Run DMC szól a volán busz rádiójában. Szeretem ezt a számot.
Valami újkeresztény gyülekezetbe járó lány beszél az egykérdés.hu ökumenikus szervezésben létrehozott fesztiválról.
Meséli, hogy a beérkezett kérdések között volt egy olyan, hogy ha az emberek ennyire mocskos, szerencsétlen bűnösök, akkor Isten - ha létezik - miért rájuk bízta az egyházat?
Jó kérdés.
Nem tudjuk a választ. Mint ahogy azt se, hogy mi ennek a Run DMC számnak a címe. Mármint ami épp szól.
De nem húzom tovább apró lényegtelen részletekkel az időt, hogy hogyan jutottunk el konklúzióhoz: Ahogyan nincs meg egymás nélkül fény és árnyék, tér és perspektíva...
...úgy nincs meg egyik ember sem a másik nélkül. S ahogy az emberek nincsenek meg egymás nélkül úgy nincsenek meg egymás nélkül a közösségek sem. Jól mondta a kérdező, az emberek önmagukban bűnösök és mocskosak, de a bennük lévő élő Isteni darabka nem az. Minden ember hordozz egy ilyen darabot és az érdekes ebben, hogy egyik darabka sem pont olyan mint ami például benned van.
Ami még jobb, hogy ezek összegyűjthetők anélkül, hogy a másiktól elvennéd. Neki is megmarad és a tied is lesz egyszerre. Vannak köztük igazán ritka darabok, amelyek segíthetik megérteni a már meglévő darabjaink egymáshoz való viszonyát.
1985. május 28-án születtem Balassagyarmaton. Szüleim a Nógrád megyei Borsosberényben élnek. Egy bátyám van, akinek idén született meg az első gyermeke. Nagyszüleim, akik közül már csak apai nagymamám él, valamint édesanyám hívők, a család és a rokonság nagy része azonban távol áll a hittől, vagy talán inkább az Egyháztól. Kiskoromtól fogva ministráltam. Szülőfalum akkoriban még a vallásosabb települések közé tartozott, ez mára sajnos gyökeresen megváltozott. Mivel nagyapám majd’ 50 évig kántor volt minálunk, általános iskolás koromban elkezdtem orgonát tanulni, majd 2002-ben a Váci Kántorképzőben szereztem képesítést. Ettől fogva Tolmács és Berkenye községek kántora voltam.
A balassagyarmati Balassi Bálint Gimnáziumban érettségiztem 2003-ban. Akkoriban még csak meg sem fordult a fejemben az egyházi pálya. A templomokat inkább csak az orgonapad mögül, illetve műemlékként szemléltem. A rajz és az építészet nagyon érdekelt, ezért felvételiztem a Budapesti Műszaki Egyetemre. Az Építészmérnöki Kar végzése köztudottan nagy megterheléssel jár, ennek ellenére szerettem az egyetem hangulatát. Főleg az építészet története, a korstílusok fejlődése érdekelt, hiszen magamban soha nem láttam annyi fantáziát és alkotóerőt, mint a régi korok mestereiben. Három évet töltöttem a fővárosban, hétvégenként pedig hazajártam orgonálni. A lelki életem ebben ki is merült. Sem az imádságra, sem a gyónásra nem fordítottam különösebb gondot.
Amikor megkérnek, hogy magamról írjak, vagy beszéljek pár gondolatban, egy idő óta inkább Jézussal való kapcsolatomról szeretek írni, vagy beszélni. Most is erre törekszek.
Budapesttől 45 km-re nőttem fel Tápiószecsőn. Ide kötődik egyik első élményem is. Első osztályos lehettem, amikor ültem a szentmisén, és nagyon unatkoztam. Körbe-körbe bámulgattam, és hirtelen megakadt a szemem egy koponyán. Barna csuhába öltözött szoboralak tartotta. Szent Ferenc volt, mint később kiderült. Furcsaság és egyben Istennek átadottság sugárzott az egész élményből. Ekkor érintett meg először Jézus. Most is itt van a falamon a szoborról egy fénykép. Gyermekkori naiv esemény, de 30 évesen is ide térek vissza, ha „édes iga és könnyű teher lép az életembe” egy kis segítségért.
Idén szeptember 9-én, hétfőn lesz a Vidd El Sörözni a Papodat nap, amikor minden katolikus feladata, hogy elvigye a plébánosát egy korsó sörre (vagy pohár borra).
A hír forrása a kötelező olvasmánynak számító: The Catholic Gentleman blog, amelynek sok humoros bejegyzése mellett a fő üzenete, hogy a katolikusok nem csak öreg nénik lehetnek. Sőt!
ip2moral.blog.hu
Szeptember van. A gyerekek visszatérnek az óvodákba, iskolákba, a felnőttek a nyári szabadságról visszatérve újult erővel vetik bele magukat munkájukba. Mondhatjuk, hogy szeptemberben minden visszazökken a régi kerékvágásba. Nyár végén mindenkiben elevenen él a rengeteg élmény: az utazások, a táborok, a lekvárfőzések, a Balaton vagy a közös szalonnasütés a barátokkal, családdal. Ezek az események mind azért vannak, hogy feltöltsék az ember „energia éléskamráját”, hogy visszazökkenve a mindennapokba ebből tudjon erőt meríteni az előtte álló feladatokhoz. De ahhoz, hogy ez az „éléskamra” minél később ürüljön ki, tennünk is kell!
A 2084-turnét Ákos - London, Brüsszel, Békéscsaba, Hegyalja Fesztivál, VOLT fesztivál, Campus fesztivál, FEZEN, Mosonmagyaróvár és Budapest után - Szegeden, a SZIN-en zárta hatalmas látogatottságú koncerttel. A rajongókat már korán a helyszínre vonzó hangpróba után beszélgettünk Ákossal. - TelinTV
"Az Egyházunkban talán sokszor egy helyben ücsörgünk és elvárjuk, hogy a fiatalok csak úgy eljöjjenek maguktól templomainkba. Elvárjuk, hogy úgy viselkedjenek, ahogy az a mi kulturális beállítottságunknak tetszik. Don Bosco ezzel szemben, ment és maga kereste a fiatalokat. Felmérte a helyzetüket és abból indult ki. Azt kezdte fejleszteni, javítani. Ez óriási szemléletváltás a mához képest!"
Immáron 6. alkalommal táboroztak a galgások Máriabesnyőn. A lelkes fiatalok 14 éves kortól szállták meg a tábor területét, hogy az evangelizáció fontosságáról halljanak. A tábort az emmauszi tanítványok története szőtte át, akik nemegyszer felbukkantak az előadásokban életnagyságban is.
A rengeteg sportprogram mellett lelki elmélyülésre is volt lehetőség. Erre a gyónás és a közbenjáró ima, adott páratlan alkalmat. A tábor alatt egy falon mindenkinek volt egy borítékja névvel ellátva arra a célra, hogy bárki aki az illetővel kellemes élményt szerzett megoszthatta, megköszönhette. A kiscsoportokat nyakba akasztott porcelán hal medál hozta össze, mely arra figyelmeztetett bennünket ne feledkezzünk meg arról a misszióról, hogy emberhalászok vagyunk. Remek alkalom volt erre a vasárnapi nyílt nap, amire bárki jöhetett ha volt kedve testben leamortizálódni lélekben pedig építkezni. Annyira jól sikerült ez az esemény, hogy a tábor létszáma megduplázódott ezen a délutánon. Nem is szaporítom tovább a szót, mert akik ott voltak tudják, akik nem azok jövőre jönnek, de amit senki ne felejtsen el: Mindenki halásszon addig maga mellé még egy embert!
Ajánlottak egy baromi jó interjút nekem, ezt szeretném most tovább ajánlani a köznek. Egy jezsuita növendékkel készült, aki olyasmikről beszél, hogy milyen csodabogár is egy pap, vagy egy keresztény. Bár inkább épp arról, hogy talán nem is csodabogár:
"Szokták mondani, hogy hát, ezek a keresztények hányják magukra a keresztet a templomban és közben ugyanolyanok, mint mi! S igazuk van! A keresztények hányják magukra a keresztet, és ugyanolyanok, mint mi – mint ők. Mert mi ugyanolyanok vagyunk, mint bárki más."
Idézet az interjú saját felvezetéséből:
"Olyan emberek féltik a boldogságomat amiatt, hogy papnak megyek, akiknek romokban hever az élete – mondja a 26 éves Bellovics Gábor, aki jezsuita szerzetesnek készül, és nemsokára leteszi az első fogadalmait. Abból az alkalomból beszélgettünk, hogy július utolsó hetében tartották a magyar jezsuiták találkozóját. Gábor a riói katolikus ifjúsági világtalálkozó kapcsán megjegyzi: aki szerint nem él az egyház, az mondjon egy rendezvényt a világon, amin részt vett egyszerre hárommillió fiatal. Szóba kerül a szabadság, a cölibátus és Ferenc pápa. Gábor szerint az egyháznak 'nem fütyülni kell, hanem táncolni'."
2013 nyarán is sor került a gödöllői Szent Korona Cserkészcsapat táborára, amelyet július 5-14 között tartották Vértessomlón. A tábor hatalmas sikerrel zárult, hiszen minden eddiginél többen vettek részt a 9 napos együttléten.
A fiatalok ez idő alatt sokat kirándultak, tanultak a növényekről és állatokról, megtapasztalták milyen az élet a vadonban és milyen, amikor az ember pár bátor társával például együtt őrzi a tábort. Cserkészkedés ide vagy oda a megmártózás sem maradhatott ki a programok közül. A tábor fénypontja természetesen a tábortűz mellett megrendezett cserkészavató volt, ahol még több új cserkész került felavatásra.
Mitől is volt más ez a cserkésztábor, mint egy egyszerű sátorozós kirándulás? A sok szeretettől és attól, hogy lelki programok is kísérték a kicsik és nagyok mindennapjait.
Összefoglalva ez egy igazán izgalmas és lelkiekben gazdag együtt töltött tábor volt, ahol kortól függetlenül mindenki jól érezhette magát.
„Kedves fiatalok! A következő Ifjúsági Világnapon, 2016-ban Lengyelországban, Krakkóban találkozunk” – július 28-án, vasárnap Rio de Janeiro-ban Ferenc pápa ezekkel a szavakkal jelentette be a világnak a következő Ifjúsági Világtalálkozó helyét és idejét.
Ez a második alkalom, hogy Lengyelország látja vendégül a találkozót:
II. János Pál pápa 1991-ben Częstochowa-ba hívta össze a világ ifjúságát
– az eseményt egybekötötte első magyarországi apostoli látogatásával.
Bár csak három év múlva kerül sor a találkozóra, máris megnyílt honlapja
a következő címen: www.krakow2016.com.
Lengyelül, olaszul, angolul, franciául és németül működik több
kategóriára osztva, amelyek többek között tájékoztatnak az Ifjúsági
Világnapok történetéről, a találkozókat kezdeményező II. János Pál
pápáról, aki éppen Krakkóban töltötte ifjú éveit. Az internetes honlap
ismerteti az egyházmegyét és videón csodálhatjuk meg a gazdag történelmi
múlttal rendelkező Krakkó kulturális kincseit. - írja a bonumtv.hu. A krakkói találkozó facebook oldalát itt találod.
Jean-Louis Tauran bíboros, a Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsának elnöke méltatta a Szentatya üzenetét, amelyet a ramadán böjti hónap befejezésének alkalmából írt a muzulmánhívőkhöz.
„A pápa személyes kezdeményezéséről van szó. Ezzel azt akarta megmutatni, hogy nagy tiszteletben tartja az iszlám híveit” – mondta a bíboros a Vatikáni Rádónak adott nyilatkozatában. Felidézte: néhány évvel ezelőtt Bergoglio bíboros a Buenos Aires-i főegyházmegye egy papját Kairóba küldte, hogy tanuljon arabul, és képezze ki magát az iszlámmal folytatott párbeszédre.
A Szentatya gesztusával már péteri szolgálata kezdetén felhívja rá a figyelmet, hogy a vallásközi párbeszéd, különös tekintettel az iszlámra, pápasága egyik prioritása.
Az üzenetből világosan kiderül: a pápa tökéletesen tudatában van annak, hogy nem ismerjük eléggé jól egymást. Az eddigi erőfeszítések ellenére meg kell tanulnunk, hogy kölcsönösen tiszteljük egymást, hitünket, szertartásainkat, istentiszteleti helyeinket. Híveik képzésében nagy felelősségük van a vallási vezetőknek.
Copyright © 2022 TVShoeShine - shoeshine.hu. Minden jog fenntartva.
Az oldalt készítette: Webinformatics