Pár hét és karácsony. Lehet, hogy nem a kisbetűs - furcsa is így leírva -, hanem a nagybetűs és igazi, de már most azon morfondírozom, hogy milyen is lesz az ünnep. Mennyi lesz benne a nagybetűs élmény, és mennyi a rutin, a megúszás, a tudjuk le. Lesz-e benne igazi és valódi, vagy csak a szokásos?!
Őszintén nem tudom mi lesz vagy mi kellene, hogy legyen. Valahogy nehezen találom most ebben az egészben magam, mert azt érzem, a világ megteremtette a saját maga ünnepét, sőt a saját maga ünnepi istentiszteletét. Van oltár és rajta áldozat, hogy valami hasonlót érjenek el, mint amit az első Karácsonyon Isten adott a világnak. Félelem nélküli élet, biztonság, szeretet, béke, ajándékozás, meghitt ünnepi hangulat. Az ünnep külső jegyeiben szinte minden tökéletes, mindenki erre vágyik, a cukiság faktor maximalizálva, csak nézzétek meg a nagy áruházláncok karácsonyi reklámkampányait. Az Ikea svéd bútorbolt liftben rekedt idegeneket barátkoztat össze a boltban vásárolt termékek segítségével. Az angol John Lewis megaáruházlánc az idén Elton John élettörténetével és hangjával reklámozta magát, mert – ahogy hitvallásként írják – egy ajándék néha több, mint puszta ajándék, utalva ezzel a híres énekes zenei karrierjét elindító zongorára, amit egyszer karácsonyra kapott.
Miért lép a sárba egy pápa? - A pápa elleni támadások „megfogható” okai
Ferenc pápa elődjeit is támadták, de úgy tűnik, őt jobban kritizálják. Több újságíró és társadalomkutató nekivágott (egyesek összefogva, mások egymástól függetlenül), hogy felfedjék a támadások növekedésének okát, és felkutassák a pápát kritizáló, vagy vele szemben álló irányokat, csoportosulásokat. Voltak, akik végiglátogatták a pápaellenes blogok, honlapok szerkesztőit, s a hasonló szellemű csoportokat, hogy megtudják szempontjaikat, céljaikat; sőt beszélgetőpartnerekkel egyeztetve, magnóra, filmre vették találkozásaikat, hogy a vizsgálataik eredményét közreadhassák. A különböző kutatások megállapították, hogy a kritizálók nincsenek sokan, de aránytalanul nagy visszhangot tudnak kelteni cyber módszereikkel.
Az idézett újságírók és kutatók a pápa elleni kritikák több forrására és okára mutatnak rá. Számos összefoglalás jelent meg e vizsgálatokról nagy nyugati újságokban és a világhálón is, melyek többféle rendszer szerint törekednek csoportosítani a támadások okait, illetve a kritizálókat és a támadókat. Az alábbiakban e kutatások alapján összefoglaljuk a megfoghatóbb okokat, illetve a kritizálók, támadók csoportjait:
1. A vizsgálatok azt jelölték meg a pápa elleni támadások növekedése elsődleges okának, hogy az internet általi kommunikáció lehetőségei folyamatosan nőnek, s ez jelentős szerepet játszik a kritikák széleskörű és gyors terjedésében. Az egyik tanulmány írója megállapítja: „a pápát támadókat gyakran csak az internet kapcsolja össze, legyenek azok katolikus tradicionalisták, Benedek után nosztalgiázók illetve Ferenc pápát el nem fogadók, legyenek a zsinat ellenségei” vagy azok, akik teológiai vagy politikai jellegű okokból és szempontokból támadják a szentatyát. Az ő vádaskodásuk kórusába beleolvadnak még a média alkalmi támadásai, s így egyetlen egységet látszanak alkotni.
Húsvétkor érkeztünk meg Tasmaniából a Közel-Keletre. Mikor vasárnap hajnalban a feltámadási istentiszteletre készülődtünk, még sötét volt kint. Az ablakból beszűrődött a muszlimok imára szóló felhívása és az emberek pár óra múlva egy átlagos hétköznapot kezdtek meg. Itt ugyanis a péntek és a szombat a hétvége, így a keresztények vasárnap reggel, munka előtt ünnepelték a Húsvétot. Több gyülekezet találkozott aznap, hogy dicsérjék Istent és erőt merítsenek abból a tényből, ami a történelem folyamán a legtöbb életet változtatta meg, és ami mind a mai napig milliókra van hatással. Krisztus ugyanis feltámadt. Valóban feltámadt!
Két hetet töltöttünk ebben az országban, ami alatt bepillantást nyerhettünk a helyi misszionáriusok életébe. Természetesen hivatalosan nincsenek misszionáriusok itt, vannak helyettük különféle hivatásban dolgozók, akik messziről költöztek ide, fiatal férfiak és nők, akik nyelvet tanulnak, turisták, akik szívesen beszélnek a hitükről és még sorolhatnám azokat a különböző módokat, ahogy Isten népe eljuttatja az evangéliumot azok közé, akik szinte egyáltalán nem hallottak róla.
Először el sem tudtam képzelni, hogy hogyan beszélhetnék itt a hitemről, ahol ez elvileg tiltott. Hálás vagyok azért, hogy egy olyan lánnyal mehettem először bizonyságot tenni, aki már több hónapot töltött ebben a térségben, így megtapasztalta, hogy mi az, ami működik. Csak kapkodtam a fejem, amikor láttam, hogy minden beszélgetésébe öt perc alatt behozza a lelki kérdéseket és legtöbbször a teljes evangéliumot is. Az itteni diákok ugyanis soha nem beszélgetnek lelki kérdésekről, mindenki automatikusan a szülei vallását követi. A könyvesboltokban nem kapni Bibliát, sem keresztény írók könyveit, ezekből összesen 4-5 darabot találtam. Számomra eddig elképzelhetetlen volt az a lelki sötétség, amit itt tapasztaltam. Ennek ellenére nagyon jó beszélgetéseink voltak az itteni fiatalokkal, örültek annak, hogy olyan kérdésekről is szó esik, amikhez ők egyáltalán nincsenek hozzászokva.
Október 3-tól 28-ig tartották a XV. püspöki szinódust Rómában. Magyarországot Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök és Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita képviselte. A szinódus témája a fiatalok, a hit és a hivatástisztázás volt. Ebből kifolyólag körbejártam a témát és felmerült, hogy mit is tudunk leszűrni a találkozóból.
Számomra az első felmerülő kérdés, hogy a számos magas egyházi beosztású meghívott bíboros valóban tudta-e képviselni a fiatalokat? A másik, hogy lesz-e ennek foganatja Magyarországon?
Az Instrumentum laboris (a szinódusra tervezett munkadokumentum) témái a felismerés, a magyarázat, a választás. Ferenc pápa nagyon tömören és lényegre törően fogalmazta meg a következőket:
„Mit kívánnak ma a fiatalok az Egyháztól? Mindenekelőtt hiteles Egyházra vágynak, amely példát mutat, megfelelő felelősséget vállal, felvállalja az ő élethelyzetüket, osztozik a sorsukban az evangélium fényében. A fiatalok olyan Egyházra vágynak, mely átlátható, becsületes, vonzó, elérhető, örömteli és élő kapcsolatban áll velük. Egyszóval: kevésbé intézményes Egyházat szeretnének, több személyes kapcsolattal, mely előítéletek helyett képes befogadni és közvetíti Isten irgalmát.”
Azt sajnos ki kell jelentenünk, hogy sem a magyarországi, sem a világegyház nem vonzó a mai fiatalok számára, akik semmilyen formában nem kapcsolódnak a kereszténységhez. De még a keresztény fiatalok körében is ellentmondásos megítélésű, hogy mennyire lehet modern a Katolikus Egyház.
Hogyan lehet ezen változtatni? Emiatt hívták össze a szinódust is.
Hallottál már a verbitákról? Nos, a rendet 1875-ben a német származású Szent Arnold Janssen alapította Hollandiában, kimondottan missziós célokra.
Varga János atya magyar származású verbita szerzetes jelenleg Argentínában teljesít missziós szolgálatot. Megkeresésünkre örömmel reagált, és egy izgalmas telefonbeszélgetés során válaszolt kérdéseinkre, miközben épp csempét cipelt át a hóna alatt a brazil határon.
Interkontinentális interjú következik.
(A kép természetesen csak illusztráció.)
Kik a verbiták, mit fontos tudni rólatok?
Küldetésünk az evangélium hirdetése ott, ahol az nem, vagy nem eléggé ismert. Kezdetekben az első evangelizációs célpont a feltáratlan, nehezen megközelíthető Kína volt, jelenleg 63 országban vagyunk jelen. Az örökfogadalmunk előtt missziós kérelmet kell benyújtanunk, melyben három helyet jelölhetünk meg. Én Kenya, Paraguay és Argentína közül szerettem volna választani. 2003 óta tevékenykedem Argentínában, jelenleg a Brazil határral szomszédos Misiones nevű tartományban.
Általában kiépült provinciákra helyeznek bennünket, nem szandálos, vándorbotos térítők vagyunk. Mindenhol azt a munkát végezzük, amire az adott környezetben, élethelyzetben a leginkább szükség van: iskolák, lelkigyakorlatos házak fenntartása, plébániai feladatok ellátása.
Miért pont a verbitákat választottad, ill. miért lett a misszió fontos számodra?
Hosszú éveken át tették fel nekem ezt a kérdést. Az elején, mikor az ember belép, sokat kérdezik. Jó néhány év múlva jöttem rá, hogy nem is tudok válaszolni a kérdésre, mert alapvetően nem arról van szó, hogy miért akartam én verbita lenni. Azt se tudtam, hogy a verbiták léteznek… Egyszerűen csak az a törvényszerűség lép életbe, amit a spirituális teológia tanít: hogy a természetfölötti a természetesre épít.
Ferenc pápa elődjeit is támadták
Akik a Ferenc pápa elleni kritikákról vagy támadásokról hallanak, azoknak tudniuk kell, hogy az őt leginkább kritizáló irányzatok a zsinat óta az összes pápát támadták. Súlyos vádakkal szembesült Szent XXIII. János pápa is a zsinat összehívása miatt, majd az első dokumentumok megszületése után; hasonlóan járt Boldog VI. Pál, Szent II. János Pál és XVI. Benedek pápa. Mindnyájukról elmondták, hogy „összezavarja a katolikus egyház tanítását”, hogy ő az ”antikrisztus”. Nézzük tovább tehát a „zsinati pápák” elleni támadásokat:
Szent II. János Pál pápa egyik küldetésének Olaszországnak és az egész világ országainak végiglátogatását tartotta, hogy a legtávolabb élő katolikusokkal is éreztesse az egyház és a pápa átölelő szeretetét. Ily módon is (és a Kúria megfelelő alakításával is) meg akarta szüntetni az egyháznak túlzottan európaközpontú szemléletét. 104 apostoli utazást tett Olaszországon kívül, Olaszországon belül pedig 146-ot. Róma püspökeként az örök város szinte összes plébániáját felkereste. Magyarországra is kétszer ellátogatott, és mélyen testvéri magatartásával mindenhová szeretetet és reményt tudott vinni.
Küldetésének érezte a világ vallásaival való párbeszéd ápolását is. Kiemelten kereste a kapcsolatot a keresztény egyházakkal, de a többi vallással is. Rendkívül sokat tett a zsidó-keresztény párbeszédért, és a pápák közül elsőként ő lépett be zsinagógába. De amikor helytelenítette Izrael viselkedését a palesztinekkel szemben, és fogadta azok képviselőjét is, megélt támadásokat zsidó részről. Sürgette a muszlim-keresztény párbeszédet. Első pápaként látogatott meg egy mecsetet. Emiatt is több támadás érte politikusok és katolikusok oldaláról egyaránt. Pedig ő egyidejűleg reálisan megfogalmazta az iszlám kultúra másságából következő határokat (de a szenzációt kereső sajtó csak azt híresztelte, ami érdekes, illetve ellentéteket tud gerjeszteni). Amikor az iszlámizmus veszélyeiről szólt, arra természetesen muszlim oldalról érkeztek vad reakciók. A világvallások vezetői, először a történelem folyamán, az ő meghívására találkoztak több alkalommal Assisiben, hogy együtt imádkozzanak a világ békéjéért és kifejezzék lelki összetartozásukat. Ez a találkozó kezdete lett egy folyamatnak: a vallási vezetők a mai napig rendszeresen találkoznak, többnyire Assisiben. A lefebvrista, a tradicionalista katolikus, valamint protestáns vonulat azonban ebben a kereszténységnek mint egyedül üdvözítő vallásnak megtámadását látta és támadta.
Biztos ismeritek azt a szituációt, amikor valamelyik ismerősötök azzal jön, hogy „láttam egy jó keresztény filmet”. Én ilyenkor mindig kétkedéssel vegyes kíváncsisággal fordulok a téma felé, mert sajnos gyakoriak a B kategóriás már-már gagyi alkotások.
A The Guilty (magyarul: A bűnös) című dán film nem ilyen. Még csak nem is keresztény film. Legalábbis hivatalosan nem. De nézzük, hogy miért érzem én mégis annak.
Asger Holm diszpécser a 112-nél. Mindenféle csip-csup üggyel hívogatják egész nap, próbálja bemérni a hívások helyszínét, küldeni a megfelelő segítséget. Szép számmal akad trollkodó is a hívó felek között, vagy olyan, aki igazából nem is szorul segítségre. Az egyik látszólag fake-hívásról azonban hamarosan kiderül, hogy véresen komoly.
Alig érkeztem meg a télből a nyárba, máris ősz lett. Március elején ugyanis hullani kezdtek a levelek Ausztráliában. A diákok pedig elkezdték a következő szemesztert az egyetemen. Ahogy átköltöztem Tasmániába, az őszi kabátom is előkerült, és a sziget északi csücskére utazva még pingvinekkel is találkoztunk.
A csapatunk felével egy héttel hamarabb érkeztünk meg Tasmániába, hogy felmérjük és előkészítsük a terepet, mire a többiek megérkeznek. Ez főleg abból állt, hogy jártuk a várost és az egyetemeket, beszélgettünk a diákokkal, begyakoroltuk a jobbkormányos vezetést és csapkodtuk a pókokat a házban. Tényleg igaz a legenda, hogy az itteni pókok terjedelmükben igencsak meghaladják a hazaiakat. Mivel egy farmon kaptunk szállást, egész közel éltünk a természethez, annak szépségeivel és hátborzongató részeivel együtt. Az első nap, amikor elhúztam a függönyt az ablakom előtt, több tucat báránnyal találtam szemben magam. Kora reggel és esténként kenguruk ugráltak a kerítésünk mellett, olyan természetességgel, ahogy mifelénk az őzek lepik el a mezőket. A házigazdáink pedig közölték, hogy aggodalomra semmi ok, ugyanis errefelé csak három fajta kígyó él, viszont azok mind veszélyesek. De ne aggódjunk, mert az elmúlt hatvan évben senki sem halt meg errefelé. Emlékszem, amikor a közelünkben lévő kereszthez gyalogoltam fel, minden lépésnél a lábam elé nézve, de végül eltökélve, hogy csak azért is eljutok odáig, bárhogy is féljek. Kívülről nézve elég vicces látvány lehetett, de belül akkor kezdtem gyakorlatba ültetni azt a tényt, hogy ha Isten megtart, akkor nincs mitől félnem, ha pedig meg kell halnom, hát itt van választási lehetőség elég, hogy mi végezzen velem, úgysem tudok ellene tenni. Szóval valahogy elkezdett leesni, hogy tényleg Isten az életem ura.
A digitális nemzedék kifejezést egyre többször hallani, ahogyan a megváltozott pedagógusi szerepekről is, vagy arról, hogy „mennyire másak a mostani diákok.” A következő írás részben empirikus, és a digitális nemzedék védelmének jegyében íródott egy Y generációs kezei alól, aki vizuális művészetekkel és pedagógiával foglalkozik.
A cikk előző része itt olvasható!
A régi tanári attitűd azt hordozta - hordozza még sok helyen a mai napig - magában, hogy a tanár előad, egyedül ő ismeri a tudást, amelyet átad, valamint megmutatja a tudáshoz vezető utat. A technikát csak ő kezelheti órán, tiszteletet parancsol és ellenőrzi a hallgatók tudását. A cikk első részében a digitális nemzedék sajátosságait végignézve most már jól látható, hogy miért nem elégséges ez a fajta tanári hozzáállás.
Megjelent a Pokemon Go keresztény verziója, a Follow JC Go! A Fundanción Ramón Pané evangélikus gyülekezet ajándéka a panamai Ifjúsági Világtalálkozóra és állítólag még Ferenc pápa is játszik vele.
Letöltöttem, kipróbáltam, íme:
Regisztráció:
Amit fontos tudni, mielőtt te is belevágsz: a játék egyelőre csak spanyol nyelven játszható.
Én ennek tudatában töltöttem le az appot és már a regisztráció során rájöttem, hogy nem ártana egy spanyol szótár… Sikerült az első körben a felhasználónevemnek a vezetéknevemet beírni és Budapestet Guatemalába áthelyezni. No, de sebaj! Még szerencse, hogy a párom tanult spanyolul, így volt némi segítségem az első tesztkörben.
A játék:
A Follow JC (Jesus Christ) Go!-ban a Pokemon Go elvét követve kvázi a GPS-ben mész az utcákon, eléd ugrik egy szent, vagy boldog, vagy Mária-jelenés, vagy bibliai személy és neked össze kell gyűjtened. Hogy legyen energiád és pénzed a keresgélés közben, szedhetsz össze kenyeret, bort, kegyelmet (?) és dénárt.
Melyik pápába csapott a villám?
Akik a Ferenc pápa elleni kritikákról vagy támadásokról hallanak, azoknak tudniuk kell, hogy az őt leginkább kritizáló irányzatok a zsinat óta az összes pápát támadták. Súlyos vádakkal szembesült Szent XXIII. János pápa is a zsinat összehívása miatt, majd az első dokumentumok megszületése után; hasonlóan járt Boldog VI. Pál, Szent II. János Pál és XVI. Benedek pápa. Mindnyájukról elmondták, hogy „összezavarja a katolikus egyház tanítását”, hogy ő az ”antikrisztus”. Ha visszatekintünk az egyház történelmében, azt látjuk, hogy hasonló támadásokban részesült minden újat hozó nagy szent és katolikus gondolkodó (hasonló elutasításban részesültek a tudomány nagy újítói, pl. A. Einstein vagy Semmelweis Ignác).
Hogy a támadások mennyire az éppen esedékes pápa ellen irányultak (és nem csak Ferenc pápát támadják), jelzi egy kis példa. Benedek pápa lemondásakor megjelent az interneten egy kép, amelyen úgy látszott, hogy egy villám csap bele a szent Péter templom kupolájába. Ez a kép elsőként Benedek pápa bűneihez kapcsoltan tűnt fel, az isteni ítélet jeleként. Ma több honlapon, blogon megtalálható ugyanez a kép, csak most éppen Ferenc pápa eretnek voltát hivatott érzékeltetni. Tekintsük át tehát a „zsinati pápák” elleni támadásokat.
Szent XXIII. János pápa hívta össze a II. Vatikáni Zsinatot (mely 1962-1965-ig tartott), és nyitotta meg az egyház 400 éve „zárt ablakát”. Ő világszerte általános csodálatnak, szeretetnek örvendett, mert korunk első pápája volt, aki félretette a pápát 400 év óta jellemző fejedelmi-pápai, barokk viselkedési formákat (pl. kíséret nélkül kiment a városba és szóba állt egyszerű emberekkel) és pápaként is testvéri közvetlenséggel szólt az emberekhez. Halála után az egyház hamarosan, 2000-ben szentté avatta őt, olyannyira elterjedt volt tisztelete. E pápa nemcsak egyes újításokat hozott az Egyház életébe, hanem teljes fordulatot. Ma szentként tiszteljük, de nagyon sokat szenvedett azoktól, akik megszokták a „régit”, s szembefordultak a megújulással.
Sok egyéb beszámoló mellett nemrég jelent meg R. Tucci bíborosnak, XXIII. János egyik legbensőbb barátjának a pápával való személyes beszélgetéseit összefoglaló kötete. Ez betekintést ad a pápa fájdalmaiba, az ellene való vádaskodásokba, támadásokba, és a mély hitbe, amellyel mindezeket elviselte. Képet kapunk a könyvből egy egyházról, mely nemcsak isteni, hanem emberi is, amelyben megjelennek az emberi gyengeségek, hibák, és egymásnak feszülnek vélemények.
A digitális nemzedék kifejezést egyre többször hallani, ahogyan a megváltozott pedagógusi szerepekről is, vagy arról, hogy „mennyire másak a mostani diákok.” A következő írás részben empirikus, és a digitális nemzedék védelmének jegyében íródott egy Y generációs kezei alól, aki vizuális művészetekkel és pedagógiával foglalkozik.
Kik is tartoznak a digitális nemzedék fogalmához? Dr. Guld Ádám médiakutató szerint húsz évente van generációváltás. Jelenleg öt generációról írnak a szakirodalmak: baby boomer generáció, akik 1940 és 1959 között születtek; ezután következik az X generáció, tagjai 1960-1979 között születtek; majd pedig 1980-tól 1994-ig jön az Y generáció és 1995-2010 között születtek a Z generáció tagjai. Akik 2010 után születtek, ők az Alfa generáció.
Az Új Nemzedék írása szerint az Y generáció „...fontos ismertetőjegye, hogy nem digitális bevándorló, hanem része a technikai fejlődésnek…” A különböző generációkat sokféle jelzővel illetik: például az Y - de különösen a Z generációról gyakran hallani, hogy internet-függő generáció, csak az internet érdekli őket, és sok más negatív jelzőt kapnak. Személyes véleményem azonban az - és ahogy diákjaimon tapasztalom - korukhoz képest nagyon jól beszélnek idegen nyelveken, elég konkrét véleményük van a világról és saját jövőjükről. Talán ami leginkább pozitív meglepetés számomra, hogy a napi politikában is naprakészek.
Copyright © 2022 TVShoeShine - shoeshine.hu. Minden jog fenntartva.
Az oldalt készítette: Webinformatics