Amilyen rövid, olyan velős könyvre szeretném most felhívni a figyelmet, a címe Anselm Grün: Teljes élet cölibátusban. Gondolom itt a legtöbben sokkot kaptak, hogy mi közük egy cölibátusban élőknek írt könyvhöz, de a könyv leggyengébb pontja épp a cím, már a bevezetésben tisztázza a szerző, hogy a papok és szerzetesek ugyan az első számú célcsoportot jelentik, de szem előtt tartotta az egyedül élőket is. Azt már csak én fűzöm hozzá, hogy szerintem a párkapcsolatban élők is haszonnal forgathatják. Anselm Grüntől igazából bármelyik könyvet jó szívvel ajánlom, de ez még tőle is kiemelkedő.
A következő mondattal elvesztem olvasóim 90%-át, de azért leírom remélve, hogy továbbolvasol. Szerintem ez a legjobb könyv, amit a szexuális tisztaságról írtak. Igaz, mindjárt azzal kezdi, hogy mekkora hülyeség, hogy ma ekkora feneket kerítenek a dolognak. Ez csak a túlzott szigort hirdető janzenista mozgalom maradványa, amit az egyház elítélt. A tisztaságot az őskeresztények még pár mondatban elintézték, számukra a legfontosabb vétkek a haragtartás, és az apátia voltak.
A szerző roppant megértő azok iránt, akik küzdenek a szexualitással. Kiemeli, hogy akik megtartják magukat, sokszor nagyobb bűnbe esnek, a gőgbe, vagy a tétlenségbe, mint azok, akik e téren elbuknak. A szexualitás elnyomása ráadásul jobb esetben szárazzá, rosszabb esetben neurotikussá tesz. Ír egy nővérről, aki sokat küzdött az önkielégítéssel, és mivel végül elnyomta, nem pedig átalakította a szexuális energiáit, kiszáradt az addig eleven imaélete. Grün ugyanis nemcsak megértő, de néven nevezi a gyereket, hogy az ettől még bűn, és tenni kell vele valamit. Ez a valami pedig a szexuális energiák Isten felé fordítása. Ehhez imamódokat is javasol. Akik pedig még nem botránkoztak meg, azoknak elmondom, hogy a melegek és a nősek pappá szentelésének lehetőségéről is roppant érdekes gondolatokat ír.
Azért ajánlom ezt a könyvet mindenkinek (még azoknak is, akiknek van párjuk), mert a benne foglaltak gyakorlásával megtanulhatjuk jobban integrálni a szexualitásunkat. Azt nem pusztán kiélni, hanem energiáit Isten felé fordítani, mindezzel pedig színesebbé tehetjük életünket.
Both Miklós zeneszerző és előadóművész vezetésével egy nem kifejezetten megszokott zenei tehetségkutató zajlott az utóbbi fél évben Magyarországon. A négy héten át tartó kitartó keresés és utazás során az ország leszakadó részein kerestek olyan fiatal zenészeket, akik képesek együtt egy tíz fős zenekart alkotni.
Na de mi ebben a pláne? "Több mint 10 ezer kilométer, országjárás tehetségek után, keresés úgy, ahogy Bartók Béla tette volna… Both Miklós és barátja Csoóri Sándor tavaly ősszel bejárta az ország különböző régióit, ahol a hallomásokban bízva, vagy csak megérzéseikre hagyatkozva kutattak fiatal zenészek után. A rendkívüli tehetségkereső program eredményeként kiválasztott tíz zenész - többek közt hét roma tehetség -, egy workshop keretében megtanulta az együttesre írt és hangszerelt Both Miklós szerzeményeket. Az egész folyamatot egy filmes stáb követte és az így készült dokumentumfilm már nézhető." - olvasható Both Mikós weboldalán.
Azt hiszem nem vagyok egyedül, ha azt mondom megoszlanak a vélemények a mai zenei tehetségkutató show-műsorok minőségéről és színvonaláról. Ezzel nem a "felfedezettek" tehetségét kívánom kisebbíteni, inkább annak a nem létező fenntartó rendszernek a hiányára próbálok utalni, mely hiány okán sok frissen "feltört tehetség" élete családja, vagy gerince ment a levesbe. Both Miklós és barátai egy egészen más ötlettel fogtak neki a tehetségkereső témának. Érdemes beleveszni a néhány részes sorozatba, nem csak azért mert pl. érdekel a kultúra, hanem mert hidd el a cigányokról is másként fogsz vélekedni a story végén.
A 2014-es tavaszi Gyermekmarosra, amely a Nagymarosi Ifjúsági Találkozó részeként működik, több mint 550 gyermek érkezett. A gyerkőcök úgynevezett altáborokba csoportosultak, ki-ki életkorának megfelelően.
A nap ismerkedéssel és játékkal kezdődött, miután a szülők a csoportvezetőikre bízták csemetéiket. Előkerültek azok a játékok melyek előidézték a zsibongás kaotikus állapotát, mégis fegyelmezetten, ügyesen sikerült elindulni az iskolából ki a rétre. Verőfényes napsütés, meleg és vidámság kísérte kisebb túrának is beillő sétánkat a Duna mentén.
Mikor megérkeztünk arra a tisztásra ahol eltöltöttük az egész napunkat, Gégény Pisti és Nagy Lali várt minket egy közös éneklésre, illetve az első alkalomra, hogy találkozzunk Jézussal. Miután bevezették pár szóban a találkozó témáját, amely a SZEGÉNYSÉG volt, megkaptuk a „mosolygós kifliket” és letelepedtünk a fák alatt, elbújva kicsit a nap hevétől. Itt aztán kezdetét vette a móka. Volt, aki csak hűsölt, volt, aki fára mászott, aki beszélgetett, aki vizet csapolt a többieknek, akik játszottak és olyan csapat is volt, akik elindultak felfedező útra.
Hogyan szeretünk jól? Lehet-e egyáltalán rosszul szeretni? Mitől lesz az ember sikeres? Ilyen és ehhez hasonló kérdések megválaszolásával foglalkozik Vekerdy Tamás, pszichológus, író. A válaszok megtalálása nem könnyű feladat, ennek ellenére megpróbálkozunk vele.
A család, mint elsődleges szocializációs színtér kiemelt szerepet tölt be egy gyerek életében. Az érzelmi kiegyensúlyozottság helyszínének kell(ene) lennie ennek a közegnek. Manapság egyre gyakoribb, hogy polihisztorokat szeretnénk faragni gyerekeinkből, ami az érzelmi élet rovására megy. A szülők saját, be nem teljesült vágyaikat szeretnék gyerekükkel megvalósítani. Ha pedig nem ez a helyzet áll fönn, akkor is jó eséllyel hagyjuk figyelmen kívül, mit is szeretne igazán a gyerek. A szabad akarat, az önmegvalósítás útjának akadályai deformációkat eredményezhet. Véleményem szerint a szülő-gyerek kapcsolatban - de ugyanúgy más emberi szeretetkapcsolatban is - a feltétel nélküli elfogadáson van a hangsúly. Tanácsot adhatunk, de ne mi döntsük el, hogy mi a másiknak a jó. Fogadjuk el egymás döntéseit, tartsuk tiszteletben a másikat. Nagy eséllyel a gyerek jobban érzi, hogy mi a jó neki. A hibáiból pedig tanulhat, fejlődhet.
„A sok romantikus ócskaság és szélesvásznú szemfényvesztés között az igazat keressük. Ez pedig kihívás, mint maga a szerelem.” Ezzel a felhívással indul útjára a Faludi Ferenc Akadémia 18. nemzetközi amatőrfilmszemléje és fotópályázata, amely november 28-29-én kerül megrendezésre az Uránia Nemzeti Filmszínházban. A tematikus fesztivál célja, hogy a határon innen és túl levő filmes-fotós alkotókat dialógusra ösztönözze, és tapasztalatcserére hívja. Korhatár nélkül, október 10-ig várják a szervezők a filmeket és fotókat az idei témára, ami a szerelem.
A jezsuiták intézménye már 1996 óta szervez filmmustrát, 6 éve pedig hozzá kapcsolódó fotópályázatot is. Egyre nagyobb az érdeklődés nemzetközi szinten is, hiszen Bangladestől az USA- ig számos film érkezik minden évben. Korábban a zsűrielnöki posztot olyan személyek töltötték be, mint a Van pápánk! című film kiemelt szerepét játszó Jerzy Stuhr, a világhírű filmteoretikus Francesco Casetti, vagy az egyik legnagyobb filmes életművet maga mögött tudó Sára Sándor. Idén az elnöki tisztet Krzysztof Zanussi lengyel rendező, a TOR filmstúdió vezetője vállalta el, kollégái a filmszemle alatt Fekete Ibolya, Nagy Viktor Oszkár rendező, illetve Lázár Kovács Ákos filmesztéta lesznek.
Történelmi nap a mai az Európai Unióban. Az Európai Bizottság, hivatalának utolsó napján, leállította az Egy közülünk kezdeményezést. Nem terjeszt elő jogszabályjavaslatot, azaz figyelmen kívül hagyja 2 millió polgár véleményét és kérését. Az Egy közülünk európai polgári kezdeményezés a legelső és ezidáig a legsikeresebb kezdeményezés az Unióban. A 28 tagállam nemzeti hatóságainak hivatalos igazolása szerint közel kétmillió ember állt személyes adataival és aláírásával a kezdeményezés mögé.
A kezdeményezés azt a kérést fogalmazta meg az Európai Unió jogalkotói felé, hogy az EU anyagilag ne támogasson megfogant emberi életek, embriók elpusztításával járó kísérleteket és tevékenységeket. Az Unió egyik legnagyobb kihívása a politológusok által demokrácia deficitnek nevezett jelenség, azaz a polgárok úgy érzik nem szólhatnak bele az unió folyamataiba, a brüsszeli bürokraták önjárókká váltak, eltávolodtak az emberek valós szükségleteitől, problémáitól. Ennek a súlyos problémának a leküzdésére hozta létre a Lisszaboni Szerződés az európai polgári kezdeményezés jogintézményét. Az Európai Bizottság hivatalának utolsó napján meghozott döntése, miszerint még csak jogszabálytervezetet sem készít a javaslatról, pár nappal a soha nem látott alacsony részvétel mellett lezajlott európai parlamenti választások után különösen aggasztó.
A Bizottság mai döntése nyomán az európai polgári kezdeményezés az eredeti céljával éppen ellenkező hatást ért el: Brüsszel távolabb került az európaiaktól mint valaha.
A magyar Országgyűlésben bármelyik országgyűlési képviselő élhet törvénykezdeményezéssel. Az Európai Unióban ez a jog kétmillió embert sem illet meg.
Frivaldszky Edit
Hívők és hitetlenek életében egyaránt felmerül ez a kérdés. Ki irányítja az életünket? Van,
aki szerint a sors vagy a végzet, van, aki szerint saját magunk, mások pedig egy földöntúli
hatalomban hisznek. Véleményem szerint van Isten és csodálatosan vezet minket életünk
során, ha hagyjuk, hogy Ő irányítsa az életünket. Íme, néhány érv amellett, hogy Isten létezik
és gondunkat viseli.
Törvényszerűségek vannak a világban, melyek mindenhol egyaránt érvényesek. Az Alkotó nagyon odafigyelt, hogy nekünk mire van szükségünk ahhoz, hogy életben maradjunk a Földön. Nem vagyunk túl közel a naphoz, de túl távol sem. Minden megtalálható a bolygón, amire csak szükségünk van. Arra, hogy a bolygónk ilyen komplexé váljon a véletlen folytán, annyi az esély, mintha egy majom, akit egy számítógép elé leültettek véletlenszerűen elkezdi beírni a karaktereket és végül elkészül a Walesi bárdok. A természet sokat elárul Alkotójáról. Isten szépség iránti fogékonyságáról, mérhetetlen bölcsességéről, humoráról.
A második, az emberben élő lelkiismeret. Pál levében, amit a Rómaiakhoz írt van egy részlet, ami a lelkiismeretre vonatkozik. „Izraelen kívüli nemzetek, bár nem ismerik a Törvényt, ösztönösen mégis azt teszik… a Törvény követelései a szívükbe vannak írva, ezért tudják, hogy mi a helyes és mi a rossz – erről tanúskodik a lelkiismeretünk is. Néha úgy gondolják, hogy rossz, amit tettek emiatt bűntudatuk van”. (Róm 2,14-15) Honnan lenne az embernek erkölcsi iránytűje, ha nem a Mindenható épített volna belénk egy szenzort, ami ösztönösen a jót kívánja cselekedni? Persze el lehet ezt nyomni magunkban ennek meg is lesz a következménye.
„Kificamodott a vállam, és mikor megkorbácsoltak, az egyik színész véletlenül eltalált. 105 kiló a
testsúlyom, a forgatás alatt 84-re fogytam, mert állandóan hánytam, és a tüdőm folyadékkal volt tele
tüdőgyulladás miatt. Szívműtéten kellett átesnem, és a forgatás egyik utolsó napján villám csapott
belém. Szóval azt kell mondanom, ha tényleg keresztény szeretnél lenni, ez vár rád.”
Korábbi cikkeimben már írtam apácáról, aki énekel, és olyanról, aki színész volt, és azután tért meg. Ezúttal egy olyan színészt szeretnék bemutatni, aki amellett, hogy keresztény, imád motorozni, két örökbefogadott gyerek édesapja, és nem mellesleg 2004-ben Jézus Krisztust alakította A passióban.
Jim Caviezel negyven perces interjúban mesélt arról, hogy számára kereszténynek lenni nem azt jelenti, hogy bűntelen és tökéletes vagy, sem azt, hogy soha akadály nem kerül eléd, hogy milyen döntéseket kell meghozni, mennyi mindenről kell lemondani, és milyen nehéz az út, míg eljutsz az Istenhez. Mielőtt elfogadta A passió főszerepét, rengeteget gondolkozott, és félt attól, hogy nem tökéletes és nem alkalmas Jézus szerepére.
Néhány részes könyvajánló sorozatot indítok ezzel a cikkel. Az motivál, hogy sokat kellett
mostanában keresztény témájú könyveket olvasnom, és megtapasztaltam, hogy mennyi bóvli
jelenik meg. Ugyanakkor megjelent néhány egészen zseniális mű is, amit viszont kár lenne
kihagyni abbéli félelemben, hogy ez is gagyi, mint minden más.
Elsőként Loyolai Szent Ignác önéletrajzi művét, A zarándok című könyvet, szeretném röviden bemutatni. Már azért érdemes elolvasni, mert kalandos életű szent volt a jezsuita rend alapítója. Egy tehetséges rendtársának mondta tollba történetét, ami rendkívül olvasmányos, és nem is hosszú, így a rohanó világban is könnyedén elolvasható. Az általam olvasott kiadásban kommentárok is szerepeltek, attól látszott vastagnak, de az a rész engem nem érdekelt. Egyetlen dolog, ami lassíthatja az olvasást, hogy ha kapni is akarsz valamit a könyvtől, nem árt néha megállni átgondolni, mit is olvastál.
A ShoeShine Tune szervezésében 2014. 05. 10.-én debütált a Huszár Domonkos által ihletett, már régóta várt Made In Heaven együttes a Loyola Caféban! Természetesen azonnal nagy rajongó tábort tudhatott magáénak az együttes. Aki nem fért be, az ablakon keresztül próbált az élmény részese lenni. Sajnálhatja, aki lemaradt!
Saját repertoárral készültek fiatal tehetségeink. Olajos Rita cajon-on adta a ritmust, Machalik Kriszti énekhangával bűvölte el a közönséget, Drippey Máté szaxofonon kísért és szájharmonikázott, Huszár Domi pedig - a Made In Heaven fontembere - gitáron játszott és persze énekelt.
A legnagyobb slágerük egyértelműen a "NOT LIKE MINE" című nóta, de azért a "Watching airplanes" című feldolgozást sem hagyhatjuk ki a beszámolóból! Pont passzolt a banda stílusához.
Végezetül Huszár Domit faggatjuk egy kicsit...
-Milyen érzés volt, hogy egy álmod valóra vált és májusban a Loyolában debütált a Made In Heaven?
- Érdekesek ezek az álmok. Amikor megálmodod őket, egyfajta hatalmas és elérhetetlen dolognak tűnnek. Aztán nagyon furcsa érzés, amikor ezek az álmok megvalósulnak, hiszen többé már nem álmok, hanem a tiszta valóságot képezik, ezért aztán sokkal nehezebben is tudjuk értékelni őket. Mégis azt éreztem, hálás vagyok az Égnek, amiért megengedte nekünk, hogy színpadra álljunk ebben a formációban.
Azon gondolkozom, hogy hívjam fel erre a figyelmet úgy, hogy ne legyek hatásvadász.
Néhány régi fotó, köztük a legszebb önarcképek, vagy "magyarul" selfik, a múltból.
A világ a lábainál hevert volna, most a világ legjobb galériái versenyeznek érte. Egy olyan nő, aki végig fotózta a XX. századot, de képei nagy részét elő se hívta.
Butaság?
Nem!
Nem érdekelte a hírnév, csak az alkotás. Képes lennél utána csinálni?
A hölgyről egy dokumentumfilm készült, mely a napokban jelent meg. A magyar vetítés információit itt, zseniális fotóit pedig itt nézheted meg.
Minden keresztény fiú fejében megfogalmazódik egyszer az a gondolat, hogy talán az Isten a
papi hivatást készítette elő számára. Kovács Zsolttal a Központi Papnevelő Intézet másodéves
szeminaristájával beszélgettem hivatásáról, életéről, céljairól, mert fontos a jó példa és a
tanúságtétel!
Hogyan történt a te meghívásod, mikor döntöttél a felszentelt életre való készület mellett?
Ez érdekes, mert például, anno, amikor gondolkodtam, hogy merre tanuljak tovább, ugye gimnáziumban, számot vetettem, hogy mihez vannak készségeim, mihez vannak képességeim stb. Úgy gondoltam, mindenhez értek egy kicsit, mindenhez hozzá tudok tenni egy kicsit, hát pont jó lennék papnak, akik mindenhez értenek egy kicsit és emlékszem leszaladtam a konyhába és mondtam, hogy anya én pap leszek! S akkor „Jól van fiam!” és itt ennyi lett az egész. Amikor a felvételi jelentkezésre került a sor, akkor én nem adtam be.
Copyright © 2024 TVShoeShine - shoeshine.hu. Minden jog fenntartva.
Az oldalt készítette: Webinformatics