A Pál Feri atya körül összegyűlt lelkes fiatalok nem elégednek meg azzal, hogy keddenként összejönnek és meghallgatják Ferit majd hazamennek, mintha mi sem történt volna. Ha böngészed a palferi.hu-t tömérdek színes programot hoztak már össze a közösség szervező vénával megáldott tagjai. Biztos vagyok benne, hogy láttad már a Szerékcsárdában megrendezett Kultúrestről készült TVSS összeállítást.
Ez úton nagyobb falattal próbálkoznak a szervezők, ugyanis tervük abban ölt testet, hogy a közösséget felültetik egy hatalmas hajóra és a Duna hullámain elhajókirándulgatnak Visegrádig. Erre az eseményre meghívták a TVShoeShine kameráit is. Mi pedig felvonulunk és kirándulunk velük egy jót a hétvégén. Ezek után pedig szeretettel ajánljuk figyelmetekbe a készülő adást, mely remélem már a jövö héten nézhető lesz. (Ugye Domi)
Az isaszegi lakosok, valamint más települések lakóinak összefogásából, és segítőkész munkájából elkészült az isaszegi keresztút. Most szombaton (április 17.) 15:00-kor lesz a Keresztút Szentelése, melyre minden kedves érdeklődőt szeretettel várunk. Helyszíne az isaszegi Római Katolikus temető fölötti Kálvária Domb.
Böjte Csaba levele kapcsán elindult egy tanúságtevő oldal. Húsvéthétfőn kelt felhívásában a ferences szerzetes arra kér „minden embert”, hogy tegyen közzé olyan igaz történeteket, „tanúságtételeket”, amelyekből kiviláglik, hogy a médiában az egyházról tálalt kép fals.
A gyermekek ezreinek életét (és most már anyákéit is) a Dévai Szent Ferenc Alapítványon keresztül megmentő atya kiáltványában úgy fogalmaz, „kell beszélni arról az egy százalékról, akik felelőtlenül bemocskolták a bennük bízó gyermekeket, de kell beszélni a többiekről is, azokról a lelkipásztorokról, akik hihetetlen jósággal, szeretettel hajoltak le hozzájuk”.
Április 7-én ezért az ő bejegyzésével életre kelt egy honlap néhány fiatal „civil” keresztény munkájából: az ilyenazenpapom.com. A portálon bárki – „elektronikus kordon”, azaz regisztráció nélkül! – leírhatja saját pozitív tapasztalatait papokról, szerzetesekről, lelki vezetőkről. Rövid idő alatt több tucat tanúságtétel érkezett már a honlapra, ahol a portál létrejöttének rövid indoklásán kívül egy szavazást is elhelyeztek ezzel a kérdéssel: „Te mit kaptál a papoktól?” A honlap készítői egy kérést is megfogalmaznak: „Jelképesen Te is gyújts egy szál gyertyát, és imádkozz Isten egy olyan szolgájáért, akiről tudod, hogy csendben helytáll az Úr szőlőjében.”
A napokban új könyvek után kutattam, hogy kicsit kitörjek az elmúlt hónapokban oly lelkesen kivégzett történelmi regényáradatból. Porba hullott fejek, udvari fényűzés, VIII. Henrik megreformált egyháza és feleségei után valami másra volt szükségem. Valami mélyebbre.
Időhiány miatt kénytelen voltam a zöld alma színű internetes áruház virtuális könyvespolcain böngészni, lemondva így a személyes élményről. A divatos vámpírkönyvek vérvörös borítói között, egy szempárra lettem figyelmes. Felette színes felirat hirdette, hogy rátaláltam Európa legújabb sikerkönyvére, a „francia Coelhóra”. A 36 éves író művei mondanivalója, nyelvezete, gondolatai révén tett szert a megtisztelő címre.
2010. április 10-én, Monoron jártunk kémkedni, ahol a Dél-Duna-mente ifjaival tölthettünk együtt egy élményekkel teli napot. Ha április, akkor pedig
bolondok. Ezt kell tudni a Dél Dunásokról, bolondok, a szó lehető legjobb, legnemesebb értelmében. Bohóckodnak, amennyit csak bírnak. Ha lehetőséged van rá, ki ne hagyd, hogy megismerd őket! Témánk a modern vértanúság volt. A délelőtt folyamán egy atya tanúságtételét hallgathattuk meg arról, milyen trükkökkel próbálták beszervezni a titkosszolgálatok és arról, hogy tudatta sokszor egy-egy atya, anélkül, hogy lebukott volna a tisztje előtt, hogy őt megfogták, előtte ne beszéljen senki, mert el kell mondania máshol. Természetesen arról is hallhattunk, hogyan tették lehetetlenné sok hívő életét. Az előadás után kiscsoportokban beszéltük át a hallottakat.
Ezután egy csodálatos szendvicsezés keretében megebédeltünk, megkávéztunk – mert az is volt és az nagyon fontos –, majd a kamerával és a mikrofonnal totális pánikot okozva szétromboltunk beszélgetőpartnereket és kezdődő, ám most már soha be nem teljesedő barátságokat. Aláaknázó tevékenységünk után csapatonként játszani vonultunk szobáról szobára járva, hogy miután halomra lőttük egymást a karmester mozdulatait követve táncoljunk moldvai countryt, csapkodjuk az én helyemet, és hogy közmondásokat kitalálva ugorjunk be egymás szerepébe. Mielőtt angolosan, frakkban, kalapban és esernyővel, a program vége előtt galád és eléggé el nem ítélhető módon távoztunk volna, még egy vértanú szent életét feldolgoztunk játékos formában, akiről megtudhattuk, hogy sok hite volt. Nektek is sok hitet! Mindenkinek aki teheti, irány a Dél-Duna, mert egy szenzációs társaságot ismerhettünk meg!
Már szinte hagyománynak tekintjük, hogy húsvét vasárnap a fiatalok locsolóbált rendeznek, hiszen örömünket sokféleképpen próbáljuk kifejezni. A „bál” szót már csak megszokásból használjuk, mivel mondhatom bátran, hogy a mai fiatalsághoz a bulizás áll inkább közelebb.
A kastély templom mögötti régi hittantermeket használjuk egy úgynevezett klub helységnek, ahol hétről hétre megfordulunk, hogy jól érezzük magunkat, és kultúráltan tudjunk együtt szórakozni. A klubot kitakarítottuk, és többen beletettük áldozatunkat, hogy még szebb és hangulatosabb legyen kedvelt kis helységünk (lépcsőjavítás, függönymosás stb.)
Ébresztő hajdani hittanosok, egyházi intézmények növendékei! A gonosz néhány szomorú – eléggé el nem ítélhető – papról lerántotta a hallgatás fátylát. Jó tette, de ti, akik oly sok lelkiismeretes, nagyszerű, szentéletű papot, szerzetest ismertek, miért hallgattok?
Húsvét másodnapja van. Nagy belső indítást érzek, hogy elmenjek én is locsolni. Hatalmas vödör hideg vízzel szembe önteni azokat, akik alszanak. 2010 tavaszán leginkább azokat szeretném meglocsolni, hideg ébresztő vízzel, kiket nagy-nagy szeretettel éveken keresztül egy-egy lelkiismeretes pap, szerzetes mindent félretéve nevelt, oktatott, hittan órákon, vagy kollégiumokban, iskolapadokban.
Ébresztő hajdani hittanosok, egyházi intézmények növendékei! A gonosz, néhány szomorú – eléggé el nem ítélhető – papról lerántotta a hallgatás fátylát. Jól tette, de ti, akik oly sok lelkiismeretes, nagyszerű, szentéletű papot, szerzetest ismertek miért hallgattok? .... Igen, kell beszélni arról az 1%-ról akik, felelőtlenül bemocskolták a bennük bízó gyermekeket, de kell beszélni a többiekről is, azokról a lelkipásztorról is, akik, hihetetlen jósággal, szeretettel hajoltak le hozzánk.
Ajánlom e gondolatokat egy barátomnak, aki sok pofont kapott mostanában, s azt hiszi, hogy összedőlt a világ. Pánikba esett, menekülne bárhova, ki ebből a romlott világból. Ahogy ő mondja, Nicaraguába. Megvilágosodni bárhol lehet!
A hegyekben, hol sok a fa, és jó a levegő. De semmiképpen sem eldugott tiroli villában, színes televízióval s szaunával.
Van itt egy elhagyott bánya Kismuncselen, Dévától huszonnyolc kilométerre. Négyszáz bányász dolgozott ebben az ón- és rézérc bányában, fent a hegyek tetején. Két éve bezárták, s aki tehette, otthagyta a náddal és kátránypapírral födött barakkokat. Sok az összedőlt üres barakk, de vannak még vagy harmincan-negyvenen, akik ott laknak. Egyfelől a csodaszép természet, másfelől a feltépett föld, elvérzett családokkal, emberekkel. Ott megtalálhatod Nicaraguát.
Múlt héten "Ünnepeink zenéje" címmel adott koncertet 9 gödöllői és egy pesti kántor illetve lelkész. Az összes nagy történelmi egyház képviseltette magát, és az előadott darabok is hasonlóan sokszínűek voltak. Volt szláv dicshimnusz, népénekek és népének-átiratok, zsoltárok és zsidó bűnbánati ének is. A résztvevők hetekig próbáltak erre az alkalomra, ami első hallásra kevésnek is tűnhet, de figyelembe véve, hogy mindannyian aktívan tevékenykednek a saját közösségükben és a legtöbben családosok is, máris felértékelődik ez az áldozat. Hermann József atyával beszélgettem a koncertről, szerinte ennél sokkal jobb is lehetett volna. Én ezt kívülállóként nem érzékeltem, hiszen nagyon is színvonalas műsort volt szerencsém hallani. Mindenesetre reméljük, hogy jövőre a zenészeknek kevesebbet kell majd a szervezéssel törődni, és teljesen a célnak tudják szentelni magukat. Ez a cél pedig nem más, mint a közös istendicsőítés öröme, és az együtt kellemesen eltöltött idő-vallási és felekezeti különbségeket elfelejtve.
Egy csepp eső
Nehéz dolgom van. Nehéz, mert igen kevés tapasztalattal rendelkezem az ilyen és ehhez hasonló lelki napokról, találkozókról. Nem tudom igazából mivel összehasonlítani. Szervező, segítő és résztvevő is voltam egy személyben. Egyet tudtam, minél inkább átadom magam, annál inkább tökéletesen lehet azt a csöppnyi titkot megélni, amiért összejöttünk aznap. Nehéz megfogalmazni azt az együtt töltött pár órát. Legyen egy metafora, az én metaforám, melyen keresztül megmutatnám mi is történt Gödöllőn egy március 20.-i, napsütéses napon. Mindazoknak az érdeklődőknek, akiknek nem volt lehetőségük a galgás találkozón velünk lenni.
Mi voltunk az eső aznap.
Minden cseppje, egy-egy önálló személyiség.
Minden cseppje, egy cél, bánat, öröm, gyász, elhivatottság, közösségi szellem, valami ami idehozta.
Minden cseppje, egy-egy pillanata a napnak: játékos versengés a sorversenyben, örömteli, amikor pontot szerzett a csapat vagy eredményt hirdettek.
Persze személyes és elgondolkodtató cseppek is akadtak a beszélgetések körében, itt lágyan szitált az esőnk.
A szentségimádáskor, ez az eső szünetelt, s egy sejtelem - mint eső után a szivárvány megjelenése - mindenki tekintetét egy felé fordította.
Voltak súlyos, nehéz cseppek is az esőben, melyek a történelem súlyát, fájdalmát hordozták magukban a felelevenített boldogok képében.
Személyes cseppek is voltak, melyek Oloffson Placid atya élményeiben tárultak elénk az átkos korról, keserédességgel.
Végül is minden csepp egy helyre hullott, bele az óceánba. Minden csepp a maga útját járta és bármi is volt annak tartalma, célja, útja végén az óceánba hullott. Ez volt a mi galgás ifjúsági találkozónk.
Szerintem, ki egyszer már látta az óceánt, nem feledi és előbb utóbb, újra vágyja látni.
Fiatalok vagyunk a világ minden részéről, különböző nemzetiségűek, kultúrájúak. Sokféle vallásúak: keresztények, zsidók, muzulmánok, buddhisták… és nem vallásos meggyőződésűek. Az öt kontinens, több mint 180 országában élünk: Japántól Nigériáig, Új-Zélandtól Alaszkáig, Oroszországtól a Tűzföldig…
Mindenekelőtt magunkat próbáljuk megváltoztatni, "új emberré" tenni, és a többieket is segíteni ebben. Különböző utakon járunk, hogy építsük az egységet és ledöntsük a korlátokat a népek, nemzetiségi csoportok, nemzedékek között, azok között akiknek van és akiknek nincs, hogy építsük az egységet a szenvedőkkel, hogy helyreállítsuk az ember és a természet harmóniáját.
Küzdünk, a konzumista, fogyasztói szemlélet ellen az adás kultúrájával; az önzés ellen a többiek iránti szeretettel; a materializmus ellen az Istenbe, mindannyiunk Atyjába vetett hittel; egyszóval: minden megkülönböztetés ellen az egységgel.
Hiszünk a szeretetben, amely mindent legyőz. Hisszük, hogy megvalósul Jézus végrendelete, amely így szól: "Legyenek mindnyájan egy!"
Idézet a magyar fokolare ifjúság webes bemutatkozásából.
Hol is kezdjem??
Talán ott, hogy pár órája tértem haza Zánkáról, a Balaton szívéből, ahol egy eredeti szeretetfürdőben úszhattam négy napig. Pontosabban úszhattunk, merthogy Ádám barátommal ketten nyomtuk ott az ipart, na meg persze csomó más gödöllői is volt, ami külön öröm volt számomra. Szóval Zánkán a Fokoláre mozgalom fiataljai és régebb óta fiataljai szervezték meg a 25. Máriapolit.
Máriapoli??
Az mi? Jogos a kérdés, hiszen még én sem tudom pontosan hogyan is kéne ezt definiálni, de megpróbálom. A Máriapoli az a pár nap, amikor a mozgalom tagjai fogják magukat, összegyűlnek az ország minden tájáról és egy földi mennyországot hoznak létre. Szeretetben, egységben, éltünk ebben a négy napban. Komolyan mondom nem találkoztunk olyan arcokkal, akik ne lettek volna befogadóak, ne lettek volna nyitottak, jókedvűek, boldogok. Ezekről az emberekről lerí, hogy boldogok. Komolyan mondom, odamész, és nem tudsz nem boldog lenni. Ez egy öngerjesztő folyamat, amit nem lehet szavakba önteni. A lényeg: A szeretetben való egység. Ez a legfontosabb kulcsszó, ami nélkül ezt nem lehetett volna megvalósítani. Persze mindemellett volt zenélés, nevetés, játék, tánc, sörivás, kiömlött vörösbor,
elmélyülő beszélgetések, nem elmélyülő beszélgetések... szóval tök sok normális, világi, tenni akaró ember, akik mégis mások...
Ezernyi dolgot lehetne még írni, de felesleges, mert... Merthogy na, ezt át kell élni. És nagyon adjaaaa!! Július 8. és 13. között találkozunk újra, fiatalok Pécsen.
Hamarosan, TVSS is lesz az eseményről. Illetve a bal oldalon a bannerek között megtalálod a közösség oldalait!
Copyright © 2024 TVShoeShine - shoeshine.hu. Minden jog fenntartva.
Az oldalt készítette: Webinformatics