Pár héttel karácsony előtt pár barátommal elterveztük, hogy bemegyünk az idősek otthonába, itt a város szélére és egy kicsit karácsonyozunk azokkal, akiket találunk. Sok bátorítást kaptam barátaimtól is, meg a budapesti Szent Egyed közösség beli barátaimtól, mégis egy kissé bátortalanul és félénken indultam neki az útnak, sok minden összejött, egy kicsit feszült is voltam...
Galgahévíz után Pécel adott helyett a galgás ifi találkozónak. Mikor délelőtt megérkeztünk még csak néhány ember lézengett, de a kezdésre feltöltődtünk kb. 60 főre. A szentségimádáson a szeretetről szentírási idézeteket hallhattunk. Meglepetésünkre betoppantak a Gável testvérek (András és Gellért) és gitározásukkal emelték a szentségimádás hangulatát. A Péceliek kitettek magukért, mert egy elképesztően finom ebédet csináltak nekünk. A szendvicsek és a sütik is nagyon-nagyon finomak voltak. Köszönjük! Az előadást „NagyDé” mondta el, s aztán a jól megszokott módon kiscsoportokban megbeszéltük az ezzel kapcsolatos kérdéseket, gondolatokat. Az egy órás dumcsizás után közös élménybeszámoló volt. Minden kiscsoport csinált egy rajzot, hogy miről beszéltek és azt be is mutatták. A téma a megbocsátás volt. Volt, aki a béke fontosságáról beszélt, volt aki a megbocsátás eszközeiről és volt egy csoport, aki John és Garfield képregényben magyarázta a megbocsátást.
Este egy fergeteges moldvai táncház zárta a napot. Nekem nagy öröm volt, hogy senki nem húzódott vissza (ahogy a legtöbbször az lenni szokott), hanem táncolt, és nem rettent vissza, hogy párokba táncoljunk. Mivel a találkozó december hatodikán volt, a Mikulás sem maradhatott el (Kozsuch) Miklós püspök, az ő hűséges segédjével, mindenkinek átnyújtott egy kis ajándékot.
A találkozó végül egy ünnepi szentmisével zárult.
Képek hamarosan a galériában!
Mint minden évben… Kezdhetném így is ezt a szösszenetet, de túl sablonos lenne, épp úgy mint az ilyenkor használatos jelzők: gyönyörű, megható, satöbbi. Inkább szeretnék egy-két momentumot kiemelni a nagy egészből, amit sajnálhatnak azok, akik nem látták/hallották.
Mindig tudtuk, hogy Sanyabá’ sportos, na de hogy ennyire? Úgy hányta az osztálytáncon a cigánykereket, mint más afterpartin a vodkát.
Virág Ági néni szigorában ugyan nem ér fel egy katonatiszttel, de a táncukban elég jól alakította ezt a neki talán nem túl testhezálló szerepet. Egyébként nagyon jó volt, hogy a cések bevállalták, hogy néptáncot táncolnak osztálytáncként. - Azt hiszem, bátor, és tiszteletre méltó tett volt részükről, az amúgy nagy jól is sikerült a produkció! A tizenegyedikesek műsorában a „hogy mondjam el hogy mennyire. szeretlek én ha bakker . nem áll több rendelkezésre. csak százhatvan karakter” versike nagyon mély, és fájdalmas nyomot hagyott érzékeny ifjúi lelkemben-szerencsére van pszichológus barátom.
Egyébként a műsorok utáni bál-szerű szösszenet sokkal jobban sikerült, mint tavaly. Rengetegen táncoltak, és jó volt a hangulat is (bár részemről ennek személyes okai voltak, ugyanis rengeteg ismerősömmel találkoztam).
Sík Sándor
A néma Miatyánk
Hozzád, Veled, Neked,
Mondani egy utolsó éneket,
Imában ömleni Eléd,
Legutolsó, de hűséges cseléd...!
De jaj! ha nem igaz!
Szobám csupa por,
Kertem csupa gaz,
Csupa lelógó tört faág,
A templom messze, a könyv nehéz,
Ólomcsizmában toporog az ész.
És mégis, mégis, Ő van itt,
Immár tőlem el nem veszik.
Nap nap után, éj éj után
Én Téged hívlak, Miatyánk.
Rövid beszámoló a közösségi házban folyó ifjúsági képzésről
Közösségi házunk számos ifjúsági csoportot fog össze és programoknak ad helyet. Az ifjúsági munka támogatására 2004-ben pályázaton támogatást nyertünk az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztériumtól, amely az akkor épülő közösségi házban az ifjúsági közösségi tér létrehozását segítette.
Ebben az évben újabb pályázati támogatást nyertünk a Szociális és Munkaügyi Minisztériumtól a közösségi térben folyó ifjúsági munka fejlesztésére. Ifjúsági vezetőképzési projektben vett részt fiataljaink egy csoportja május 1. és október 31. között (IFJ-GY-KM-08-C-0003).
Helyszínek voltak a Somogy-megyei Gyermektábor és a közösségi ház ifjúsági közösségi tere.
A képzési program célja a fiatalok azon képességeinek fejlesztése volt, melyekkel közösségeik építéséhez tudnak hozzájárulni, mint olyan kortárs vezetők, akik látják és értik a fiatalok életmódját, életszemléletét, problémáit és örömeit, ambícióit.
Témakörök voltak:
- csoportdinamika, az egyén véleményének, ötleteinek sorsa a csoportban, közösbe tétel és „elveszíteni” tudás
- a dialógus képességének fejlesztése
- a csoport és az egyén viszonya
- az egyéni és a csoportos jövőkép, a célcsoport.
A képzés részét képezték előadások, kiscsoportok témafeldolgozások, tapasztalatok megosztása, csoport szituációs gyakorlatok, szervezési gyakorlatok.
A képzés segítette a fiatalok kortárs vezetővé válását, közösség-tudatos gondolkodásuknak, a közösségi részvételhez szükséges kompetenciáiknak fejlődését. Mindez hosszabb távon is jótékonyan hat az ifjúsági tér közösségépítő munkájára és életére.
A Mozart Rekviem elsöprő sikert hozott a Szentháromság templomban néhány hete. Dugig volt a ház, sokan voltunk.
Aztán...
A koncertsorozat nem ért véget templomunkban Mozart alkotásával, ha ugyanis valaki ellátogatott a Plébániai weboldalra, néhány nappal ezelőtt, a következő eseményről olvashatott ott:
"November 23-án, vasárnap este fél 8-kor, a Gödöllői Szimfonikus Zenekar és a Városi Vegyeskar (a Gödöllői Református Gyülekezet és a Magyar Rádió Énekkarának néhány tagjával kiegészítve) Gounod Missa Caeciliana művét adja elő a Szentháromság-templomban az őszi hangversenybérlet keretében.
Vezényel: Pechan Kornél
Szólisták: Szabóky Tünde (szoprán), Keönch Boldizsár (tenor) Cser Péter (basszus)"
El kell, hogy mondjam apró komolyzenei intelligenciám és jártasságom sajnos ezidáig nem terjedt ki, a fent említett misére, de gondoltam biztos ami biztos, azért beülök és meghallgatom, ugyanis nem mertem feltételezni, hogy valaki is méltatlan darabot hozott volna a Szentháromság templomba.
Az igazság megrettentő és könnyfakasztó volt! Még véletlenül sem negatív értelemben. Egy remek darabot hallgathattunk végig aznap este. Kevés olyan zene van, ami igazán átjön, ami képes igazán kifejezni azt amit mondani akar. Kevés olyan zene van, ami mindamellett, hogy a legnemesebb témát tűzi ki fő motívumává, azt képes átadni is, méghozzá úgy, hogy mikor például a feltámadásról énekelt ez a valóbban méretes kórus, még a falak is beleremegtek.
Nem unalmas, nem egyhangú, viszont nagyon dallamos, könnyen emészthető, átütő előadás volt.
Számomra, ha szabad ily személyeskednem, a legkedvesebb az volt, ahogy a szoprán szólista, végig örömmel és élvezettel énekelte végig ezt a darabot. Látszott rajta, hogy nem azért van itt, mert "kel", hanem mert örömmel csinálja azt amit csinál. És persze kiválóan csinálja.
Én csak ajánlani tudom mindenkinek, s ha legközelebb hasonló tettre készül Péter atya és Rolik Imre főkántorunk, ne habozzatok meghallgatni.
„Isten szeretete kiáradt szívünkbe a nekünk adott Szentlélek által.” (Róm 5,5)
Ez az idézet olvasható a bérmálkozási emléklap hátulján.
Ilyen emléklapot kaptam minden bérmálkozó társammal együtt november 16.-án vasárnap. Ugyanis a reggeli fél 10-es misén nem mindennapi eseményben vehettünk részt. Dr. Beer Miklós váci püspökatya bármált meg minket, fiatalokat. Én legutoljára a templomszentelésen láttam a püspök atyát, akkor is csak a templom udvarából a kivetítőn. Ismerőseim a bérmálás előtt dicsérték az atya humorát és kedvességét, de nem gondoltam volna, hogy ennyire közvetlen tud lenni velünk. A szentbeszédben miután megköszönte a neki írt leveleket több fiatalhoz is személyesen szólt. Közvetlenül a bérmálás előtt püspök atya mind a 35ünknek mondott pár kedves mondatot.
Nagyon szép emlék és egy eltörölhetetlen pecsét marad a bérmálás számomra.
Hogyan lett kezes-lábasból bérmakeresztanya?
Amikor Kinga megkért, hogy kezeskedjem érte először kétkedve fogadtam… Én bérmakeresztanya?
Már a szótól rögtön 3 évet öregedtem…aztán igent mondtamJ Vasárnap ültünk a mise előtt a padokban és Kinga izgult…én ültem nyugodtan, és úgy gondoltam :”áh ez már a második bérmálkozás, nem érhet meglepetés”. Aztán szépen lassan, ahogy ajándékot bontogat az ember, úgy vált a titokzatos várakozásból hatalmas öröm… Arról nem is beszélve, hogy bérmaanyuka lettem, ami felettébb felelősség teljes munka ám.
Hála legyen az Úrnak, hogy lehetőséget kapunk, hogy tökéletesedjünk a Szentlélek gyümölcsei, és ajándékai által. Fény lehetünk az éjszakában, boldogság a szomorúságban, hit a kétkedésben, igazi Úrnak ajánlott élettel az Ő apostolaiként.
Köszönöm Uram!
Szabina
…november hetedikén és nyolcadikán: mi, gödöllőiek hittan után indultunk autókkal a Viczián-tanyára, ahol már vártak minket régi és kevésbé régi, de mindenképp kedves barátaink. És hogy mit csináltunk?
Imádkoztunk, beszélgettünk, játszottunk. A megbeszélések és az egész hétvégi együttlét középpontjában a december hatodikai, Pécelen tartandó találkozó, illetve annak témája - harag és megbocsátás - voltak. Zsolt atya előadása után csendben elmélkedtünk, majd kis csoportokban beszélgettünk. Olyan kérdéseket feszegettünk, mint például az, hogy mi a feladatunk hűséges szolgaként (Lk.12, 35-48), hol van szükség, lépéseket tenni, saját magunkkal kapcsolatban, ill. hogy hogyan is tudjuk mi építeni, az Isten országát. Természetesen a szentmise sem maradhatott ki a hétvégéből. A másnapi program konkrétan a találkozóról szólt, Laci atya elmondta a témát részletesen, majd a gyakorlati szervezés következett.
Tavaly egy kedves osztálytársam úgy döntött, hogy-miért ne alapon, indít egy blogot az iskola életéről. Adott volt a blog.hu egyszerűen kezelhető felülete, egy lelkes bloggerrel, és születtek a bejegyzések… először csak egy-két ember látogatta, aztán még két szerkesztője lett a blognak (köztük szerény személyem), és időközben egyre több olvasója, sőt, rendszeres látogatóink körét ma már tanárok és diákok vegyesen alkotják. Mostanában gondolkoztunk el azon, hogy nagy szükség lenne egy-két rendszeresen publikáló kollégára, kolleginára, és ezen cél elérése érdekben hamarosan megtesszük a kellő lépéseket (100 hosszúlépés program…:).
Terveink vannak továbbá, sportesemények videóinak közzétételével kapcsolatosan, de szeretnénk a lap skáláját bővíteni, olyan színes témákkal, mint: híradók készítése, ésatöbbi ésatöbbi. Immár az oldal tetején is vadiúj fejlécünk díszeleg, rajta kabalaállatunkkal, a kétfarkú kutyával, aki az elmaradhatatlan strandkorlát-kék premis nyakkendőt viseli, rendkívül büszkén. Bátorítok mindenkit, leendő, jelenlegi, vagy volt premist, (vagy aki látott már olyan embert, aki hallott erről az iskoláról), hogy nézze meg, olvasgassa, mert érdemes!
A blogot itt latogathatod meg: prem.blog.hu
A Dániel-játék egy a sok középkori misztérium-játék közül, amelyeket anno liturgikus szertartások részeként vagy különállóan is játszottak.
Eme szép hagyományt elevenítették fel a Premontrei Gimnázium, Egyházzenei Szakközépiskola és Diákotthon egyházzenész szakos tanulói a Szentháromság-templomban, a szkólával együttműködve. A Dániel-játék az ószövetségi Dániel próféta történetét dolgozza fel, és ez a történet utal Jézus Krisztusra, az Ő életének, halálának és feltámadásának mozzanataira, amellett, hogy hűen ábrázolja az ókori történelmet is. Aki azt gondolná, hogy lassú és bánatos dallamokból épül fel ez az énekes színjáték, ne tegye! Friss és vidám dallamok, pergő ritmusok éppúgy jellemzők rá, és az orgonát, dobot és más ütőhangszereket remekül kombináló zene igazi középkori hangulatot teremt.
Az énekesek hangját már a szentmisén volt szerencsénk hallani és csodálni, de a játék során még hatványozottabban érvényesültek a kiemelkedő egyéni tehetségek, és az énekkar is még jobban megcsillogtathatta tudását. Külön öröm volt látni, hogy a legkisebbeknek is jutott szerep-oroszlánbőrbe bújva, vagy szolgálókként. Azt hiszem, megérte rááldozni a kedd esténket egy ilyen színvonalas műsorra-a tapsvihar többet mondott százezer karakternél...
Eljött az október és az a nap, amire a harmadikosok az elsősök a legjobban várnak. A tanárok már előre félnek, hogy mit kell kiállniuk az újoncoknak és a többi osztály lázasan készülődik a különböző bárok megnyitására.
Idén sem történt másként, mint az előző években. Kapunyitás, pecsétek kiosztása, újdonságként táncház a gyülekezeti teremben és aztán, már a sokak által várt, előadása a ,, kicsiknek”. Úgy látszik tanáraink már megelégelték a sok paródiát és az elcsépelt témákat. Ezért (egy szerintem nagyon pozitív gondolattal) 3-3 lehetőséget adtak az osztályoknak.
Az egyik osztály mind a 3 témát (Rómeo és Júlia, Micimackó, Teremtés történet) felhasználva ,a mai reklámokból is egy kicsit beleszőve, létrehozott egy kerek kis történetet. A másik osztály a Hófehérke és a hét (még az elején nyolc) törpe történetét adta elő kicsit más, de annál viccesebb szemléletben.
Ezek után következett a rettegett feladatok ideje. Mindenki izgult az elején, aztán már a vége felé inkább unatkozott. Nehéz végignézni 30 ember szivatását, egy idő után szétmegy az ember feje a sok kiabálástól. Azért voltak vicces feladatok is. Például, minél több aláírást szerezni egy pelenkára, miután az alany felvette, minél több pénzt összeszedni. A hagymaevéstől eltekintve nem voltak durva dolgok .Végül jutalmul a kiállt megpróbáltatásokért, két osztály közül a nyertes kapott egy kis ajándékot az avatóktól (torta, emléklap…)
Míg az elsősök a termekben izzadtak, addig az iskola többi részén kinyitottak a bárok. Egy csipet Mexikó (natchos bár és a matektanár pluszt érő kuponja ha ettél) , tortijja , tea és sütemény, pizza, filmnézés és saláta bár. Emellett még volt hennafestés is. Hihetetlen hogy megengedték a LÍCEUMBAN. Többségében a bárok jól sikerültek. A tanároknak legjobban a tea ,,jött be”. Ültek a félhomályban és beszélgettek .És talán ami a legnagyobb szenzáció volt a karaokee a saláta bárban. El kell mondani, hogy eredetileg nem ez helyszín volt erre kitalálva, de az osztályfőnök ,,leleményességének” köszönhetően az osztálytermünkben ( mert az én osztályom csinálta a sali bárt) lett kialakítva ez a foglalatosság. De kérdem én, miért csak azok karaokiznek, akiknek nincs jó hangja??? Ez azt hiszem egy örök kérdés marad.
Összegezve minden osztály talál valami örömöt ebben az alkalomban. Az elsősök műsorral készülnek, a harmadikosok avatnak, a többi osztály bárt csinál és a végzősök szemlélődve nézik végig az utolsó Zöldfülüek bálját. Lehet, hogy a tanárok már belefáradtak, hogy mindig ugyanazt kell végignézni és már talán nem is olyan izgalmas nekünk diákoknak sem. De ez szerintem egy jó hagyomány, amit folytatni kell és néhány új, jó ötlet mindig színesebbé (zöldebbé:-) teheti az egészet.
Copyright © 2022 TVShoeShine - shoeshine.hu. Minden jog fenntartva.
Az oldalt készítette: Webinformatics