Az elmúlt hétvégén megrendezére került az idei év első képzése a KözösPont önkénteseinek. A három nap témája és célja a „kápé” öntudat megteremtése volt. De mi is ez tulajdonképpen?

Katolikusok, reformátusok, evangélikusok, baptisták és még sorolhatnám. Megannyi felekezet, még több szokás, legalább egy biztos közöspont, Krisztus. Az Egyetemes, a Megváltó, aki egybetartja és megtartja az egyházakat.
“Kérlek azért titeket én, aki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok elhívatásotokhoz méltón, amellyel elhívattatok, teljes alázatossággal és szelídséggel, türelemmel, viseljétek el egymást szeretetben, és igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékében. Egy a test, és egy a Lélek, mint ahogy egy reménységre szól elhívásotok is. Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség. Egy az Istene és Atyja mindeneknek, aki mindenek felett van, mindent áthat, és mindenben jelen van.” /Ef.4,1-6/
Elsősorban tehát Krisztus munkálkodik a felekezetek közötti korlátok ledöntésében és így azoknak a fiataloknak a szívében is, akik idén is nekivágnak a nagy kalandnak és sátrukat a hátukra véve "csapatják" a fesztivál missziót. Nem kell ehhez más, csak az isteni szeretet megtapasztalása és az elhívas, küldetéstudat arra, ami mindannyiunk feladata.
„Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.” /Mt 28,19-20/
Hogyan lehetséges, hogy egy korábban hét évig hajléktalanként élő férfi és pánikbetegséggel küzdő felesége Március 8-án egy Albaca kávézót nyit Győrben?

Kezdeném Andraschek László történetével, ami rendkívül tragikus és tanulságos egyben. László hét testvér közül volt a legfiatalabb. Alkalmanként mezőgazdasági gépek szerelésével foglalkozott, majd alkoholizmusa miatt kidobták a családi házból, hátha tanul a leckéből és megjön az esze. Hadd osszam meg a gondolataimat ezzel kapcsolatban, annyira tanulságos ez a történet, annyira tisztán látható, hogy Isten hogy segít bennünket, ha hozzá fordulunk, és őt választjuk, és miért nem tud segíteni, ha elfordulunk tőle.
László az alkoholt választotta és ezzel elfordult Istentől. Nem arra törekedett, hogy összeszedje magát, hanem öngyilkos akart lenni, de a kötél elszakadt és néhány nappal később egy árokban ébredt lefagyott lábbal, amit amputálni kellett. Az öngyilkosság, bár sokszor nagyon vonzó „megoldásnak” tűnik, nem az. Az öngyilkosság valójában az Istentől való teljes elfordulás. Onnan nincs visszaút, nem tehetsz jóvá semmit, egy végleges döntés. De ha feladatod van, akkor nem hátrálhatsz meg, azt be kell teljesíteni. Ha nem ezt teszed, csak tovább ronthatsz a helyzeteden és egyre nehezebb lesz megvalósítani Isten tervét. László az Isten akaratát józanul, a szülőkkel jó kapcsolatot ápolva is teljesíthette volna. Az, ami történt vele, nem Isten büntetése, hanem a rossz döntéseinek következménye. Ezzel nem ítélkezni vagy bírálni szeretném, csak az ő példáján keresztül bemutatni a számomra világos tanulságokat.
Elvonókúrákon vett részt és pár év múltán egy szociális munkáson keresztül megismerte Anikót, aki pánikbetegként nevelte gyermekeit. Összeházasodtak és László dolgozni kezdett, újságot hordott ki. Nagyon keveset kerestek, hiteleket halmoztak fel és a hátralékok miatt a szolgáltatók gyakran elzárták a gázt, villanyt, vizet. Már majdnem a végrehajtó kezeibe került a lakásuk, amikor nyertek a lottón. István Isten előtt házasságot kötött, normális életet akart, munkát vállalt, küzdött és mivel megtette a saját részét, Isten hozzá tette a többit. Bő félmilliárd forintot nyertek a lottón. Milyen elgondolkodtató, hogy valóban csak a pénz hiányzott a normális élethez? Pedig sokszor halljuk, hogy a pénz nem boldogít. Tulajdonképpen én is úgy gondolom, hogy hozzáállás kérdése a normális élet, és ha a pozitív hozzáállás megvan utána az anyagi gondok is megszűnnek.
Muhámmád Junusz egy bangladesi közgazdász, akinek a munkásságát számos díjjal jutalmazták már. Muhámmád elkötelezte magát amellett, hogy a szegénységből kitörni vágyó embereknek segítsen. Ezért alapította meg a Grameen Bankot 1983-ban. A bank kedvező feltételekkel biztosít kis összegű kölcsönt - mikrohitelt - a vállalkozásoknak és szükség esetén pénzügyi tanácsokkal is segíti ügyfeleit.

A Nobel-békedíjas Muhámmád Junusz életműve ihlette azt a rendhagyó kezdeményezést, amely 23 szerencsés fiatalnak nyújt munkát. A bécsi magdas HOTEL személyzete ugyanis javarészt menekültekből áll. Évente sok ezer embernek kell kényszerűségből elhagynia a hazáját. Sajnos nem minden menedékkérő olyan szerencsés, hogy elfogadják a kérelmét, de akinek mégis sikerül, sokszor még az is csalódik. A menekültek számára kevés a munka, és az is általában fizikai, nem igényel szakképzettséget.
„Nemcsak szociális, de gazdasági szempontból is érthetetlen, hogy fiatal, motivált és tehetséges embereket semmittevésre ítélünk. Ez a ház megmutatja, hogy másként is lehet“ – fogalmazta meg Michael Landau, a Bécsi Caritas vezetője.
„Migrációs háttérrel rendelkező embereknek nyújtunk perspektívát, akik az osztrák munkaerőpiacon csak nehezen tudnának elhelyezkedni. Ezzel félreérthetetlenül és világosan szeretnénk jelezni: aki legálisan tartózkodik Ausztriában, annak meg kell engedni, hogy legálisan dolgozhasson nálunk. A lényeg, hogy ne csak menedéket, de jövőt is adjunk az embereknek” – fűzte tovább a gondolatot Klaus Schwertner, a Bécsi Caritas főtitkára.
A minap a figyelmem középpontjába került egy friss blog nem túl szolid posztja, Isten szereti a pornósztárokat címmel. Mit mondjak, egyetértettem a cím tartalmával és olvasni kezdtem. Végigolvasva arra jutottam, nektek is el kéne olvasni!

Nagyon örültem ennek a témának, itt az online fellegekben, mert végre egészben és szépen mutatott rá bloggerünk arra, hogy keresztény identitásunk nem azt jelenti, hogy mi elbandázgatunk szépen magunkban, a saját magunk alkotta kulturális térben. Krisztusinak lenni ennél sokkal több, sokkal jobb és sokkal nehezebb! Idézek belőle csöppet, aztán a folytatást meg rád bízom itt! Gondolkodjunk, beszélgessünk, erről érdemes!
"Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává." – Korinthusiakhoz írt 1. levél 6:12
Na, mondhatnád te, kedves olvasó, ezzel most jól kivágtad magad. De honnan tudod, hogy valaki megtért, vagy csak megjátssza, és csak kárt tesz és rombol? Nos, erre a válaszom, kedves olvasóm, az, hogy Isten a szívek vizsgálója, és ő lát bele minden ember életébe. Nem az én tisztem megítélni ezt. Már egy ideje forrong bennem a téma, nem tudom mióta lett a kereszténység egy exkluzív klub és mióta kaptunk jogosítványt arra, hogy osztályozzuk, hogy ki az Isten szerint való és ki nem az. Mi lett azzal, hogy gyere, ahogy vagy, a többi nem számít? És te jó élet, csak gondoljunk arra vissza, hogy mit tett Jézus, amikor itt járt a Földön. Kikkel töltötte az idejét, kiknek a társaságát kereste?"
A teljes bejegyzést itt találod!
Mekkora is? És tényleg böjt? Mennyire mozgatja meg a szívünket? Az se baj, ha a böjt következtében néha a gyomrunk korog, vagy a szemünk kopog, de inkább az a cél, hogy ez a pár hét felemelje a lelkünket. Igen, hogy közelebb kerüljünk Istenhez.
Ahhoz pedig néhány terhet le kell tenni… egyszerűsíteni, megnyugodni, elcsendesülni. De mit tegyünk le? Miről mondjunk le?

Nemrég nagyszerű listát küldött át a plébánosunk, amit szeretettel ajánlok mindenkinek! (Nekem pl. nagyon tetszik a 15-ös, a 39-es és a 61-es pont!) Persze ezek az ötletek nem csak lemondásra, hanem cselekvésre, megújulásra ösztönöznek. Erről eszembe jut Ferenc pápa nagyböjti üzenete, amely arra hív minket, hogy ne legyünk közömbösek, hanem tegyünk tanúságot Isten szeretetéről!
„Azonban csak arról lehet tanúságot tenni, amit előtte megtapasztaltunk. A keresztény az az ember, aki megengedi Istennek, hogy betöltse őt jóságával és irgalmával, hogy magára öltve Krisztust hozzá hasonlóan Isten és az emberek szolgájává legyen.” Erre rímel szerintem a 66. ötlet. De legyünk kreatívak és állítsunk össze saját listát!
Miről mondhatsz le a nagyböjtben?
1. A főétkezések közötti nassolgatásról.
2. Az Angry Birds-ről.
3. A Farmville-ről.
4. Az Instagram-filterekről.
5. Arról, hogy beleszólsz a vezetésbe, amikor a hátsó ülésen ülsz.
A belvárosi többszintes klubban lépett fel nagy sikerrel szombat este a norvég Jesus Loves Electro együtes. A rendhagyó teltházas bulit a keresztény felekezetközi CrossSound szervezte. Az oslói zenészek előtt Andelic Jonathan és Johnny K. Palmer lépett fel. A koncertek után a ShoeShine partysorozat rezidens DJ-i (Huszár, Bazsik, Silversound) vitték hajnalig a bulit.

Fellépett még a SAPP téradaptációs street dance csapat, valamint a kortárs táncművészet fiatal képviselői is Csángóbugi előadásukkal. A CrossSound egy felekezetközi, ifjúsági kulturális mozgalom, ahol a fiatalok alulról szerveződve, a saját kreatív ötleteikkel alakítják és szervezik meg a programokat. Ennek az elvnek mentén valósult meg a sikeres nyári fesztivál, a szombat esti parti, s ekképp szerveződnek az idei év további programjai is.
„Jobb hangulatú egy olyan technoparty ahol nem a szexuális forrongás és a drog van a középpontban, hanem a felszabadultság, bizalom és a zene. A zenénken keresztül azt szeretnénk megmutatni a fiataloknak, hogy Isten szereti őket. Az élet rövid, és az itt töltött időnket csak kölcsönbe kapjuk, ezért arra kell törekedni, hogy az Úrtól kapott képességeinket és tehetségünkkel őt dicsőítsük” - mondta el a koncert után Kjetil Bergerud Larssen, a Jesus Loves Electro alapítója. „Isten azt akarja, hogy élvezzük az életet, ezért olyan keresztény partykultúrát szeretnénk létrehozni Magyarországon, ahol felszabadultan lehet szórakozni. A bulikkal arra szeretnénk bátorítani a fiatalokat, hogy tisztán, hitelesen, de a jelenkor kultúrájától nem elszakadva éljék meg a hitüket” - mondta Németh Bálint, a CrossSound egyik megálmodója. Az év folyamán megvalósuló további programokra a szervezők nem csak keresztény fiatalokat várnak, hanem bárkit, aki színvonalas kikapcsolódásra vágyik.
Február 28-án Budapesten a ShoeShine rezidens dj-i állnak a dj pult mögé. A Crosssound szervezőcsapatával karöltve kerül megrendezésre a Jesus Loves Electro party a PRLMNTben.
Sokan jönnek oda hozzám értetlenül, hogy mégis miért szervezünk mi bulit a Nagyböjt kellős közepén? Oké, hogy buli, meg hogy ShoeShine, de gyerekek ezt most lehet, hogy mégse kéne... Azt kell mondjam, hogy maximálisan meg tudom érteni azt, aki kétkedve és kényszeres mosollyal az arcán konstatálta a tényt, miszerint a ShoeShine ismét fékevesztett partyra készül, csakhát épp a Nagyböjtben. Merthát a Nagyböjt mégiscsak Nagyböjt nem? De! Ki gondol ilyenkor katolikuséknál az eszeveszett tomboldára és a hajnalig tartó tuci-tucira? Józan, és hitét valamennyire komolyan vevő katolikus általában nem. Most egy kicsit inkább megfeszíti magát és megpróbálja kizárni a világ zaját, hogy kiüresedjen. És ez így is van rendjén.

Jogosnak éreztem sokakban a kérdést, vagy talán a meghasonlást a február 28-i rendezvény kapcsán, ezért úgy gondolom, hogy jobb ha mindenkinek elmondom, hogy miért is képviseltetjük magunkat ezen az estén. Először is nem árt tisztában lenni azzal, hogy honnan is indult ez az egész. A ShoeShine és a Crosssound együttműködése már a tavalyi Crosssound fesztivál (ahol több mint 20 különböző felekezetből találkozhattak fiatalok) után kezdődött. Már ősszel megfogalmazódott a gondolat, hogy a fesztivál legnagyobb partyt varázsoló fellépőjét, a Jesus Loves Electro-t Magyarországra hívják. Mivel a Crosssounddal való együttműködés igen gazdag és értékes számunkra, a ShoeShine teljes vállszélességgel állt a csapat mellé, s habár a mostani rendezvény sajnos a Nagyböjtbe is belecsúszott, a ShoeShine kitartott eredeti álláspontja és ígérete mellett, annak ellenére, hogy sokan értetlenül állnak a dolog előtt: miért van buli katolikuséknál Nagyböjtben?
A nagyböjt nem egy tisztitókúra vagy egy vegetriánus periódus. Kérlek ne így gondolj rá. Ferenc pápa azt ajánlja, amiről a Time is beszámol, hogy ne felületes dolgokban böjtöljünk. Persze tartsuk meg a hústilalmat, de nézzünk magunkba, hogy hol vagyunk igazán megkísértve, hol van szükségünk megtisztulásra.
“Az Isten és az emberek iránti közöny jelenti az igazi kisértést számunkra, keresztények számára. Minden évben a böjti időszak alatt újra és újra meg kell hallanunk a próféták hangját, akik felkiáltanak és a lekiismeretünkre hatnak."

Ferenc pápa beszédében említette, hogy figyelnünk kell belső életünkre is, mert csak így őrizhetjük meg érzékenységünket a többi embertársunk szenvedése iránt. Isten hangja nem hallható, szeretetének csendes öröme nem érezhető többé, a jóra való törekvés elhalványul.
A Szentatya határozottan fogalmaz ebben a kérdésben : “Ha meg akarod változtatni a tested, akkor a cukorka és az alkohol a megfelelő út, de ha a szíved akarod megváltoztatni, nehezebb böjtre van szükséged. Ez a keskeny út nehezebb, de nem hiábavaló."
Az eredeti cikk itt olvasható.
Minden embernek joga van az élethez, a családhoz, a szabadsághoz. Ennek védelmét és hirdetését tűzte ki célul a CitizenGo közössége. A szervezet középpontjában az ember, az emberi méltóság áll, hiszen minden ember egyedi ezért nagy tiszteletet és figyelmet igényel.
A CitizenGo munkatársai egy „virtuális irodában” dolgozva a világ minden részén jelen vannak. Közel 50 ország intézményeire, kormányaira és szervezeteke döntéseire vannak hatással. Az online petíciós oldal lehetővé teszi levelek küldését a helyi, országos és nemzetközi döntéshozóknak.
Folyamatosan kampányolnak a különböző országokban felmerülő családdal, élettel, szabadsággal kapcsolatos dolgok mellett.
Az oldal lehetővé teszi, hogy bárki szavazatával támogassa ezeket az ügyeket.
Aki tehát szeretne kiállni egy-egy jó ügy mellett, keresse fel az oldalt, és írja alá a petíciót!
Pázmány Péter bíboros nevéhez fűződik Magyarország egyik kiemelt egyetemének alapítása. Kezdetben bölcseleti és hittani irányokban folytathattak tanulmányokat a korabeli hallgatók. Ma a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rendelkezik Jog- és Államtudományi-, Információs Technológiai és Bionikai-, Bölcsészettudományi-, és Hittudományi Karokkal. Az 1635-ös alapítástól, a jogfolytonosságot, a teológiai fakultás őrzi. Mainapság igencsak népszerűek mindazon képzések, melyeket az intézmény széles palettája kínál, azonban felmerülnek alapvető kérdések, melyek izgatják az emberek fantáziáját, ha ezt a felsőoktatási intézményt választják.
Mit jelent, hogy „katolikus” egyetem?
Szent II. János Pál pápa 1990-ben, kiadott egy a katolikus egyetemekről szóló apostoli rendelkezést. Ezen rendelet szabályozza az ilyen intézmények működését. „Eszerint a katolikus egyetem olyan, az egyházi hatóság által alapított, elismert, de az adott országban is egyetemként elfogadott, nagyobbrészt "világi" tudományokkal foglalkozó intézmény, amely intézményes kötelezettséget vállal arra, hogy teljes oktatói, kutatói és nevelői tevékenységét a katolikus hit szellemében végzi.” Természetesen világi hallgatók is nagy számban választják a Pázmányt, s felekezeti hovatartozástól függetlenül, szabadon, alkotják az egyetem tagjait. Minden kar rendelkezik saját kari kápolnával s rendszeres szentmisék vannak, emellett hallgatói szerveződésekből fakadó közösségek, illetve lelki napok szolgáltatnak lehetőséget a hit gyakorlására az egyetemen.
Miért választja a mai világban egy fiatal a teológiát, egyáltalán a hittudományokat?
Szokták mondani a kor változik, de az ember nem. Mindig is marad az emberben sok olyan kérdés, amely a vallásos, spirituális élet kérdéskörébe tartozik, s puszta érdeklődés hajtja a hit, tudományos oldalának vizsgálatára. Azért aki a katolikus teológus szakot választja, komolyabban szeretne megismerkedni Jézus Krisztus személyével, az egyház tanításával és hagyományával. Fiatalok azonban legfőbb motivációja jelen körülményeket tekintve a hitoktatás, hitoktatóvá válás. A kereszténység szellemi és mindenrétű gazdagsága joggal váltja ki az emberek érdeklődését, ráadásul nem csak érdeklődésből fakadóan választja valaki a hitről tanulást, hanem mert küldetést kaptunk. „Hirdessétek az evangéliumot minden népnek”.
Idén ősszel nyolcadszor rendezi meg a 72 óra kompromisszum nélkül akciót a három történelmi keresztény egyház. Az október 8-11. között zajló háromnapos ifjúsági akció országos szervezése önkéntes helyi koordinátorok segítségével zajlik. Ebbe a szerepkörbe keresünk 18 év feletti, lelkes, az egyházi ifjúsági életben és a programszervezésben jártas, illetve ezek iránt érdeklődő katolikus, református és evangélikus fiatalokat.
A koordinátori munka során szervezőink két jó hangulatú képzésen, valamint egy ünnepi zárótalálkozón tanulhatnak és tehetnek szert új barátokra, a szervezői munka során pedig rengeteg tapasztalatot szerezhetnek, és nagyon hasznos kapcsolatrendszert építhetnek ki. A koordinátori munkáról részletesen olvasni, valamint jelentkezni itt lehet!
Kérdésekkel kapcsolatban írjatok Darvas Mártonnal (
Az ökumené görög eredetű szó, melynek a jelentése; egyetemes, az egész világot érintő. A múlt század huszas éveiben, protestáns kezdeményezésre indult el az ökumenikus mozgalom azzal a céllal, hogy a meglévő hitnézeti különbségeket tiszteletben tartva, meginduljon a felekezetek közötti közeledés, a közös pontok, az alapvető hitnézeti egyezőségek keresésével és hangsúlyozásával.
Nagyon fontos, hogy egységben legyünk. Legalább mi, keresztények, mutassunk példát és szeressük egymást. Ez az alapja annak, hogy hitelesen tudjuk közvetíteni mások felé a keresztény vallás kincseit. Ha köztünk széthúzás van, akkor hogyan várhatjuk, hogy a világban béke legyen?
Az, hogy összetartunk és szeretjük egymást, nem azt jelenti, hogy azonosulunk a másik hitével, hanem azt, hogy tiszteletben tartjuk.
“Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság… Hogy mindnyájan egyek legyenek úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.” (Jn 17)
Annyira tiszta és szép dolgot tanít Jézus, annyira nagy csodát, hogy az szinte felfoghatatlan és nem mondja azt, hogy ezt csak a kiváltságosok kapják meg, hanem bárki, aki hajlandó engedelmeskedni a szavának. Nyissuk hát ki a fülünket és a szemünket, mert minden itt van előttünk. Semmi más nem kell hozzá, csak tiszta szív és őszinte akarat, csak befogadónak kell lennünk arra a csodára, amit megtanított nekünk Jézus, aki hajlandó újra és újra elmagyarázni nekünk, türelmesen, szeretettel, hisz minden leírt szava kincs és felfoghatatlanul nagy érték.
"Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, ahogy a tyúk szárnya alá gyűjti csibéit, de nem akartátok.” (Mt 23,37)
Újra és újra nemet mondunk Jézus Krisztusnak, ha nem teszünk az egységért. Ehhez az első lépés az, hogy minden méricskélő, ítélkező gondolkodásmódot elhagyunk, és mindenkire Isten szemével nézünk, hisz másnak nincs is értelme. Te is fontos része vagy az egésznek, és neked is, itt és most, ma kell tenned az egységért, a szépért, a jóért. Ma is Istent kell választanod.
Ha csak imádkozunk az egységért, akkor is nagyon sokat teszünk, de ha közösségek között építünk hidat, teremtünk kapcsolatot, akkor az már hatlamas előrelépés. Tökéletesek úgy sem leszünk, de törekednünk kell rá, hogy Isten útját járjuk, mert Jézus az út, az igazság és az élet.
Copyright © 2024 TVShoeShine - shoeshine.hu. Minden jog fenntartva.
Az oldalt készítette: Webinformatics