Ebben az évben végre saját tanáraink voltak az előadóink a lelkigyakorlat során. Sanya bá és Orsi néni majdnem kötetlen beszélgetéssel próbáltak minket meggyőzni arról, h nekik van igazuk. Talán azért, mert ez volt nekünk az utolsó, de mindenki, akit megkérdeztem, pozitívan nyilatkozott a témáról. Számomra határozottan pozitív csalódást jelentett az Orsi nénis nap (illetve maga Orsi néni)! Elsősorban a mondanivalója, másrészt mert nem akadt ki, amikor a foglalkozás helyszínét kicsit önkényesen áthelyeztük a kinti pályára.
Ugyan elméletileg valóban ez volt nekünk az utolsó, de páran azért úgy tervezzük, hogy jövőre – természetesen legálisan – mi is be fogunk férkőzni az előadástartók körébe, és szavainkkal megneveljük a fiatal nemzedéket.
NAPHIMNUSZ
Mindenható, fölséges és jóságos Úr,
Tied a dicséret, dicsőség és imádás,
És minden áldás.
Minden egyedül téged illet, Fölség,
És nem méltó az ember, hogy nevedet kimondja.
Áldott légy, Uram, s minden alkotásod,
Legfőképpen urunk-bátyánk, a Nap,
Aki a nappalt adja és aki reánk deríti a te világosságod.
És szép ő és sugárzó, nagy ragyogással ékes:
A te képed, Fölséges.
Áldjon, Uram, téged Hold nénénk és minden csillaga az
égnek; Őket az égen alkotta kezed fényesnek, drágaszépnek!
Áldjon, Uram, tégedet Szél öcsénk,
Levegő, felhő, jó és rút idő,
kik által élteted minden te alkotásodat.
Áldjon, Uram, tégedet Víz húgunk,
oly nagyon hasznos ő, oly drága, tiszta és alázatos.
Áldjon, Uram, Tűz bátyánk;
Vele gyújtasz világot éjszakán.
És szép ő és erős, hatalmas és vidám.
Áldjon, Uram, téged Földanya nénénk,
Ki minket hord és enni ad.
És mindennemű gyümölcsöt terem, füveket és színes virágokat.
Áldjon, Uram, téged minden ember, ki szerelmedért másnak
megbocsát. És aki tűr gyötrelmet, nyavalyát.
Boldogok, kik tűrnek békességgel,
Mert tőled nyernek majd, Fölséges, koronát.
Áldjon, Uram, testvérünk, a testi halál,
Aki elől élő ember el nem futhat.
Akik halálos bűnben halnak meg, jaj azoknak,
És boldogok, aki magukat megadták a te szent akaratodnak,
Második halál nem fog fájni azoknak.
Dicsérjétek az Urat és áldjátok,
És mondjatok hálát neki,
És nagy alázatosan szolgáljátok.
Helyi Ifjúsági Közösségünk maga is fiatal, mindössze másfél éves múltra tekint vissza (ugyanis leváltunk a "kiöregedett" előző generációs csoporttól). Magyar Sydney-n és egyéb közös programokon már voltunk, de galgamenti találkozón eddig még nem vettünk részt. Jézus azonban segített, hogy Laci atya felkérésének eleget tudjunk tenni: vállaljuk a februári találkozó szervezését, házigazdaságát. Én nem vagyok a tömegrendezvények kedvelője, de Laci atya szavai ("minimális esetben elég, ha csak a helyszínt adjuk") elültették a bogarat a fülembe: nem igaz, hogy mindössze ennyire lennénk képesek… Megígértem neki, hogy megkérdezem a közösségünket, vállalják-e. Ettől a pillanattól kezdve Jézus sínre tette az ügymenetet, és végigvitte tervét a mi közreműködésünkkel.
Február hónap 14-én (szombaton) Veresegyház adott otthont a soron következő galgamenti ifjúsági találkozónak. Laci atya felkérésére nem is lehetett kosarat adni, mert az, hogy valaki megszervezheti a találkozót, az bizony nagy érdem. Most biztosan jót mosolyogtak azok, akik részt vettek már ilyenben, mert tudni illik, egy ilyen összejövetel megszervezése többféle feladattal jár. Mivel Veresegyház nem vett még részt galgás programokban, Laci atya gondolta, hogyha rájuk bíznánk a találkozó megszervezését, akkor biztosan részt vesznek, és máris galgásokká válnak. Így is lett. Tanczik Balázs atya (aki Gödöllőn is volt káplán) lelkesen készült a veresi ifjúsággal, hogy a 14-ei összejövetel felejthetetlen legyen a résztvevők számára. Hála Istennek, többen lettünk, mint amennyire számítottunk, és jókedvben töltöttük el a napot.
A téma: A férfi útja Isten és a nő mellett.
(jelzem, hogy a következő találkozó témája: A nő útja Isten és a férfi mellett lesz)
A csoportbeszélgetések úgy történtek, hogy külön csoportokban voltak a lányok és külön a fiúk, és bátran tudott mindkét nem beszélgetni arról, hogy milyenek a férfiak, illetve, hogy mi lányok milyennek képzeljük el az ideális férfit. Emellett próbáltuk megválaszolni, hogy szerintünk Isten számára milyen az ideális férfi, és hogy mi nők, mit tudunk tenni, hogy a férfi mellettünk még inkább férfinak érezhesse magát. Nem könnyű kérdések, de annál izgalmasabb válaszok születtek.
Volt egy olyan csapat, akik kész recepttel álltak elő, hogy mi is kell egy ideális férfihoz. (Sajnos a papír, amire ráírták, az Veresegyházon maradt, így nem tudom beilleszteni, de ha valaki meg tudja szerezni, azt kérném, hogy küldje el Bazsik Ádámnak!)
Az ebéd utáni szituációs játékban kiderült, hogy egy-egy helyzetet miként oldanának meg a fiúk, és a lányok hogyan képzelik el egy fiú helyébe képzelve magukat.
A szentségimádás és a szentmise igazi lelki feltöltődést jelentett valamennyiünk számára, és aki tudott maradni, az táncolhatott country-t illetve néptáncot.
Még egyszer köszönjük a veresi ifjúságnak a szolgálatukat, és várunk minden érdeklődőt a következő találkozóra, aminek a pontos időpontjáról itt biztosan olvashatsz majd.
A találkozóról képek a galériában
I.
Két ember méne föl a templomba hogy imádkozzanak.
II.
A templom magosán állott és csarnokában sok-sok oszlop ôrködött méltóságteljesen. Széles kôlépcsôk futottak fel a templom bejárójához s ezek a lépcsôk forrók és tüzesek voltak a nap melegétôl. A nap erôsen és hatalmasan zuhantotta a városra melegét, s a koldusok, kik máskor seregestôl tanyáztak, zsibongtak a templom lépcsôjén, most elmenekültek s lihegve terpeszkedtek szét oldalt, a szomszédos házak árnyékában. Csak két nyomorult béna feküdt a lépcsôkön. Nagyon szenvedtek a melegtôl. Néha-néha fel-feldobták roncsolt testüket, különben pedig elnyúltan feküdtek, hunyt szemmel, arcukról hosszú piszkos sávokban szakadt az izzadtság. Egyikük fiatal volt, harminc körül. Lábán nyílt sebek bűzlöttek. Arca eltorzult néha a fájástól, de nem volt annyi ereje, hogy tovább vonszolja magát. A másik idôsebb volt, csúnya elôreálló állkapoccsal. Ritka szakálla rendetlenül és gondozatlanul csapzott. Apró, mélyenülô szemekkel pislogott. Két nyomorék, csúnya koldus volt, undort érzett, aki rájuk nézett.
Néha, ha egy-egy felmenô elhaladt mellettük, rövidke pillanatra árnyék vetôdött rájuk. Ilyenkor felnyitották szemüket és feltátogó szájjal habzsolták a pillanatnyi enyhületet. Utána még keseredettebb arccal, mélyültebb ráncokkal fetrengtek tovább.
Az egyik, a fiatal, néhány lépcsôvel feljebb feküdt. A hôség mind erôsebben tapadt rá, azt hitte, szétmállik a melegtôl. Háta izzón forrósodott a lépcsôn. Minden tagja tüzes volt már a melegtôl. Fejét óriásnak érezte. Halkan, egyenletesen, de ôrjítôn lüktetett halántéka. S valahányszor lélekzett, orrán keresztül valami nagy forróság szaladt mellére. Mellérôl azután mind agyába tódult a meleg s ott vadul kavargott. Hunyt szemhéján keresztül is látott valami gyorsan mozgó lila karikát.
Idén Február 13-án rendezték meg a Premontrei Gimi farsangját.
A 4 órakor kezdődő műsorban majdnem mindegyik osztály fellépett. Nagyon sok színvonalas műsort láthattunk kicsiktől és nagyobbaktól egyaránt. A fiatalabbak egyéni jelmezeket mutattak be, az alsóbb évesek például kacsáknak öltöztek, az idősebbek pedig Máriót, Pac-man-t játszottak, vagy Divatbemutatót tartottak. Több osztály jelmezbe öltözés helyett táncolt, de ez legalább ugyan annyira tetszett a közönségnek, mintha lekvárnak öltöztek volna. A tanárok is táncos produkcióval lepték meg a diákokat. A Mamma Mia című musical dalaira táncoltak. A műsorok után persze jött a szokásos farsangi néptánc és 8 órától a Blág zenekar koncertje. Ezúton is szeretnénk megköszönni a koncertet a banda tagjainak. Természetesen mindenki jól érezte magát, egyetlen sajnálni való a 9 óra volt, ugyanis mint mindig most is 9 óra jelentette a buli végét.
Az eseményen a TVSS -kamerája is járt... The episode is comming soon!
Villogó fények, diszkóóó-gömb, buborékfújó-gép, tombola, kaja, pia (finom sütik, szendvicsek, sör, bor, pálinka), minden ami kell…s ráadásként - amikor a hangulat már-már a tetőfokára hágott – a tömegbe belibbenő (rém)álmaink nője: Zsolt atya! Az örök asszony!
Mesék kalózvilágát idéző teaház készséges matrózokkal, játéksarok. Mézga család dalai, indiántánc, jelenetek a családtáborosok „szolid” életéből, mindent elsöprő tüsszentés, majd dermedt ijedtség és félelem: terroristák hatoltak soraink közé! Aztán a megdöbbentő hír: Zsolt atyát túszul ejtették! Hosszas alkudozás Péter atyával, végül a szerencsés fordulat: a terroristák ismét csak eltévedtek…
Voltak kicsik, nagyok, még nagyobbak… olyanok, akik az összes jelmezes lehetőséget és az összes produkciót lelkesen kihasználták. Táncoltak fiatalok és idősebbek, na meg a kemény mag, akik – hiába vártuk, kedvenc Díszzsokéinkat (Dídzsé Pöcz és Dídzsé Bazsik) hallgatva – nem bírtak elfáradni…! Igen. Ez volt az idei egyházközösségi farsang! Roptuk hajnalig, és már nagyon várjuk a következőt!
Képek a galériában!
Az ökumenikus imahét péntekjén a baptista imaházban gyűltünk össze, hogy együtt áldjuk az Urat:) Az igehirdetésben arról beszélt Péter atya, hogy milyen fontos szerepet tölt be életünkben a szenvedés, hiszen a lélek szenvedése az, amely felerősíti bennünk az Istenhez tartozás vágyát, és rádöbbent arra, hogy mi az, ami miatt még mindig diszharmóniában élünk a környezetünkkel, egymással és Istennel.
Mit ér egy test, ha nem teljes? Mit ér csupán, egy kar, vagy egy láb? Tekintheti-e magát teljes testnek egy-egy végtag? A tagok különállóságának fájdalma az, amely életre kelti bennünk az összetartozás vágyát, az Úr így gyógyít, és erősít meg bennünket, hogy közösen, együttes erővel, egymást támogatva haladjunk felé. Bár az idő, a múlt, és döntéseink más módon rendeltek minket közösségeinkkel az Úr mellé, mégis ugyanahhoz a testhez, Krisztus testéhez tartozunk.
A közös imaóra számomra azért volt nagy kegyelem, mert megérezhettem a közösségeink közti összetartás szépségét és fontosságát. Osztozhattam addig számomra ismeretlen emberek lelki csodájában, erejében, érezhettem, hogy ugyanaz a szeretet fűz minket az Atyához.
A 2009 január 18 -án élőben közvetített szentmisét az MTV archívumában itt megnézheted!
A csaj nem jár egyedül...
Talán mindenki emlékszik erre az örökzöld amcsi történetre, ahol bizony rá kellett döbbennie a kedves nézőnek, hogy egyedül nem jó az élet, uncsi, tré, gagyi, a lényeg, hogy nem az igazi. Az ember bizony társas lény, szüksége van másokra, szüksége van rá, hogy szeressen, nomeg hogy szeressék, és ha tetszik ha nem, ehhez nem elég "Blöki" a házi kedvenc. (Upsz, most elvesztettem az oldal látogatók azon felét, akik kutyapártiak, sebaj...)
Nos, Akkor is, ha a fent említett film ezen tényt, a párkapcsolat szemüvegén keresztül próbálja is megvilágítani, ne feledjük nem csak arra vonatkozik, hanem minden emberi kapcsolatra egyaránt!
S hogy mi a túrót akarok én ezzel, hm... Lehet, hogy kicsit meglepő, és mulatságos, de arra kellett rádöbbennem az elmúlt néhány hónap leforgása alatt, hogy a most már végzős középsulis, ill. gólya fősulis suhancokat tömörítő "középsős" hittancsoport majdhogynem elfogyott. Rendben, igazatok van... Minden tiszteltem azoknak akik ott voltak múlt pénteken, még a későknek is. De a tény tény marad, kevesen vagyunk, és nagy szükség lenne a maradék 60% ra!
Ugyanis nem tom, ti hogy vagytok vele, de nekem személy szerint hiányoznak azok az emberek, akiket bezony nagyon régen nem láttam már péntekenként. Ezért kérlek benneteket, hogy ha tehetitek, azért szóljatok a barátoknak, barátnőknek, hogy igen is várjuk vissza őket, mert kellenek a csapatba. Nem kerül semmibe felvenni a telefont és szólni neki, ki tudja lehet hogy csak arra vár hogy megcsörgesd, hogy érezhesse, fontos a számodra.
Én is ezt teszem...
Pénteken talkszunk.
A locsolóbálról készült adás illetve a besnyői kirándulás anyaga már nézhető!
Lassan jön a Kistarcsai találka...
Nézz, hogy láss!
A Fórumban megoszthatod véleményed: jó lett, rossz lett, kell e még vagy nem...
Copyright © 2022 TVShoeShine - shoeshine.hu. Minden jog fenntartva.
Az oldalt készítette: Webinformatics