukodon töltöttem a gyerekkoromat, majd a Debreceni Református Gimnáziumba jártam. Most pedig 6. éves vagyok teológus-lelkész szakon a DRHE-n. Ebben a két szemeszterben pedig külföldön, Heidelbergben, Mainzban és Frankfurtban töltöm a segédlelkészi szolgálatomat, ami a képzésünk gyakorlati része a 6. évben.
Miért éppen Németországot választottad?
Az egyetemnek van egy kiépült kapcsolata ezekkel a gyülekezetekkel, és minden évben küldenek ki egy segédlelkészt. Az egyik tanárom kérdezte meg, hogy lenne-e kedvem hozzá, én pedig szeretem magam kipróbálni különböző helyzetekben. Voltam már kint ösztöndíjas Németországban, ismertem már ezeket a gyülekezeteket. Azt gondoltam, hogy ez bizonyos előnyt jelent a pályázat során. Úgyhogy pályáztam. És most itt vagyok.
Mi a feladatod pontosan segédlelkészként?
Három gyülekezetben tartok Istentiszteleteket. Ezen túl beindítottunk Frankfurtban és Heidelbergben egy-egy Biblia-kört, továbbá feladataim közé tartozik a családlátogatás, lelki gondozás, valamint természetesen a temetés, esketés, keresztelés. Ugye ezek magyar református gyülekezetek, így a német evangélikus egyházzal való kapcsolatépítés is feladatom. Szóval a munkám elég sokrétű. Meghívnak nemzetközi istentiszteletekre is. Egyházi programokra is. Ez a hatodik évem, így van egy mentor lelkészem, akivel mindent meg tudok beszélni, azonban főképpen csak skype-n és telefonon kommunikálunk, mert messze lakik, de igyekszünk minél többször személyesen beszélni.
“REPLACE FEAR OF THE UNKNOWN WITH CURIOSITY” avagy “váltsd fel kíváncsiságra az ismeretlentől való félelmedet”, hirdeti a Kult by Menedék. A KULT by Menedék, egy tavaly indult szociális vállalkozás, amely interkulturális üzenethordozóként határozza meg magát. Célja, hogy kézzelfoghatóvá tegye a másságra való nyitás, az interkulturális találkozásokban rejlő pozitív lehetőségeket. Anyaszervezete a Menedék Egyesület, ami a Magyarországon maradni szándékozó bevándorlók, menekültek és családtagjaik integrációjának segítésével foglalkozik. Aki KULT terméket vásárol, azon felül, hogy egy egyedi, fair trade terméket kap, a szervezet munkáját, így a Magyarországon élő migránsok integrációját segíti.
Az utóbbi időben egyre többet lehet hallani a menekültek helyzetéről és a helyiek elutasításáról. Viszont az érkezők száma várhatóan csak nőni fog. Ez a helyzet aggasztóan is hangozhatna, ha nem látjuk meg benne a lehetőséget. Ki más lehetne alkalmasabb a nyitottság és a rugalmasság képességére feléjük, mint mi, fiatalok? Gondoljunk csak bele a menekült korunkbeliek helyzetébe. Eljönnek a hazájukból, ki-ki keserves vagy éppen szerencsés úton, életük küszöbén, sokszor háború sújtotta környezetből. Megérkeznek egy teljesen idegen kultúrába, ahol ellenségesen és kétkedve fogadják őket. Próbálnak helyt állni, de vajon mennyi életkedvük lehet egy ilyen helyzetben? Nekem nem sok lenne. Néztem a menekült táborokról videókat, különböző írásokat olvastam a témában. Majd őszintén hálát adtam kényelmes életemért.
2014. december 28-a, vasárnap. Ezen a hideg estén körülbelül 500 fiatal gyűlt össze a Magyar Szentek Templomában indulásra készen. Imádkoztunk. A Taizé Közösség európai találkozójának 2014 - 2015-ös helyszíne Prága volt. Ebben a gyönyörű városban gyűlt össze közel 30.000 fiatal. A szívünkben ott lángolt az akarat tüze, hogy közösséget alkossunk és imádkozzunk, hogy találkozzunk Jézussal.
Amikor megérkeztünk magyar önkéntesek fogadtak és mindenféle hasznos információval láttak el minket; térképpel, bérlettel, programfüzettel. Azt reméltük, hogy családoknál szállásolnak el minket, de végül egy iskolában kaptunk helyet. Ez a csalódás azért volt fontos, mert ezáltal érkeztünk meg lelkileg is a találkozóra. Itt engedtük el az elvárásainkat, a terveinket és itt váltunk szabaddá arra, hogy átadjuk magunkat a találkozó szellemiségének és elinduljunk egy lelki zarándokúton.
A szállás elfoglalása után rögtön elindultunk, hogy felfedezzük Prágát. Festői környezet fogadott minket, amit csak még szebbé tett a hóesés. Magával ragadott minket a karácsonyi ünnepet idéző kirakodóvásár hangulata. Igyekeztünk magunkba szívni a város minden illatát. A napjainkra a közös esti imádságok tették fel a koronát, ahol a taizéi testvérek vezetésével több ezren imádkoztunk együtt. Szinte libabőrös lettem, amikor megéreztem Jézus Krisztus mindent átható jelenlétét.
A délelőtti programok - imádság, reggeli, kiscsoportos beszélgetés - általában az iskolában zajlottak. A beszélgetések alkalmával megtapasztalhattuk, hogy mennyire különbözőek vagyunk, mennyire más kultúrából érkezünk. Megismerhettük egymást, és a másik emberen keresztül azt az országot, ahonnan ő érkezett. Háborúk, béke, politika, globális problémák, szolidaritás, lelki élet, istenkapcsolat és még megannyi téma merült fel a beszélgetések során. A központi kérdés minden beszélgetésben ugyanaz volt; "Mit tehetek én ezekért az ügyekért?"
Copyright © 2022 TVShoeShine - shoeshine.hu. Minden jog fenntartva.
Az oldalt készítette: Webinformatics