Október 4.én került megrendezésre az ország keresztény fiataljait egybecsődítő Nagymarosi találkozó őszi kiadása. Az előadás fő mottója ugyanaz volt mint tavasszal: „Ugye lángolt a szívünk”
Örömmel mondhatom, hogy mi gödöllőiek olyan nagy létszámban vettünk részt az eseményen, hogy a 60 fős(?) busz és a néhány kocsi is épphogy elég volt nekünk a leutazáshoz.
A Premontrei gimnázium ismét bebizonyított számomra, hogy olyan intézmény, melyben a magamfajta suhancok "okosításán és nevelésén" túl az iskola célaj nem "futószalagos gyerekgyártás" a nagybetűs élet óriási gépezete számára, hanem egy olyan hely a világban, ahol boldog emberek, örömmel vannak együtt, és ők szívből tudnak, őszintén szórakozni, de úgy, hogy azt öröm nézni. Igen ez egy ilyen pillanat volt... Na nem azt állítom, hogy a premi csupa BLÁG koncert, meg tinci tánci, de azt igen, hogy amit az ember itt kap, az egy életen át gerinc lesz benne, emberségéhez.
Miközben az iskola aulájában álltam és néztem a sok fiatalt, arra gondoltam, ha valaki megkérdezné tőlem az alábbi mély és filozófikus kérdést: "Mi a kereszténység?" Én bizton azt válaszoltam volna neki: "Ez itt, nézz csak körül."
Megkérdeztem hát egy két ismerőst, ők hogy érezték magukat:
---
Szevasztok!
Zólyomi Gergely vagyok, a BLÁG zenekar énekese. Most október 10-én fergeteges koncertünk volt a PREMI-ben. Az, hogy fergeteges volt azt, csak azoknak köszönhető, akik ott voltak és csápoltak, táncoltak és velünk együtt énekeltek. Igaz, lehet, hogy azért érzem így, mert ezelőtt majdnem egy éve volt fellépésünk és már ki voltunk „éhezve”.
Az isteni gondviselés is közre játszott ennek a koncertnek létre jöttében és sikerében is. Mi van akkor, ha sikerül a tavalyi évem az orvosi egyetemen? Valószínűleg nem tudtam volna ott lenni a koncerten, ergo nincs koncert. Mi lett volna, ha nem találunk egy olyan gitárost, mint a Bencsik Levi? Nincs koncert. – Levi, Ez úton szeretnék neked gratulálni első koncertedhez! És az egyik legfontosabb: mi van, ha azok nem lettek volna ott a PREMI- ben, akik ott voltak és velünk együtt élvezték az együttlétnek eme formáját? Mondjuk a Premi mindig is jó diákközösséggel bírt és ez sem véletlen. GOnDoljátok végig!
Szóval lehet véletlen, de inkább úgy érzem, hogy az előző mondatomban elrejtett válasz közelebb visz minket az igazsághoz. Ez már túl sok lenne a véletlen számláján.
Tehát az égieknek és az összes rajongónknak üzenem, hogy: KÖSZÖNÖM
Zólyomi G
---
Új év, új osztályok, tehát elmaradhatatlan a gólyabál! Még fel sem dolgoztuk, hogy elkezdődött a suli, máris megláttuk a buliról szóló plakátokat. (igazából, mivel nem nagyon volt időnk helyben elolvasni, ezért ideiglenes helyváltoztatást eszközöltünk barátaimmal, és magunkkal vittük a kávéházunkba, ahol teljes nyugalomban tanulmányozgathattuk. Persze másnap visszahelyeztük! :)
Egy kicsit elszontyolított a tény, hogy nem a végzős osztály (tehát a miénk) „szivathatja” meg a gólyákat a fincsi vacsijukkal, vagy akár mással, de hát majd a bolondballagáson… Az egész történet a megszokott rendben zajlott le: osztályműsorok, eskü, és fini kis hami a kiszemelt osztályoknak. De utána, nahát azt aztán tényleg sajnálhatjátok, hogy nem voltatok ott: a BLÁG fergeteges koncertet adott! Egyébként is hol voltatok pénteken este? Csak nem otthon...? Eleinte ugyan megijedtek ők is, meg mi is, hogy a közönség idő előtt elszivárog a tett helyszínéről, de aztán a zenének és persze a tagoknak köszönhetően, egyre többek csatlakoztak a fergeteges tomboláshoz, ahol kicsi és nagy egymás mellett kedvére pattoghatott a ritmusra (vagy éppen azt teljesen figyelmen kívül hagyva valami belső hangra). Persze voltak kissé inaktív, de nem teljesen meggyőzhetetlen tagok is…
A koncert után DJ Toma keverte a zenéket, és fokozta a már megalapozott hangulatot. A műsorra (nah meg persze az alatta végig nyitva tartó büfébe) sok öregdiák is elkeveredett, jó szokásukat megtartva. A premis cuccok után ki-ki a maga kis terve szerint a haverjaival tovább folytatta a szórakozást: a jobbak végig a suliban ropták, a kevésbé jók a Klubban pipázgattak, a még rosszabbak pedig a Katlanba nyomták tovább a dumát, hogy a legrosszabbakról ne is beszéljek, akik ugye otthon készültek a nyugdíjas évekre. Hát mindezt végignézve ismét tudatosult bennem, és még jó néhány diáktársamban, hogy mi is a visszajáró öregdiákok népes családját fogjuk gyarapítani.
Noncsi
Elkészült!
Hosszas pengetés, zongora billentyű nyomogatás után - a hangszál rezgetésről már nem is beszélve - készre merem mondani a "Felemás őszi ének" című Orbán megzenésítést, melyet az elmúlt hétvégéken sikerült, nagy sikerrel felvennünk kedvenc Klubunk egyik helységében.
Orbán Doma barátom egy derűs napon azzal a hírrel fogadott, hogy a "Hallod e te..." dalocska után lenne még valami, amit - ugyan már - jó lenne felvenni. Én persze kapva kaptam a lehetősége, na merhááá mégis, a Domával dolgozni, zenei produkción... meg kell hagyni visszautasíthatatlan, de hagyjuk is a srác fényezését. Így hát az előkészületek után, neki is láttunk a munkának és pár nap izgi néha hajnali 2 -ig tartó dalolászás után meg is lettünk a nyersanyaggal. Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetünket nyilvánítsuk Péter atyánknak, a Preminek, Szabó Csabcsi bácsinak, Zsolczai Tamás barátunknak, Huszár Dominak, Varga Tamás legnagyobb sírköves barátunknak, Pohi vastag húros kollégának, (neki a türelmét is még egyszer köszönjük) hogy közreműködtek a produkcióban. Tudom, tudom, nem felejtettem el, egy hölgy hangja is hallható a lemezen, Annus Rékának is nagy köszi. Mindezek után, hogy fokozzuk az izgalmakat, egy picit még ült rajta a Bazsik is az utómunkák miatt, s aztán végre sikerált a műremek. A dalt lehet szereti, nem szeretni, de meg lehet hallgatni, sok szeretettel készítettük, csak úgy. Mert ilyen is kell. :)
Csak annyit mondok, hallgasd sok szeretettel, kicsit őszies, kicsit bánatos, kicsit szép, kicsit jó...
Előadás a fenntartható fejlődésről fiataloknak
A fenti címmel, a Premontrei Esték keretében hirdette meg a Keresztény Fiatalok az Ifjúságért Egyesület (KEFI) ifj Zlinszky János egyetemi docens, Sólyom László köztársasági elnök környezetpolitikai főtanácsadójának előadását múlt szerdára a Premontrei Gimnáziumba.
Vendégünk rámutatott, hogy a soha nem látott mértékű technológiai haladás, az anyagi javak tömeges előállítására és elhasználására fókuszáló életmódunk, a Harmadik Világban élő felebarátaink és a természet elmúlt évtizedekben tapasztalható végletes kifosztása azt eredményezi, hogy ha képtelenek vagyunk felülvizsgálni a gazdasági növekedést középpontba állító, önző, önhitt és igazságtalan világunkat, oly mértékben elherdáljuk az utánunk jövő generációkat megillető természeti és kulturális örökséget, hogy alapvető szükségleteiket is képtelenek lesznek kielégíteni.
Szeptember 13-án reggel még nem mertem volna állítani, hogy aznap csodálatosan jó idő lesz, sőt még azon is elgondolkodtam, hogy vegyek-e kabátot és kesztyűt, vagy sem. Végülis jól döntöttem, semmit nem vittem, csak a táskámat és magamat.
Galgahévízen még fel sem ocsúdtam a sok ember láttán, régi ismerősök leptek el minket. Illetve annyira nem is régiek, hiszen a galgás táborban találkoztunk velük Tápiószentmártonon, de azóta ez volt az első alkalom, hogy újra láttuk egymást. Nagyon jó volt az az érzés, ami akkor átjárt. Mintha megint nyár lenne, mindenféle gond nélkül, a tábor és az emberek… Hihetetlenül boldog voltam. Már csak ezért is megérte elmenni!
Szeptember 13-án, napos napra virradt a reggel, s még ha kissé nehezemre is esett felkelni a dolgos, szorgos hét fáradalmai után, visszatekintve, megérte. Zsolt atya űberelte az utazást és persze a hangulatot menet közben.
Picit megkésve, de törve nem érkeztünk meg Gödöllőről Galgahévízre, ahol már javában tombolt a találkozót megelőző regisztráció, csinos galgáslányok vezényletével. Zárójelben jegyzem meg, főleg férfi olvasóink számára, hogy ha másért nem, legalább a hölgyemények tiszteletére és a velük való bájcsevely miatt, azért higgyétek el, érdemes a találkozókat és a táborokat látogatni.
De térjünk csak vissza az eredeti témánkhoz… A regisztrációt követően némi ismerkedés következett – hát igen, a kedvenc részem…- miután köszöntött minket a házigazda és mindenki elújságolta, hogy honnan, merről érkezett. Az a helyzet, hogy mint ’rutinos pilóta’ bizton merem állítani, akkora elvetemült, jófej arcok, mint itt a galgamentén, nem sokat talál az ember széles e földön. (Upsz, most lehet, hogy hazabeszélek…?!) Csupán csak a tápióban lelhetőek fel hasonló nagy alakok. S azért a tápiós kollégákról illik tudni, hogy ők nem „szikszalaggal gurigáznak” ahogy egy jó barátom mondaná… Magunk között szólva, számomra minden alkalom valami kecses varázzsal áldott, mikor új és új embereket tudok megismerni az ilyesfajta találkozások által. Nagyok sok értékes fiatal van közöttünk és ez bizony rendkívüli módon szívet melengető számomra. S nem olyan lekvár, tutyi-mutyi, dinnye kölykök ezek, hanem belevaló, tettrekész, eleven népség. Ha nem hiszed, járj utána.
A Szegény Ember azzal az erôs szándékkal indult el otthonról,
hogy ma erôt vesz gyengeségén és hazahoz valamit. Mert már hosszú
idô óta nem talált munkát, hiába ajánlkozott itt és ott, hétrôl hétre
súlyosabbak lettek a gondok, vigasztalanabb a jövô. Már napok óta alig evett.
Családja is éhezett, s a siránkozó asszony és a beteg gyerek jajongása
már nagyon a lelkére ült.
Nyugat felôl hosszú, sietô léptekkel szaladt a városka felé az alkonyat. Minél közelebb ért, annál halkabb lett a városka zaja s annál sötétebb lett az ég. Végül megérkezett s ekkor ráfeküdt a házakra, utcákra, terekre a csend és az éj...
Az estébe halványan világító ablakok lassan mind kihunytak. Csak egyetlen házban lobogott még az olajmécses. Sárgás fénye meg-meglibbent az ablakon belopakodó szellôtôl. Alig világította be a szegényes, tiszta szobát. De nem is kellett nagy világosság annak, aki a szobában volt.
Bevezetés
,,A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár -- a
magyar nyelvű keresztény irodalom tárháza.''
Ének és sóhaj
kísérte a Krisztus-legendák szerzőjének, Salkaházi Sára szociális testvérnek életútját is. Élete: csupa ének, csupa dal. Szeme mosolygott, ajka tréfára nyílott, szava fölemelt, keze segített, Szent Pál módjára mindene lett mindenkinek. Halála: halk sóhaj, melyet nem hallott, csak a fölséges Úristen, Aki elfogadta önkéntes életfelajánlását, s Aki megengedte, hogy embermentő munkájáért elhurcolják, és Sára testvér, a mai idők gyermeke, az első keresztény vértanúk nyomába lépjen. Élet-éneke és halál-sóhaja benne zeng ezekben a Krisztus-legendákban, melyet halála előérzete közben ő maga rendezett sajtó alá. Amikor írását átadjuk az olvasóknak, kívánjuk: bár tovább zsongana a lelkekben az a dal, melynek első dallamát példaadó életével és hősies áldozatával ő kezdte el zengeni a magyar éjszakában! Fogadjátok szeretettel ezt a most induló novella sorozatot.
Újra Fonyód-ligeten. Amikor belépek a házba, felrémlenek bennem a két évvel ezelőtti, Calici vírusos emlékek… de leküzdöm őket: Idén nem lesz semmi baj!
És tényleg nem is lett. Bár a konyhán továbbra sem tudnak jól főzni, a Gazdag-büfé mindig tárt ajtóval várta az éhezőket. Blocust és Scrabble-t játszott az egyházközség apraja-nagyja. Kihasználtuk a Balaton közelségét: nem csak vízi sorverseny, hanem vízi méta is volt, sőt néhányan az éjszakai-holdfényes fürdőzést is bevállaltuk. Esténként Lázár Ervin mesevilágában jártunk (részemről királylány képében, bizony!) Rájöttem, hogy együtt még olimpiát nézni is sokkal jobb, minden étkezést végigszurkoltunk.
Ha visszagondolok erre a pár napra, felvillanó képeket látok: Zsolt atya boszorkánynak öltözve, de olyan élethűen, hogy a kicsik sírva fakadtak! Lábunk alatt motorozó gyerkőcök. Gitárok. Zsolozsmás könyvek. A Kis-Balaton és a sárga-pólós áradat. Naplementék. Árvaszúnyog felhők. Sütögetés a parton. Tűzijáték. Vízilabdadöntő. Kalózok és gumicsónak. A szeretet-faliújság.
Szabadon és mégis EGYÜTT.
A hétvégén volt Máriabesnyőn a Nagyboldogasszony búcsú. Mi, Sülyből gyalog jöttünk köszönteni a Szűzanyát. Ez a hagyomány rég óta meg van az egyházközségben, de nekem ez még csak a 2. zarándokutam volt. Az út oda 26 km, ezért reggel már el kellett indulnunk. Hat órakor volt egy zarándoklatkezdő-szentmise, majd 7 óra körül elindultunk. Az úton két pihenő volt. Egy reggelizős és egy ebédelős. Majd 4 óra körül megpillantottam a besnyői templomot. :) Nagyon nagy élmény volt. ;) A zarándokcsoport között voltak öregek, kicsik, fiatalok. Mi ifisek voltunk talán a legtöbben. Szegedi atya sajnos nem jöhetett velünk betegsége miatt, de jött velünk Laci atya. A Mennyei Atya gyönyörű, pont zarándoklós időt adott nekünk. Se hideg, se forróság. A legjobbat kaptuk meg. Hála érte!! Megérkezésünkkor köszöntöttük a Szűzanyát a templomba, majd szabadidő volt a szentmiséig.
"Péter atya fősulisainak meg mindenféle suhancnak akik már, vagy még nem azok, a nyaralós hittantábora... :)" bazsik
Kétbodonyba utaztunk 5 napra, hogy kizárjuk magunkból a világ zaját, és csak egymásra és az Úrra tudjunk figyelni. A Fehérke története elég nagy hatással volt a zömmel egyetemista (illetve dolgozó) csapatra. Nem gondoltam volna, hogy ez a mese ennyire megérinti majd a társaságot. A jó Pásztorról, a nyájról, az eltévedt juhról, a rossz pásztorról és az ordító oroszlánról, Gőgösről, Bátorról, Csendesről és még sokakról szólt a „mese”. Ha jól magunkba nézünk, akkor felismerjük e, hogy elszakadtunk a nyájtól? És ha felismerjük, akkor van e bennünk vágy, hogy visszatérjünk ahhoz a Pásztorhoz, aki gondoskodik rólunk, aki tisztán tart bennünket, és aki mindegyikünket személyesen ismer? Vagy beletörődünk abba, hogy végül is a bántalmazások ellenére meg lehet szokni az életet a rossz pásztor nyájában is? A tábor alatt rádöbbentünk, mennyiszer csatangolunk el, és olykor el is hitetjük magunkkal, hogy a világ kínálta helyzetek mennyire hasznosak számunkra. De a valódi boldogságot csakis a jó Pásztor nyájában lehet megtapasztalnunk. Segítsük egymást, mert felelősek vagyunk egymásért. Ha látjuk, hogy valamelyikünk bűnre hajlana (rossz nyáj fele kóborolna), akkor legyünk támasza neki, nehogy a gonosz megbélyegezze őt.
Vidáman, egymásra odafigyelve telt el ez a pár nap, és úgy érzem, hogy a közösség is erősödött ezáltal. Köszönjük Péter atya bölcs, Lélektől indított gondolatait, amelyek gazdagabbá tettek bennünket.
Képek a galériában!
Copyright © 2022 TVShoeShine - shoeshine.hu. Minden jog fenntartva.
Az oldalt készítette: Webinformatics