Vác, olé-olé-o-vác, olé-olé-o-vác, olé-olé-o-egy-ház-megye! Kiabáltuk a Genfesten nyár végén, mint régiós fiatalok. Éreztük, hogy egy csapat vagyunk.
Tavasszal is a Nagymarosi Ifjúsági Találkozón minden régiós fiatal úgy jött oda az ifiirodás sátorhoz, és hagyta ott a cuccait, mint ami a világ legtermészetesebb dolga.
Nagyon sok régiós póló hátulján a mente.hu figyel vissza ránk, és megörvendezünk, amikor a többezres tömegben meglátjuk, érezzük: ezek a váci egyházmegyés fiatalok mindenhol ott vannak…
Arra hívunk Titeket, hogy tervezzetek egy fiatalos logót, amivel kifejezhetjük, hogy igen, egy csapathoz tartozunk, és bár külön régiókba járunk, mégis tudunk egymásról, egy zászló alatt „harcolunk”.
Ezt a logót hivatalosabbá is tehetnénk, és használhatnánk akár a Váci Egyházmegye fiataljait, az ifiirodát, vagy a mente.hu-t jelképezve pl. a levelezésben, pályázatoknál is. További információt itt találsz!
Azt hiszem sokunk régóta dédelgetett álma, hogy olyan helyen és környezetben tudjunk teljesen önfeledten kikapcsolódni, ahol biztonságban és jó emberek között érezhetjük magunkat. A gödöllői ifi-Klubban megrendezésre kerülő „Party-sorozatunk” mostani, negyedik állomásával is egy olyan szórakozási lehetőséget szeretnénk nyújtani minden hozzánk érkező vendégnek, ahol az igazán önfeledt szórakozás, a tánc, a remek zenék, fények és „party-feeling” mellett testvérkét lehetünk együtt, tiszteletben tartva egymás személyét és örömét.
Alapvető célkitűzésünk: kiemelt figyelmet fordítani arra, hogy az ilyen és ehhez hasonló könnyű együttléteink mindig, mindenki számára a közösség értékes és nélkülözhetetlen fontosságát tudják megmutatni. Ezzel párhuzamosan pedig kulcsfontosságúnak tartjuk, hogy a buli „profi” körülmények között, profi technikai feltételekkel valósuljon meg, a hangzástól az italok felszolgálásáig.
Így amikor közénk jössz, gyere testvérként, de teljesen szabadon… gyere tisztelttel, de totálisan lazán… gyere emberként és maradj is az!
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Ifjúsági Bizottsága 2013. július 24. és 29. között HungaRio néven országos ifjúsági találkozót szervez Pécsett. A találkozó - a 2008-ban tartott Magyar Sydney-hez hasonlóan - a Rio de Janeiróban megrendezendő Ifjúsági Világtalálkozóval párhuzamosan zajlik majd, azt mind lelkiségében, mind programszerkezetében követi, s ily módon - természetesen egyéni hangot megütve - az IVT arculatát is kívánja egyszerre követni és újraértelmezni.
A nemzetközi találkozó mottója: „Menjetek (tehát), tegyétek tanítványommá mind a népeket!” (Mt 28,19), mely mint alapgondolat a magyarországi rendezvényt is meghatározza.
Ez alkalomból logópályázatot hirdet a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Ifjúsági Bizottsága fiatalok számára! Álmodjátok meg, és vessétek papírra (képernyőre) azt a logót, amelyet elképzeltek a HungaRio számára. A logó fejezze ki magyarságunkat, összefogásunkat és Egyházhoz tartozásunkat; színvilága harmonizáljon a központi Rio de Janeiró-i arculat színvilágával; kivitelezése legyen fiatalos, ötletes!
Megfelelő számú és minőségű pályázat beérkezte esetén a HungaRio Előkészítő Bizottsága választja ki a nyertes pályamunkát, amely az országos találkozó hivatalos logója lehet. A győztes pályázót az országos találkozón díjazza majd az Ifjúsági Bizottság.
Döntés született a Magyar Művészetért Díjakról
Idén 25 éves a Magyar Művészetért Díj, 1987 óta adományozzák művészeknek – eddig 320 alkotónak-előadónak – minden művészeti ágban.
A Magyar Művészetért Díjban részesült 2012-ben: Dévényi Sándor építész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, Horváth Ádám operaénekes, Kósa Ferenc filmrendező a Magyar Művészeti Akadémia levelező tagja, Mihály Gábor szobrászművész, a MISZTRÁL együttes és Rófusz Ferenc filmrendező. A Magyar Művészetért – Bubik István-díjat Kézdi Imola kolozsvári színésznő kapja.
A Misztrál a díjat 2012. október 22-én veheti át Gödöllőn, a Szentháromság templomban, az este 8 órakor kezdődő koncertje után.
Szeptember 14-ével kezdetét veszik a pénteki hittanok a Szentháromság Templom közösségi házában. Azonban a tavalyi helyzethez képest némi változás lesz a csoportok és a vezetőik tekintetében. Íme a helyzetkép:
9-10. osztályos korosztálynak: péntekenként 5 órakor
11-12. osztályos korosztálynak, és András atya által (7 órakor) vezetett egyetemista korosztálynak: péntekenként 6 órakor
Péter atya egyetemista, dolgozó csoportjának: péntekenként 7 órakor, de idén Gábor atya vezetésével.
Gödöllő, Szent Imre utca 15. Szentháromság templom-közösségi ház.
VÁRUNK!
Néhány lelkes gödöllői fiatal korábban már jól bevált, de mégis innovatív metódusokkal ötvözött utakon járva kulturális megabombát kíván robbantani szeretett városunkban, Gödöllőn. Akik győzikén és a midennapi valótlanság sókon kívül tényleg nyitottak a szórakoztató, de tartalmas együttlétre meg fogják találni helyüket a "To Hive" rendezvényein. Íme néhány bemutatkozó gondolat személyesen az alkotóktól:
A "To Hive" egy olyan zenei és képzőművészeti kezdeményezés, amely alternatív kikapcsolódási és szórakozási lehetőséget nyújt a gödöllőieknek és környékbelieknek. A "To Hive" jelentése tartalmazza a közösségben élést, gondolkodást. A méhészet területén pedig a méhek berajzását jelenti a kaptárba, mely folyamat a méz "előállításának" kezdete. Ezeknek a jelzőknek a
jegyében alkottuk meg a "To Hive"
filozófiáját, mely röviden összefoglalva: közösségben működve alkotunk kulturális értéket.
Székesfehérváron barátaink szervezésében, már működik a "No Wave" néven futó rendezvénysorozat, melyet iránymutatónak tekintünk, s köszönjük az ő segítségüket is!
Célunk, hogy havonta jelentkező rendezvényeinken helyi kötődésű zenekarok és kiállítóművészek mutatkozzanak be és szélesebb körű ismertséget szerezzenek.
Fontos számunkra, hogy rendezvényeinken, melyek kiállítással kezdődnek és koncertekkel folytatódnak minden korosztály jól érezze magát, és jobban megismerje a köztünk élő és alkotó művészek munkáit.
Rendezvényeinket a Trafo Club fogadta be.
A To Hive programjairól itt olvashatsz.
Arra kértek, hogy írjak valamit róla. Mármint a Galgásról. Hogy írjak a tapasztalataimról, az emlékekről, az érzéseimről… Szívesen vállaltam, persze, csupán nem tudtam honnan is kezdhetném. Hogy egy cikkben leírjak mindent arról a csodálatos négy napról? Lehetetlen. Hiszen annyi minden kavargott bennem, megannyi élmény és mind-mind csupa értékes és felejthetetlen mozzanat volt, és egyiket se szándékoztam mellőzni. De aztán valami elindult… Mindegyik tábor különleges. És mindegyik másért vált fontossá az életemben. Az emberek, akiket megismertem rengeteg pluszt adtak; fantasztikus barátokra leltem, egy irigylésre méltó közösség tagja lettem és valójában itt váltam érzelmileg is felnőtté.
A tavalyi Galgás óta sokszor felemlegettük, milyen jó is volt s már alig vártuk, hogy újra nyár és tábor legyen. A mostani kis együttlét nem csupán azért is volt különleges, mert idén ünnepeltük az ötödik születésnapunkat, hanem abból az okból kifolyólag is, hogy új vezetőket kaptunk. Pálúr Szabina és Lukács Lilla sokáig terelgették rendkívüli módon útjainkat a Galgamente falai közt s azon túlra is kiterjedően, ám most két másik hölgyet neveztek ki posztjaik betöltésére. Így esett meg, hogy Valcsák Réka és Varga Ilona kapta e megtisztelő, ám korántsem egyszerű feladatot. No, de térjünk is a tárgyra.
Hamar eljött az augusztus és lázasan készülve teltek el az első napok, hisz 6-án már kezdődött is a Kistestvérek elő-tábora. Itt előkészítettük a terepet a táborlakók részére, mind fizikailag, mind lelkileg. A fiúk gyönyörűen megtisztították a lenti gazos részt, így lett focipályánk, a lányok pedig általában a benti részben sürögtek-forogtak. Majd következett a programok átbeszélése s az ehhez kapcsolódó feladatok kiosztása. Öten csatlakoztunk bojtárként a már amúgy is népes csapathoz, ezért tán joggal izgulhattunk azon, vajon mi leszünk-e többen, avagy a táborozók. Ám Istennek hála, alaptalannak bizonyult e feltevésünk és a létszámunk közel százra duzzadt a többiek megérkeztével. Friss húsként egy hangyányit tartottam a KT-ságtól, de amint előre is sejtettem, bizony pozitívan kellett csalódnom. Egy rendkívülien együttműködő,hatékony, néha kicsit bizonytalan, de végül mindent precízen megoldó társaságba kerültem, amiért azóta is nagyon hálás vagyok.
A táborban készült fotókat itt találod.
Gőbel Ágoston barátunk jóvoltából, aki az egyik főszervezője volt a fent nevezett eseménynek, összeállításra került egy kellemes sajtószemlét, azoknak akik újra fel szeretnék eleveníteni az élményeket, vagy csak bele szeretnék ásni magunkat az Genfest által kavart "homokviharba". A számtalan cikk és tudósítás tanúskodik arról, hogy nem volt hiába a fáradozás és az egyetemes testvériség utáni törekvések igen is érintetté és érdekeltté teszik az egész planétát.
Magyar Televízió:
Szentmisével zárult a Genfest
Genfest 2012 - Let's bridge (vendég: Fábián Krisztina)
Genfest Budapesten (másfél perces összeállítás)
HírTV:
Kommentár nélkül - A Genfest ökumenikus ifjúsági találkozó zárószentmiséje
Rájátszás - Világtalálkozó
TV2:
Kultúrák és vallások találkozása
Magyar Nemzet Online:
Erre lehet szüksége a világnak
Genfest hálaadó szentmise a Szent István Bazilika előtt
Budapest más lesz mint eddig
Erdő Péter azt kéri a résztvevőktől: gondolkozzanak
Szükség van a szeretet és a szolidaritás kultúrájára
Szeretettel zárják le a Lánchidat
Bevették a fiatalok Budapestet
Erdő Péter: A híd építőjének tudnia kell, mi választja el a partokat
Budapest hídjainak száma megsokszorozódott szeptember első hétvégéjétől fogva, hiszen 12 ezer fiatal, a világ minden részéről összegyűlt fővárosunkba, hogy hidakat építsenek a szeretet kötelével.
Ez esetben nem folyókat átívelő hidak épültek, hanem - nemzettől, bőrszíntől, vallástól független- emberek közötti hidak. A világ minden részéről érkeztek hozzánk fiatalok a Genfestre, mely a Fokolare mozgalom által szervezett ifjúsági találkozó volt a Papp László arénában.
A programok már csütörtökön elkezdődtek, de a csarnokot pénteken leptük el, ahol együtt ünnepelhetett a tömeg. Jó volt hallani azt a sok tanúságtételt, melyben megtudtuk, hogy hogyan tudnak együtt munkálkodni a különböző vallású emberek közös cél eléréséért. A vezérgondolat, mely az egésznek a mozgatórugója, a következő: „Azt tedd a másik emberrel, amit szeretnéd, hogy veled tegyenek!”
Különös élmény, amikor a 12 ezer ember együtt örül, együtt
tapsol, együtt hullámzik, és amikor ez a tömeg elindul, hogy tanúságot tegyen a
világnak, hogy igenis létezik a szeretet és az egység útja. Ilyenkor lehet
igazán megtapasztalni a közösség erejét. Így mentünk el a Stadionoktól a Hősök
teréig, majd onnan a Lánchídig, ahol egy flashmobbal színesítettük az
estét.
A vasárnapi záró szentmisét Erdő Péter celebrálta, ahol a több ezer ember megélhette az Anyaszentegyházon belüli egységet, azt, hogy bárhol is vagyunk a világban, Jézus ugyan úgy jelen van az Oltáriszentségben.
Összegyűjtöttünk néhány személyes élményt a Genfesten résztvevő szerkesztő kollégáktól, ők így látták a nem csak Magyarország számára történelmi eseményt. S hogy teljesebb képet kaphassatok, összegyűjtöttünk néhány cikket, melyek átfogóan írnak a fesztiválról. Sőt pár korábbi TVSS adást is ide gyűjtöttünk bemutatni nektek mit követtek el eddig ezek Fokolare mozgalom ifjai;
Jakab Rita:
A GENFEST nekem a regisztrációval kezdődött: szerdától péntekig minden nap áthatott az élmény: országok, nemzetek, nyelvek, zászlók, fiatalok, fiúk –lányok ezerfélék, mosolyok, nevetés, türelem, bizalom formájában.
És péntek délután megnyíltak az Aréna kapui: beáramlott tizenkétezer fiatalnyi lendület, öröm, fényesség, hangulat, zene, dobkoncert, éneklés, elsöprő, kitörő lelkesedés, vidámság, felszabadult játék, ölelések, pillantások, találkozások, emlékek, lépések, tánc, és felfelé ívelő hidak…
Sokat hallottunk a Genfesten az ún. Egyesült Világ Projektről, mely szombaton világhódító útjára indult a Budapest Sportaréna falai közül.
Hogy konkrétan mi is ez és hogyan lehet hozzá csatlakozni, ezzel foglalkozik az Új Város Online cikke, melynek végén megtalálható az a link, mellyel ti magatok is alá tudjátok írni a petíció részét.
A legfontosabb természetesen -az aláírásunkon kívül- az, hogy mi fiatalok mit teszünk konkrétan az ügy előmozdításáért... de mindez kiderül az írásból.
A Genfestről készült képeket már a TVSS facebook oldalán is megtaláljátok!
Őszinte és lényegre törő embereknek tartja a magyarokat a Genfestet szervező Fokoláre olasz vezetője, Maria Voce, aki biztos benne: a lelkiségi fesztivál után Budapest már nem az lesz, mint ami eddig volt.
– A Genfest második napján mit lát, ha körülnéz?
– Ezt a sok fiatalt szép látni. Szerte a világon nagyon sok az olyan fiatal, akik ha találkoznak, még csüggedtek, szomorúak. Hát, akik itt vannak, vidámak. Ez a derű, ez az örömhullám átragad a többiekre is. Erre van szüksége a világnak.
– Chiara Lubich, a Genfestet szervező Fokoláre alapítója annak idején azt mondta, a mi térségünk az, amely leginkább megszenvedett a mozgalom legfőbb jelszavaiért, az egységért, a békéért és a testvériségért. Ön szerint hol tartunk most? Elégedettek lehetünk húsz év után?
– Chiara valóban látta, hogy itt az emberek nagyon vágytak az egységre, nem is csak Magyarországon, hanem az egész keleti, kommunista blokkban, ahol meg is szenvedték ezt. Akik ezt a mozgalmat elindították, azoknak az ideáljai biztos, hogy sok gyötrelemből fakadtak. Az egyenlőtlenségből egyenlőséget szerettek volna, tehát sok fájdalom várt feloldásra. Aztán: egységre törekedtek, de Isten nélkül. És nem sikerült. A szenvedésük abból fakadt, hogy álmodtak valamiről, amit nem sikerült megvalósítani, sőt megbukni látták a próbálkozást. Chiara érezte, hogy erre a bukásra fölépülhet egy másik típusú egység, ami nem csak ezekre az országokra vonatkozik, hanem az egész világra. De ezt az egységet csak arra a gondolatra lehet felépíteni, hogy mindnyájan egyetlen Atya gyermekei vagyunk. Ha ez így van? Akkor lehetséges, hogy testvéreknek is elismerjük egymást. Ha pedig felismertük, hogy testvérek vagyunk, akkor az együtt jár azzal is, hogy van egy közös Atyánk. Chiarának úgy tűnt, hogy ez a megfelelő válasz. A mozgalom végül nem itt indult el 1943-ban, hanem a szabad országokban, de talán helyes is így, mert a szeretet nem kényszeríthető, arra nem lehet kötelezni senkit. Azt csak el lehet fogadni. A mozgalom mindenhol a szeretet igényéből született; ezért jöttek ezekbe az országokba orvosok, tanárok, és próbálták orvosolni azt, amit a korábbi egységkísérletekkel nem sikerült.
Copyright © 2022 TVShoeShine - shoeshine.hu. Minden jog fenntartva.
Az oldalt készítette: Webinformatics